17 év

Ma 17 éve, hogy összaházasodtunk. Nekem egy pillanatnak tűnik az egész, míg ha egy kortársunk hallja, akkor ámulattal vegyes döbbenettel veszi tudomásul. Na igen. Nem ez a jellemző. Sajnos. Mintha ma lett volna, mikor az agárdi Nemeskócsag kempingben a haverokkal buliztunk, és megláttam Verbénát, amint a recepción könyvel, mint nyári mumnkás diák. Azt hiszem, onnantól kezdődött a kapcsolatunk. Számomra ma is Ő a megtestesült tökély. És ha 90 évesek leszünk, akkor is azt a vidám, élettel teli, őszinte, tiszta, naiv, gyönyörű lányt látom Benne, aki akkor elbűvölt. Még akkor is, ha időközben bizony eltelt ez a 17 év, és hagyott nyomokat rajtunk. Kívül is, belül is. De tudom, hogy alapvetően az optimista és vidám beállítottságunkból nem vesztettünk semmit, és továbbra is élettel vagyunk teli ( a 6 gyerek asszem ezt életünk végéig meg fogja oldani : -), továbbra is őszinték vagyunk egymáshoz és a gyerekeinkhez is. Elégedett vagyok az életünkkel. A sok olyan dolog mellett is, amin persze változtatni akarunk, hiszen mindig lesz ilyen, és ettől haladunk szépen előre ahogy kell….A gyerekeink nem hoznak ránk szégyent, büszkék lehetünk Rájuk. Verbénával a kezdetek kezdetén, együtt fektettük le a gyereknevelés szabályait, amihez főbb vonalakban tartjuk is magunkat a mai napig. A kevésbé lényeges dolgokban lehet, hogy engedékenyebbek lettünk az idő múlásával, viszont az olyan alapdolgokban, amik nagyon fontosak, abban nem egedünk.

Kitartunk egymás mellett jóban-rosszban, olyanok vagyunk, mint egy japán autógyár munkásai….akármelyik szekcióban megálljuk a helyünket. Na jó, én nem vasalok, Verbéna nem szerel autót…..ettől eltekintve azonban valóban képesek vagyunk az univerzalizációra. Egyfelé megyünk, egyfelé és egyenlő erővel toljuk a szekerünket. És az általam oly sokszor felemlegetett megerősítés menetrendszerűen jön. Akár úgy, hogy az új ismerősnek az 6 éves kisfiunk a kockacukorral szemlélteti az autó motorjának a hengerűrtartalmát, akár úgy, hogy a két legidősebb gyerekünk gitárt ragad, és olyan produkcióra képes, ami meglepően sok helyen megállná a helyét még így, spontán is.

Szóval az összes jelenleg is futó, még nem kialakult projekt-tel, az összes jelenleg is fennálló problémánkkal, az összes megoldásra váró feladattal együtt, az összes kényelmetlenséggel együtt….elégedett vagyok az életünkkel. Nem gondolom, hogy egy középkorú családapa mondhat ennél pozitívabb dolgot az életéről. Szóval drága Verbénám, csak így tovább, előre, hajrá, és ahogy mondtam: még ötször ennyit :D, minimum….