Telnek a napok

 Jancsi felgyógyult, dolgozik rendületlenül. (mi meg hozzuk-visszük rendületlenül.)

Marci még érettségizik, már csak a magyar és a kémia van hátra, kedden be is fejezi.

Beni is dolgozik, nagyon boldog, mert megkapta előre a munkabérét, holott 28.-áig még dolgozik. Szaxofont akart volna venni nagyon, de akkor egy fityingje sem maradna.. így letett róla azt hiszem.

A múlt vasárnap elmentünk kettesben tekerni Alannel a clonmel-i blueway-hez. 40 km, neki meg sem kottyant, tulajdonképpen nekem sem, a lábam, combom bírta, csak a popókámat nyomta a nyereg már a végére.

Azért kettesben, mert Marcihoz átjöttek a haverjai az azeri Nagydíjat megnézni, ami délben volt. A fene akart itthon ülni.. egyrészt a forma1 sem izgat minket fel, másrészt 5 extra kamasz/fife a nappaliban is elriasztott.

Persze amíg autóztunk oda, ömlött az eső, meg is dumáltuk, hogy ha nem áll el, akkor autókáztunk egyet.

De ott épp nem esett, mákunk volt, mert a 2 órás tekerésünk alatt sem esett, viszont nagyon durva szembe-szél volt a visszaúton, ez nem volt kellemes.

Hétfőn megint elmentem vérvételre, remélem, hogy nem kell majd semmi miatt aggódnom. Fogászaton is voltam, fogtisztítás és ellenőrzés, nagyon izgi.

Kedden meg a srácokkal megnéztük az angol-magyar meccset, Beni olyan extázisban volt, hogy élete meccsének nevezte. Fantasztikus meccs volt, nagyon élveztük minden percét. (Azóta Beni ki akar menni egy magyar meccsre.. ) 

Az időjárás még mindig olyan izé, az eprek még mindig nem pirosodtak be, ebben az évben még nem volt olyan, hogy csak pólóba menetem volna dolgozni. Pulcsi kell reggelente meg kabát, éjjelre meg azért csak felhúzok egy gyapjú zoknit. Nyár van na.

De ahogy Jancsit hozzuk-visszük, le-lefotózom az eget, az nagyon szép tud lenni.

Holnap Apák-napja, Alant kényeztetik a srácok, kapott egy nagyon finom whiskey-t, Tomi is hazajött, Kari sajnos nem tudott, úgyhogy küldött neki egy nagyon cuki képeslapot. 

Telnek a napok: 30 nap múlva repülünk.