Éowyn után ..

 A vihar megdöntötte az eddigi rekordot: 183 km/h széllökést mértek Mace Headnél, Galway megyében. 

Az egész országot letarolta, negatív rekord, hogy közel 700000 háztartásban ment el az áram. (Nálunk hajnalban elment, de aztán visszajött..)

130000 otthonban ment el a víz (nekünk sem volt tegnap délutánig).

Arra pont nem készültünk fel mondjuk.. nyitom ki reggel a konyhai csapot, higy adjak friss vizet a kutyának, erre csak csöpög.. pánikszerűen tettem edényeket a csap alá, hogy abba csepegjen, így sikerült 3 darab 2-literes pet palackot megtölteni meg 3 edényt, mielőtt végleg elállt.. a vizesek 24 órát mondtak, de szerencsénkre aznap délutánra megcsinálták a csőtörést.

De nekünk szerencsénk volt, mert ténylegesen csőtörés volt, ahogy kidőlt egy fa, de azok, akinek amiatt nincs vizük, mert a szűrőállomásokon elment az áram, azoknak akár napokig nélkülözniük kell a folyó vizet.

Tegnap este el kezdett havazni is, ma napközben sem olvadt el, viszont nincs szél. 

Még. Mert úton a következő, ez asszem a Hermina nevet kapta a spanyoloktól, holnapra éri el Írországot, és sanszos, hogy amit ez a vihar nem rombolt le, csak meggyengített, azt ez a Hermina majd kidönti.

A vihar utáni képek az országból..

Ez meg a tegnap esti/ ma reggeli képek a házunk elől:

Hétközepén

Ma hivatalosan is megerősítették, hogy a Storm Éowyn (éjovin) olyan durva lesz, hogy péntekre az országra kiadták a vörös riasztást. Állítólag a legdurvábbak egyike lesz ez.

Hivatalosan még nem erősítették meg, hogy nem megyünk dolgozni pénteken, de az biztos, hogy a tanulókat holnap este szélnek eresztik..és hivatalosan az egyetem sem törölte a pénteket, de esélytelen hogy aznap reggel bárki is elhagyja a házat.

Az olajunkat holnap fogják végre kihozni, a havas héten rendeltük, és talán, ha minden igaz, a “barna” a kajás kukánkat is elviszik: egy hónapja volt ürítve, a hó miatt a kukás kocsi sem jött, és 2 hetente szokták elvinni. Igaz, ha ez a trend, akkor pénteken meg az újrahasznosíthatós kukát nem fogják elvinni, a vörös riasztás miatt.

A kerítésnek talán ez végképp betesz, de már nem bánnám, talán akkor a tulajék végre csinálnának is valamit. 

Ma extra szenet és begyújtóst vettünk, meg olyan kajákat, amit akár a kempingfőzőn is meg tudunk főzni, ha esetleg elmenne az áram. Sajnos benne van a pakliban. 

Mivel reggel/napközben ér el minket, bízom benne, hogy nem lesz olyan szörnyű élmény, mint a decemberi, amikor kb pánikrohamom volt, (Larsieval együtt.)

Csórinak is jobb lesz, ha fent vagyunk és lefoglaljuk, nagyon betojik szegény a viharoktól.

Hétvége

 Alapvetően laza, semmittevős hétvégét terveztünk. 

És így is lett. :)) főzőcskéztünk, netflixeztünk, ja meg a nyaralást tervezzük ezerrel.

Alant régebben megfűztem, hogy a hálószobánk igen igénytelen szekrényeit (tulajé, nem a miénk) cseréljük le, úgyhogy ezeket az opciókat nézegettük/jük. 

Közben olyan történések voltak, hogy szombat reggel jött Tomi a két öccséért (Marci, Beni), mert elvitte őket hegyet mászni. Gyakorlásként: ui. tesós nyaralást csinálnak, mind az 5-en mennek márciusban Grand Canaria-ra és ott van vmi hegyi túra, amit meg akarnak csinálni, de 1000 m-es szintkülönbség van, arra akarnak rágyúrni.

És elmesélte, hogy megkapta az utolsó vizsgája eredményét is, sikerült, így most már okleveles könyvvizsgáló is (azt hiszem ez a chartered accountant magyar megfelelője) lett a gyerek. Nagyon büszkék vagyunk rá, jó 3-3.5 évnyi tanulás van mögötte. 

Jancsi azért nem ment túrázni, mert elutazott Kacivel 11 napra Németországba a barátaikhoz és síelni is mennek.

Amúgy ez az utolsó hétvégéje a két fiúnak a téli szünetből, holnaptól egyetem megint.

