2025 nyaralás, 3. rész

 A “hegymászás” után arra gondoltunk, megnézzük a fővárost, Andorra la Vella-t. Az útikönyvek szerint kb semmi érdekes nincs itt, kivéve egy Dalí szobrot a főtéren. A kocsit letettük egy parkológarázsban a város szélén, és elindultunk befelé a 35 fokos rekkenő hőségben a városközpont felé.

Iszonyat hőség, beton mindenhol, folyó építkezések, és magasba nyúló üveg-beton monstrumok között, útba ejtve még egy “kis” parfümériát (minimum 1000 m2), el is értünk az ominózus szoborig. Megcsodáltuk, majd feldobtam Verusnak, hogy mi lenne, ha kiautóznánk a spanyol határhoz. Megnéztem korábban térképen, hogy ott véget ér az út, és át lehet slattyogni Spanyolországba. 

No, meg is beszéltük, hogy beugrunk egy leclerc-be venni valami harapnivalót, és megyünk piknikezni. Ebből végül az kerekedett ki, hogy kb 12 kilónyi alkohollal a hátunkon meneteltünk vissza a 35 fokos városon át a parkolóig, mert az áruházban kihagyhatatlan alkohol ajánlatok jöttek velünk szembe. Többek között még szép, hogy nem hagytam tovább porosodni az utolsó három üveg literes Unicumot.....ugye? Ugye!

Miután leolvasztottuk magunkól a hátizsákokat, bepattantunk a kocsiba, és irány a Spanyol határ. Lélegzetelállítóan szép az út, ami odavezet. A sziklába van bevájva és a völgy felé is fantasztikus látványt nyújt, meg a hegy felé is. Néhány helyen megálltunk nézelődni, és végül kikötöttünk az út végi parkolóban, ahol rajtunk kívül csak egy spanyol logo-s fehér furgon állt, gondolom ez volt a határőrség. Hátizsák ki, és irány a mező a hegyek között. Egy farönkön ülve piknikeztünk, közben befutott egy lakóautós párocska is.

Miután “kisponyolóztuk” magunkat, visszafelé vettük az irányt a hotelhez. Visszaérve ráncba szedtük magunkat, megöltözünk, és lecsorogtunk Arinsal központjába, hogy keressünk egy helyet, ahol megvacsorázhatunk. A folyóparton találtunk egy fain kis pizzériát, ahol megittunk jónéhány finom helyi sört, ettünk egy jó pizzát, és leteszteltem az előző nap vásárolt kitűnő Plasencia Riserva szivart is.

Utána visszacsorogtunk a hotelhez, és kiülve az erkélyre, lazítottunk még kicsit lefekvés előtt.

2025 nyaralás 2. rész

 A következő úti célunk már Andorra volt, ahová mindig is szerettünk volna eljutni. Valahogy ezek a törpeállamok mind nagyon tetszettek nekünk, ahol eddig megfordultunk. Monaco, Liechteinstein, Luxembourg....ráadásul Andorra eleve 1500 méter felett fekszik, és körbeölelik a Pireneusok hegység hegyei. Ja, és adóparadicsom, mert nagyon alacsonyak az adók, így a jövedéki cuccok eleve sokkal olcsóbbak, mint bárhol máshol az EU-n belül. Nyilván a szivar-, alkohol- és parfümkészleteinket itt töltöttük fel.

Andorrához érve ugyan volt határátkelő, de nem állítottak meg, csak intettek, hogy menjünk tovább. Egy alagúton kellett volna az utunknak vinnie, csakhogy azt épp felújították vagy átépítették...a lényeg, hogy át kellett vezetnünk a hegyen, ami alatt megy az alagút. Csodaszép volt az út, mondjuk szerencse hogy a kocsink automata, négykerékmeghajtásos, és 200 lóerő. Ha nem így lenne, lehet hogy annyira nem élveztük volna ezt az utat. 

Andorrában 2 napot terveztünk eltölteni, és tele voltunk tervekkel. Üres tankkal gurultunk be az első kis városba, Pas de la Casa-ba, ahol gyorsan teletankoltuk a kocsit ( az 1,3-as benzinnel lol), és elintéztük a nagyját a vásárlásnak. Nem volt nehéz, ezen a helyen minden a shoppingról szól. Egymást érik az óriási áruházak, tele van minden alkohollal, dohánnyal, parfümmel, sífelszerelés-boltokkal, szédítő az egész. Parkolóhelyet találni nem egyszerű, és folyamatosan cirkulálnak a rendőrautók. Nem egyszer fül- és szemtanúi voltunk annak, hogy kikiabált a rendőr a kocsiból a parkoló autóra, hogy a vonalon áll, igazítson. 

 

Érdekes, hogy az ország nyelve a katalán, de egyszerre beszélnek spanyolul és franciául....mondjuk a hotelnél, amikor beszálltunk a liftbe, egy öreg fószer okoskodva mondta, hogy a négy az katalánul ’kvátre’, és nem ’kvátro’...én mosolyogva megköszöntem, és közöltem vele, hogy magyarul meg négy. Nézett mint hal a szatyorban, aztán nevetett ő is. De a végén már kapásból nem azt mondtam mindenhol, hogy thanks, hanem hogy mucsász gráciász-mersziboku-tenkjuverimács.....az egyik eladó nevetve felelte, hogy obrigádó :):) Vicces egy hely nagyon. Mondjuk az nem volt annyira vicces, hogy mivel nem EU, ezért az adatforgalom-roaming nem jár ingyen...de szerencsére azért képben voltunk.

A hotelfoglalásunk Arinsal-ban volt, a falu végén, ahol gyakorlatilag vége van a betonútnak, onnan már csak túrázni lehet tovább menni. Hangulatos, 5 emeletes óriási hotel, safari-sztílóban berendezve...állatbőrök, kényelmes kanapék, fotelok, óriási kandalló....gondolom inkább télen van tele, a síszezon miatt, de most is voltak azért. A negyediken volt a lakosztályunk, az erkélyről leírhatatlan kilátás tárult elénk. 

Este lementünk a bárba inni egy koktélt és kifújni magunkat, no meg persze megbeszélni a másnapi programot. Először rá akartam venni Verust, hogy túrázzunk fel a Coma Pedrosa-hoz, ami majdnem 3000 méter magasan van, és a hotel mellől indul a túra a csúcs felé. De aztán abban maradtunk, hogy nem feltétlenül jó ötlet a 30 fokban 20 kilométeres hegyi túrát csinálni, ráadásul nem épp a legfittebb formánkban voltunk. Szóval ehelyett egy kisebb túrát terveztünk, fel a „Solar Mountain” kilátóhoz, ami „csak” 2701 méter magasan van. 

Reggeli után útnak is indultunk. A parkolóból egy üvegpadlós síkabinnal indultunk fel a hegyre, majd miután arról leszálltunk, felültünk egy chairliftre (libegő)...és azzal még vagy fél órán át mentünk felfelé a hegyek közé. A látvány leírhatatlan volt. Tavak alattunk, sziklák, erdők....ragyogó napsütésben, 30 fokos melegben, kristálytiszta levegőben, egy árva felhő nélkül. Mesébe illő utazás volt. Onnan egy jó félórás-órás hasalás következett a hegynek fel, és végül fent is voltunk a kilátónál. A hegygerincen vezet az út, és az egyik oldal Franciaország, a másik Andorra.

 Maga a kilátó nagyon monumentális, körbe végig lehet sétálni rajta, és eléggé mozog a szélben....de a látvány csodaszép. Leérve megjutalmaztuk magunkat egy kávé-sör kombóval, mer' ami jár az jár :)

2025 nyaralásunk, első rész

 

A hajó, amire vettük a kompjegyet, még csak három éves, és Salamanca a neve. Ráadásul most először a luxikabint foglaltuk le, amiben van franciaágy, fotelok, üdítőkkel feltöltött hűtő, valamint saját óriási ablak a tengerre, és saját ajtó a deck-re. Meg persze TV, légkondi, és fürdőszoba. Mit mondjak, szuper volt. Ráadásul jár hozzá a club lounge, ami a hajó elején fent a nyolcadik emeleten, egy nagy önkiszolgáló étterem, kényelmes fotelokkal, és hideg-meleg ételekkel, italokkal, kávéval, borokkal, gyümölcsökkel. Ez a rész nem végig a 18 órás út alatt van nyitva, este 9 körül zárt, és hajnal 5 kor már nyitott is. Reggeli, ebéd vacsora időben a megfelelő ételkészlettel várták azokat, akik befizettek erre külön, vagy akiknek a prémiumjegye tartalmazta ezt a szolgáltatást is. Amúgy nem olcsó, ha sima kabint vesz az ember, akkor személyenként és irányonként 100 euró plusz. De szerintem megéri, mert így egyáltalán nem kell kaját se vinni, se a hajón költeni erre a közel egy napos hajóút alatt.

Este hatkor indult a hajó, mi már 5 körül fent is voltunk a kabinunkban. Kis tusolás-felfrissülés után rögtön el is látogattunk az étterembe, ahol ettünk ittunk, majd scrabble-öztünk Verussal egész késő estig. Sajnos a tenger elég haragos volt, így bár vettünk be gyógyszert , én azért elég szarul voltam már estére. De szerencsére reggel sokkal okésabb volt már minden. Összepakoltunk, és 10 körül cuccostul át is vonultunk a kabinunkból  club lounge-ba. A hajó dél körül kötött ki, addig ott töltöttük az időt. Kikötés után nyitják csak meg az utat lefelé az autókhoz, de nem kell sietni, mert innen még jó egy óra, mire elindul a disembarking, vagyis a lehajtás a hajóról. Egy óra körül már Franciaországban is voltunk.

Át kellett szelnünk dél felé az egész országot, így el is indultunk szépen. Kábé félúton, Limoge-ban foglaltunk szállást, egy általunk már sokszor használt és kedvelt automata hotelláncnál, a B&B-nél. Ez azért jó, mert nincs személyzet, amikor odaérünk, a foglalási kódot megadjuk egy automatának, fizetünk, és már ki is nyomtatja nekünk, melyik a szoba, és mi a kód, amivel nyitni tudjuk az ajtót. Általában mindig tiszta a hely, jó az ágy, minden működik. Igaz, nem tágas, de arra pont jó, hogy az utazó aludjon egy jót útközben. Persze odáig azért néha megálltunk, klasszikusan főztem kávét a kis kotyogómon, és piknik jelleggel kajáltunk is. Közben elég szignifikánsan ment fel a hőmérséklet, egyre szebb volt az idő.