Érdekeset álmodtam a múltkor:
El kellett költöznünk a mostani lakóhelyünkről. Nem értettem, hogy miért, de valahogy kapcsolatban állt azzal, hogy nem vittem el időben levizsgáztatni az autónkat. Egy nagy bazi házba kellett beköltöznünk. Mintha egy elhagyott mezőgazdasági komplexum lett volna. A lakás része volt sok zegzugos folyosó, meg egy nagy bádoghangár is, amiben mintha kibányászott só lett volna, kisebb halmokban, illetőleg a hátsó falánál egészen a mennyezetig ért a sóhalom. Patkányok is voltak, és lapát, meg gereblye volt a hangár falához támasztva. Odakint az udvaron egy homokozó volt, széles fatetővel….Verbénával a wc-t kerestük, mert nekem szükségem lett volna rá. De nem találtuk sehol.
Végül Verbéna a lefedett homokozó mellett talált egy kábé 30 x 40 centis, vörösesbarna falemezt, amit arrébb húzva egy kábé 16-18 cm átmérőjű lyuk volt. Megértettük, hogy az a wc. Tovább lépve észrevettük, hogy egy folyó mellé épült ez a tanya. A folyóhoz egy két méter széles, 10 lépcsős betonlépcső vezetett le, és mire észbe kaptam, Verbéna már fürdőruhában a legalsó lépcsőfokon állt. Utána indultam, mire a legalsó lépcsőfokhoz értem, Ő már tempózott is. Ekkor észrevettem, hogy a víz felszíne tele van növényekkel, korhadt falevelekkel, békanyállal, ilyesmivel. Szóval elég visszataszító volt, de mindenképpen Verbéna után akartam menni, és egy nagy levegővétel után beugrottam a vízbe én is. Felébredtem.
A következő nap pedig ezt:
A tengerben úsztunk Verbénával. Sima volt a felszíne, akár tóé. Az ég alja rózsaszínű volt, és olyan szag terjengett a levegőben, mintha egy kőolaj-finomító mellett lettünk volna. V. a karjaimban volt, és beszélgettünk. Szinte fizikailag éreztem a szeretetemet iránta. Lépegettünk be, egyre beljebb, miközben azt mondtam Verbénának szavak és beszéd nélkül, hogy a Balaton mennyivel jobb, mert az nagyon lassan lesz egyre mélyebb, és hogy a tengereket meg nem tudjuk, mert sosem megyünk bele annyira…de majd most kiderül, ahogy egyre beljebb haladunk. Ekkor észrevettük, hogy bár kimondottan tengerről volt szó, a szembe parton egy nagy fekete bika áll, majd lassan elindul felénk. Több fekete bika is követte. V-vel arra gondoltunk, csak ne ide jöjjenek felénk, és biztos, ami biztos alapon vissza is fordultunk. Ekkor azt „mondtam” V-nek, itt már pont jó a víz, nyakig ér, lehet úszni benne. Letettem, és Ő úszni kezdett. Nagy lendülettel buktam a víz alá, és tempózni kezdtem, de valahogy olyan furán megbicsaklott a testem….és ezzel egyidőben a víz alól éles kiabálást hallottam. Mire a fejemet kidugtam a víz alól, felébredtem.
A tengerben úsztunk Verbénával. Sima volt a felszíne, akár tóé. Az ég alja rózsaszínű volt, és olyan szag terjengett a levegőben, mintha egy kőolaj-finomító mellett lettünk volna. V. a karjaimban volt, és beszélgettünk. Szinte fizikailag éreztem a szeretetemet iránta. Lépegettünk be, egyre beljebb, miközben azt mondtam Verbénának szavak és beszéd nélkül, hogy a Balaton mennyivel jobb, mert az nagyon lassan lesz egyre mélyebb, és hogy a tengereket meg nem tudjuk, mert sosem megyünk bele annyira…de majd most kiderül, ahogy egyre beljebb haladunk. Ekkor észrevettük, hogy bár kimondottan tengerről volt szó, a szembe parton egy nagy fekete bika áll, majd lassan elindul felénk. Több fekete bika is követte. V-vel arra gondoltunk, csak ne ide jöjjenek felénk, és biztos, ami biztos alapon vissza is fordultunk. Ekkor azt „mondtam” V-nek, itt már pont jó a víz, nyakig ér, lehet úszni benne. Letettem, és Ő úszni kezdett. Nagy lendülettel buktam a víz alá, és tempózni kezdtem, de valahogy olyan furán megbicsaklott a testem….és ezzel egyidőben a víz alól éles kiabálást hallottam. Mire a fejemet kidugtam a víz alól, felébredtem.
Az álom alatt végig szavak és beszéd nélkül kommunikáltunk V-vel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése