Hát újra eljött az év utolsó napja. Lassan tradíció, legalábbis amióta van ez a blog, hogy ilyenkor afféle "évértékelő" bejegyzést ejtek. Kellően fétisiszta és krumplipüré lévén ragaszkodom a megszokott dolgokhoz, így ez a nap sem lehet kivétel.
A 2010-es év nagyon változatos volt. Sokmindent történt megint, és megint fontos dolgok. A legfontosabb talán a gyerekek iskolakezdése volt, Jancsi és Marci integrálódása. Most már a hat gyerekünkből öt koptatja az ír iskolapadokat. Ez már időszerű volt, ám nem bántam meg, hogy eddig húztuk a "beillesztést". A srácoknak nincs hiányosságuk sem az olvasás, sem a számolás, sem a beszéd vagy a helyesírás terén. Magyarul persze. És tök jó, hogy angolul sem. Szóval a legfontosabb pozitívuma az évnek számomra mindenképpen ez. A következő a sorban az, hogy így vagy úgy, de végre sikerült időt, energiát, pénzt, és nem utolsó sorban lelkierőt meríteni ahhoz, hogy Verbénával végre saját magunkkal is foglalkozni tudjunk. Ennek megvannak az érezhető eredményei, és nagyszerű érzés jobb formában látni magunkat végre. "Autóvásárlási ámokfutásunk"-nak, ahogy tavaly ilyenkor fogalmaztam....nos, ha én lennék Fulvio a Gun Shy-ból, akkor most azt mondanám, hogy ezen a téren elég jól állunk....de én én vagyok, szóval töredelmesen beismerem, hogy nem sikerült lenyugodni, sem megállapodni...még mindig. Idén és tavaly összesen hat darab ír autót sikerült megvásárolni/tovább értékesíteni...illetve ebből egy angol volt...de azt kell mondjam, sajnos a malomkő még mindig repül, és bár nem nehéz, de ki tudja hol fog megállni....
Sajnos minket is érintett a válság, úgy látszik, csodák nincsenek, és előbb utóbb mindenkit utolér ez a dolog. Új adók, kevesebb jövedelmek, megvágott juttatások, magasabb árak. Panasznak azonban nincs helye, mindössze tény, hogy szorosabbra kell húznunk a nadrágszíjat, bár az elmúlt időben ez egyáltalán nem jelentett sem gondot, sem negatívumot : )
Szerencsére vannak a holnaptól kezdődő jövő évre is konkrét terveink, amik felé tudunk haladni, és bár korántsem biztos, hogy ezek a tervek mentén gördül tovább az életünk, azért szükség van koncepcióra, különben csak egy értelmetlen massza lenne az egész. Öregszünk, naná...az ember mikor véget ér az év, szembesül kicsit azzal, hogy megint egy évvel közelebb jött a halál, és az mindenképp kell, hogy valamiféle leltárt húzzunk. Az én leltáram igazából nem változott: a legfontosabb dolog eddig is, most is és eztán is az életemben a gyerekeim voltak és lesznek, és hiszek benne, hogy ez így van jól, ahogy van. Ők a mi zászlóshajóink, és nincs semmi más dolgunk, hogy az ő útjukat egyengessük, és minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy a kis nyers gyémántokból vakítóan csillogó brilliánsok legyenek. Hiszek Bennük, és büszke vagyok Rájuk. (Szerencsére a blogot nem olvassák :D úgyhogy nem fogják elbízni magukat)
A 2011-es évre nyugalmat, higgadt, megfontolt előrehaladást, és koncentrált munkát kívánok és várok el magunktól. BUÉK 2011
