Lassan, de biztosan elérkezünk ahhoz a szakaszhoz, ami a kezdeti sokk utáni beilleszkedés- megszokás kategóriába tartozik. Nyilvánvalóan hőn szeretett családi kedvencünk, Brunci elvesztése is valamelyest arrafelé tendál a szívünkben, hoyg egy korszak lezárult, és ezzel egy másik kezdetét veszi, ugyanakkor e mellett a sajnáltos esemény mellett van még egyéb olyan dolog is, ami - pestiesen szólva- erre hajaz. Tulajdonképpen megtaláltuk a helyünket, látjuk, érezzük, talán már-már értjük, és legfőképp éljük Írországot, ami a legfontosabb, hogy a gyerekeink is láthatóan jól érzik magukat, eresztgetik a kis gyökereiket, építgetik a kis kapcsolataikat. Finoman, de láthatóan megindult az integráció.
Örömmel konstatálom azt is, hogy végre jut idő magunkra is Verbénával, hogy odafigyeljünk jobban magunkra, hogy megválogassuk, mit teszünk az asztalra, és mit adunk a gyerekeinknek. Ez persze legfőképpen anyagi kérdés már, tehát akár fel is oldozhatom magam a múlttal kapcsolatban, hiszen hiába tudja az ember, hogy a vaj egészségesebb, mint a margarin, vagy hogy sok gyümölcs, zöldségre van szükség, ha mindezeknek az előteremtése anyagi nehézségekbe ütközik.
Mégis talán a legszembetűnőbb jele ennek az egésznek az a fura érzés, amit nagyon nehéz megfogalmazni, de mostanság van, hogy meg-megtalál. Amikor egy-egy röpke pillanatra mintha kívülállóként nézném az életünket, és egyfajta áhítattal látom, hogy egy működő rendszer az egész valami, ami belülről sokszor látszik inkább egy kilátástalan káosznak. Nem lehet pontosan szavakba önteni ezt az érzést, vagy csak én nem tudom....de kicsit olyan, mint amikor vendégként vagyunk jelen valahol, és a külső szemlélő érdektelenségével és kíváncsiságával látjuk mindazt ami körülvesz.
Akárhogyan is, immár kész a leltár....(bocsi J.A.)...és azt hiszem van egy/lett egy vonal, ami most nyáron húzodott az életünkben. 2010 előtt, és 2010 után. Végtére is kerek szám, meg minden, lehet, hogy számmisztikailag is jelenthet valamit, nem tudom. De úgy érzem, most megint valami más fog kezdődni. És nem bánom egyáltalán.
Örömmel konstatálom azt is, hogy végre jut idő magunkra is Verbénával, hogy odafigyeljünk jobban magunkra, hogy megválogassuk, mit teszünk az asztalra, és mit adunk a gyerekeinknek. Ez persze legfőképpen anyagi kérdés már, tehát akár fel is oldozhatom magam a múlttal kapcsolatban, hiszen hiába tudja az ember, hogy a vaj egészségesebb, mint a margarin, vagy hogy sok gyümölcs, zöldségre van szükség, ha mindezeknek az előteremtése anyagi nehézségekbe ütközik.
Mégis talán a legszembetűnőbb jele ennek az egésznek az a fura érzés, amit nagyon nehéz megfogalmazni, de mostanság van, hogy meg-megtalál. Amikor egy-egy röpke pillanatra mintha kívülállóként nézném az életünket, és egyfajta áhítattal látom, hogy egy működő rendszer az egész valami, ami belülről sokszor látszik inkább egy kilátástalan káosznak. Nem lehet pontosan szavakba önteni ezt az érzést, vagy csak én nem tudom....de kicsit olyan, mint amikor vendégként vagyunk jelen valahol, és a külső szemlélő érdektelenségével és kíváncsiságával látjuk mindazt ami körülvesz.
Akárhogyan is, immár kész a leltár....(bocsi J.A.)...és azt hiszem van egy/lett egy vonal, ami most nyáron húzodott az életünkben. 2010 előtt, és 2010 után. Végtére is kerek szám, meg minden, lehet, hogy számmisztikailag is jelenthet valamit, nem tudom. De úgy érzem, most megint valami más fog kezdődni. És nem bánom egyáltalán.
2 megjegyzés:
Szívből kívánom, hogy a vágyott célokat elérjétek, és mégis maradjatok olyannak, amilyenek voltatok eddig, vagytok ma is. Én- kívülállóként?- mindig áhítattal figyelem az életeteket, a hozzáállásotokat a nehézségekhez, a büszkeségeteket, amit a gyerekeitek okoznak Nektek.
(Jó nyálas lett, de tényleg így érzek Veletek kapcsolatban.)
Köszönjük szépen, viszont kívánom én is, mi is Nektek. Amikor az ember ilyen visszajelzéseket kap, az mindig nagyon jól esik, mert ugye mint tudjuk, gyarlók vagyunk, és sokszor önmagunk dolgában nem mindig tudunk tárgyilagosak lenni. Ha egy - szigorúan jó értelemben véve- kívülálló ad megerősítést, az az igazi....szóval köszi még egyszer :)
Megjegyzés küldése