Dublin-vonattal

Előrehoztuk a gyereknapot tegnapra, és úgy döntöttünk, hogy felvonatozunk Dublinba a 2 legkisebbel, akik, még nem ültek az ír vonaton. 

(Hogy miért? Igen egyszerű, az ára miatt. Két felnőtt és 2 gyerek oda-vissza €68, 110 km-re, 2 felnőtt 3 gyerek €75. Mindez kocsival €40)

Mi már mindketten utaztunk, arányaiban okés, ha van helyed. Amit foglalhatsz is, extra pénzért.

Jancsi itthon maradt, tanulni akart, holnap indul az utolsó hetük a gimiben, és ilyenkor egész héten évvégi teszeteket írnak.

Szóval elindultunk, a kocsit ott hagytuk az állomáson, és neki indultunk. Félútig álltunk, hely nem volt, az utolsó 40 percre le tudtunk ülni, 3 különböző helyre, addig meg az étkező kocsiban álldogáltunk.

Beérkeztünk Heuston-ba, onnan rögtönk a Phoenix-parkba mentünk. Az állatkertet kihagytuk, voltunk már ott, nem egyszer, most csak sétálni akartunk, meg szarvasokat nézni. Na, azokat pont nem láttunk, viszont találtak a fiúk döglött mókust, láttunk egy csapat fiatalt vmi fura játékot játszani: először azt hittem, hogy kviddicset játszanak, de aztán láttunk, hogy vmi pajzs-féle is van náluk.. két fickónál volt egy-egy hosszú zsinórra kötött labda, amivel megpróbálták letarolni a többieket, akiknek meg hosszú, kardszerű botjuk volt és pajzsuk. A botosok is ütöttek, és akit találat ért, az féltérdre ereszkedett egy időre, majd felállt és ment tovább a játék.

Tele volt a park, futóverseny is volt, de ennek ellenére 2 körül kényelmesen tudtunk piknikezni egyet a Wellington monument-nél. (Európa legnagyobb obeliszkje.)

Utána elsétáltunk a Történeti Múzeumhoz (National Museum of Ireland, decorative arts & history)

Itt a történelmi kiállítást jártuk végig, sok olyan téma volt, amiről pont mostanában tanultak a fiúk, Beniék az 1916-os Húsvéti felkelésről, Marciék meg az IRA-ról és a '60-'70-es évekről.

Utána -mégiscsak gyereknap van- a beígért fánkoshoz mentünk el, brutálisan finom, hoztunk haza is, Jancsi is érezze a jóságot :). Majd még beültünk egy kávézóba is, nekünk nagyon kellett egy jó kávé (kaptunk egy közepes gyengét) a fiúk meg jégkását ittak.

Visszagyalogoltunk a Liffey mentén az állomáshoz és jó fáradtan neki állunk helyet keresni. 2 külön helyre tudtunk volna csak leülni, de egy kedves nő azt mondta, hogy jöjjenek csak oda hozzánk a 'baby'-k, ő keres magának másik helyet.

Nagyon jól éreztük magunkat, jól elfáradtunk, több, mint 8 km-t sétáltunk, altató senkinek sem kellett az este. :D :D