Csomószor akartam már ideírni, de valahogy sosem jön össze mostanság.
Pedig történnek dolgok, igaz, amolyan eget rengető nem….lehet, hogy azért, mert öregszem, de mostanában sokszor elkalandoznak a gondolataim.
Arrafelé például, hogy milyen nagyon jó nekünk az, hogy amit elértünk, és ahogyan elértük, azt úgy értük el, ahogy. Értem ez alatt, hogy a legtöbb ember, akit ismerek, úgy éri el a sikereit, hogy van egy közrejátszó „valaki”, aki nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az illető sikeresnek mondhassa magát. Egy jól (vagy csak jobban, esetleg csak kellőképpen) szituált új házas- avagy élettárs, esetleg egy odaadó rokon, vagy egy örökség. Vagy egy barát, aki helyzetbe hoz. Vagy egy szülő, aki odateszi magát. Nos, ezzel szemben mi elmondhatjuk, hogy nincs senki, aki hozzásegített volna minket ahhoz, hogy ma sikeresnek vallhassuk magunkat. Persze mint minden, ez is relatív. Én sikernek élem meg, hogy nincsenek anyagi gondjaink. Nem szórjuk a pénzt két kézzel, de az nem is a siker, hanem a hülyeség jele lenne. De nem probléma enni, kifizetni a rezsit, öltözködni, autózni, nyaralni. Akarhat-e ennél többet az ember…? Persze, hogy akarhat. De most nem erről akartam írni.
Visszaolvasva kissé nagyarcúnak tűnik, amit írtam. Úgy értettem, hogy igazán lényegesen nagy, jelentős, kihagyhatatlan, megoldhatatlan részt nem vállalt át senki a mi problémáinkból.
Szóval fura, még mindig, hogy egyre jobban részesei lettünk a saját itteni életünknek. Hogy ismerjük a helyeket, lassan az embereket is, a problémákat, a jóságokat-okosságokat.
*******
Ma elromlott a mosógépünk….Ömleni kezdett a víz alóla. Felhívtam az öreg Jimmyt…Kijött, ő is konstatálta a helyzetet. Állítása szerint hoz egy másikat még ma. Hát, remélem….
********
Van egy hely, nem messze innen, úgy hívják Devilsbit. Nagyszerű kirándulóhely, egy fura alakú hegy, rajta egy nagy kereszttel. Marcika hozta szóba, nemrég arrafelé jöttünk haza, és így szólt: „Errefelé van a debil street…igaz?” :D:D
***********
Jancsikával vesszük a nyelvtant. Mondatokat mondok, és az egyes szavakra rá kell kérdeznie. Szófajok, szófajok kérdőszavai….én: „A sütőben sül a süti. Kérdezz rá a ’süti’-re!” Jancsi: „Hol a süti?” :D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése