Jancsi ballagása

Ez a nap is eljött: a negyedik gyerekünk ballagott el.

A templomban kezdődött egy misével: az összes végzős diák már bent várta a családját, minket dudaszóval fogadtak más osztály diákja, bent az igazgató és az igazgató-helyettes kézfogással üdvözöltek minden rokont, mi úgy ültünk, hogy majd tudjak egy felvételt csinálni, amikor Jancsi zongorázik.

A misét átszőtte a diákok egy-egy elődása, énekeltek, gitároztak és zongoráztak.

A pap ismét csudaszépeket mondott a gyerekeknek, méltatta őket, hogy mind-mind egy külön csoda és nagyszerű élet vár rájuk, csak higyjenek magukban. Mivel ez a pap 6 éve szolgál itt, neki ez az osztály külön kedves, hiszen ők akkor voltak elsős gimisek, mikor ő idejött. Ismeri legtöbbjüket, és csak áradozni tudott rőlük, hogy micsoda nagyszerű emberkék.

Jancsi csodaszépen zongorázott, (nagyon sok dicséretet kapott később és sokan mondták, hogy nem is tudták, hogy tud zongorázni.)

A mise másfél órás volt, ezután átbillegtünk a suli tornatermébe, amit nagyon szépen feldíszítettek, csináltak egy kis kaput, ami alatt, vörös szőnyegen vonult be a végzős osztály.

A videónál sajnos bénáztam és pont Jancsinál állítottam meg, de ő is átjött alatta. :)

(a videókat le kell kicsinyítenem... később.. )

Itt a diák önkormányzat végzős vezetői mondtak beszédet, majd az igazgató, aki ismét elmondta, hogy mekkora öröm volt őket tanítani és sok szépet és jót kívánt a gyerekeknek. Igen terjedelmesen megköszönt mindenkinek mindent, aztán az igazgató-helyettes átvette a szót  és egyesével szólította a végzősöket, akik megkapták az igazgatónőtől a tablóképüket.

Mikor vége lett, a helyi fotós csinált családi fotókat mindenkiről, persze rólunk is, de az én legjobb arcom is katasztrófa, a 3 órás ceremónia igencsak elfárasztott.

Megható volt, többször elszorult a torkom, de tartottam magam, és csak kicsit könnyeztem, nem álltam neki bőgni.