2010. május 1., szombat

In Memoriam Chrysler Grand Voyager

Amióta gyerekeim vannak, azóta vágytam egy ilyen járgányra. Hálás vagyok a Sorsnak, hogy megadta nekem, hogy birtokolhattam egy jóideig ezt a hatalmas luxusautót. Imádtuk mindannyian. Mert kényelmes, óriási nagy, és gyönyörű. Sokba került, és a pénzt nem kártyán nyertük hozzá :)
Nagyon sok szép élmény köt ehhez a kocsihoz minket, amik örökre bennünk fognak élni.
Ez volt az első olyan autónk, amibe mindannyian belefértünk, kompromisszumok nélkül. Amint megvettük, neki is álltunk kihasználni ezt a tényt. Bebarangoltuk vele az egész országot, a legvarázslatosabb helyekre eljutottunk. Majd átszeltük vele Európát is, és megmutattuk neki az igazi hazánkat is. Ami úgy tűnik annyira megfogta a lelkét, hogy jönni sem akart onnan, így maradt. Egy hozzám hasonló Voyi-bolond "kolléga" vásárolta meg, alkatrésznek, és én kimondottan örülök, hogy így alakult, és nem a süllyesztőben vagy a roncstelepen kötött ki szegény. Örülök, hogy szétbontva sok másik Voyinak segít majd keréken maradni, és építeni tovább a Voyi életérzést.
Íme néhány kép a közösen eltöltött nagyszerű hónapokról:














4 megjegyzés:

maria írta...

Házikóról nm tennétek fel képeket???

buddy írta...

Melyikről...? :)

maria írta...

Hát... a mostaniról!
Mert az első is nagyon tetszett,ez a mostani otthonotok is klassz lehet.
Bocsánat ha túlságosan tolakodó lennék, de itt nem látok még hasonlót sem.

buddy írta...

OK, ígérem hamarosan kerülnek fel képek a házról is :)...és köszi :)