Több mint fél éve élünk Írországban. Hihetetlen, de igaz. Ezzel kapcsolatosan vannak már kialakult dolgaink. Megvannak a helyeink, ahova járunk vásárolni, már tudjuk, mit hol érdemes venni, hol mi a finomabb….
Teccenek ezek a dolgok:
- sokkal jobban lehet élnünk itt, mint otthon
- Az emberek vidámak és kedvesek. Alapvetően úgy gondolom, ez az általános jólétből eredhet. Adva van egy kényes szitu….mittudomén a hisztis gyerek a földre veti magát. Otthon tudom, hogy rosszalló tekintetek, és mormogások tapasztalhatók ilyenkor a kedves rosszindulatú többi embertől. Itt? Mosoly, mosoly, mosoly. Megértő, együtt érző mosoly. A bankban, ha nagy a sor, kijön a vezérigazgató, és egyesével kérdezgeti a sorban álló embereket, ki mit szeretne. Ahol tud, segít. A pénztáros a kasszában megköszöni a pénzt…meg ilyenek.
- Van közlekedési kultúra. Észbontóan keskeny, rossz minőségű utak, beláthatatlan kanyarok, egy sávra szűkített, kanyarodó (!) hidak, felüljárók….párosulva a kimondottan fiatal autóparkkal, és azzal, hogy gyakorlatilag akárki vezethet, aki levizsgázott a KRESZ-ből….ez mind ennek az ellenkezőjére utalna, de nem. Udvarias, előzékeny sofőrök, türelmes járókelők. Nincs anyázás, dudálás, ordítozás. Béke van. Ha csak közelítesz a zebra felé, az összes autós magától értetődően vágja be a satuféket.
- Soha nem bámulnak meg, vagy néznek ferdén a sok gyerekünk miatt. Otthon volt, hogy vadidegenek lehülyéztek, meg odajöttek részvétet nyilvánítani, hogy hát, akkor jó mélyen a zsebbe kell nyúlni….
- Biztonság van. Hetekig kinnt maradhat egy gyerekbicikli az utcán, vagy egy labda. Nem viszi el senki. Van hogy egy hétvégén alig lehet közlekedni a sok kint hagyott gyerekjátéktól éjszaka. Kocsit sem kell zárni, nem nyúl hozzá senki…
- Antiglobalizáció: Régi szlogen volt otthon, hogy „cipőt a cipőboltból”. Na itt ez százszázalékosan működik. A tesco-ban nincs se cipő, se motorolaj, se bútor. És ha friss tejet veszel, akár a tesco-ban is, az ír tej. Nem szlovák, nem lengyel, nem kínai. Ír.
Nem teccenek ezek a dolgok:
- Nincsenek házszámok. Agyrém, hogy a Bank of Ireland honlapján, ha az ember kíváncsi, hogy Nenagh-ban hol van a bankfiók, ez az információ áll rendelkezésre:
nenagh, Tipperary A portlaoise-i kórház pontos címe: Portlaoise, Dublin road. Képtelenség megtalálni valamit simán GPS-sel. A környéken kell kérdezősködni.
- Drága az autózás. A kocsink havi súlyadója 50ezer forint körül van, és közel ennyi a kötelező biztosítás is.
- Nincs szakképzés. Ami azt jelenti, hogy itt a secondary school egy szinten van a magyar általános iskolával: össznépi olvasztótégely. Nincs a területi szűrésen kívül semmilyen más szűrés…ergo mindenki ömlesztve odajár. A későbbi főorvos úr is, meg a későbbi alkesz hajlékony is…
Ezek persze a fél év utáni, és alapvetően vidéki tapasztalatok…ki tudja, lehet, hoyg fél év múlva egész más benyomásaink lesznek :-)