Havazás három

 

Talán a 16 és fél év alatt egy alkalom volt, amikor ilyen sok hó esett, de hogy ennyi ideig megmaradt volna, szerintem arra nemigen volt példa. Úgy alakult, hogy csütörtökön Kari is nálunk volt, és felmerült (eleinte hülyéskedés szinten persze), hogy fel kéne mennünk éjfélkor a hegyre, mert milyen szép lehet így havasan a Devils Bit. Pénteken V. kivételével mindenki szabad volt, így gondoltuk, miért ne próbáljunk meg az alsó parkolóig felmenni. Az egy dolog, hogy 4 kerék meghajtású a kocsi, meg magas is, de itt Írországban olyan szinten leszarják, hogy ha leesik a hó, hogy gyakorlatilag megáll az élet, mert nincs hókotrás, hóeltakarítás, nevezzük akárhogy. A lényeg, hogy leesett a hó ráfagyott az útra, majd megint esett, megint ráfagyott...és kábé ennyi.

Mindezek ellenére elindultunk, pakoltunk be lapátot meg extra plédeket a kocsiba...akármi is legyen. De szerencsére gond nélkül feljutottunk az alsó parkolóhoz....nem mondom, hogy nem volt necces rész, de megoldottam.

Teljesen szokatlanul mínusz 7 fok volt, mindannyian több rétegbe, duplazokniba, bakancsba, és kesztyűkbe burkoltuk magunkat, sőt, én még a balaklavát is elvittem magammal lesz ami lesz. De valahogy nem érződött olyan hidegnek.

Viszont a látvány! Az leírhatatlan volt. Sehol semmi mesterséges fény (kivéve a zseblámpánk ha bekapcsoltuk)...csak a ragyogó hold, a csillagok, és mindenütt hó, ami visszaveri a fényeket. Körben a fenyőfák roskadoztak a hópamacsoktól, kissé megrogyva azok súlya alatt. Egyszerre volt a látvány meseszerű, megindító, szürreális és gyönyörű.

Pár nappal előbb valami traktor felmehetett az erdei úton, mert az úton a két szélén keréknyomok voltak, középen meg kb 0,5 méteres fagyott hó. Ha a nyomokban jártunk, a jegesre fagyott felületen kellett egyensúlyozni, ha a hóban, akkor meg minden lépésnél izomból dolgozni....kicsit több mint hat kilométert mentünk, de extrém nehéz volt.

Igaz, nekem két nappal előtte beállt a derekam hó(jég)lapátolás miatt, hogy a kocsival ki tudjunk állni a ház elől...ilyenkor nem jön jól a 20 méteres behajtó....de ráerősítettem még itthon appranaxdolóval, amit még hoztunk otthonról...Így kibírtam, de a végén már nagyon jól esett, hogy behuppanhatunk a verdába.

Az O’Brian toronyig mentünk fel, itt leültünk a padra, amiről előbb leoperáltuk a jeges havat...és kávéztunk-teáztunk, persze jóféle ír whiskey-vel támogatva megfáradt testünket. Leírhatatlan élmény volt a látvány, és a csend...a néma csend, amit csak a fel-feltámadó szélben zúgó fenyőfák nesze tört csak meg.

A strava csak két órányi mozgóidőt írt, de nekem olyan volt, mintha az egész éjjelt odafent a hegyen töltöttük volna. Valamikor hajnal kettő körül értünk haza, csatakosan, hullafáradtan, de egy életre szóló élménnyel.

Havazás folyt köv.

 Ebéd után kimentünk a srácokkal és építettünk egy nagy hóembert.. 2018-ban építettünk utoljára, az sem most volt.. végig szakadt a hó, délben 7 centi volt, 3-ra már 14-15 centi lett.. Lars most már nagyon élt, rájött, hogy ez jó buli.

Aztán bejöttünk átmelegedni, megszárítani a cuccainkat, és megdumáltuk, hogy ha lement a nap, bemegyünk a városba, a parkba sétálni, de már kutya nélkül, el volt már nagyon fáradva.

5 után indultunk el, fél 8-ra értünk haza, jól kifáradtunk, plusz a fiúk egy elakadt bmw kiscsajt is kiszabadítottak a hó rabságából, így hulla fáradtan bedőltünk családilag a tv elé, és egy közös kedvenc vígjátékot megnéztünk. 

Nekem később kell mennem ma reggel dolgozni, tegnap hívott a főnök, hogy reggel 7 helyett csak fél 10-re menjünk mindannyian.

Este óta új hó nem esett. 

Havazás

 Az előzetes időjárás-jelentés azt jósolta, hogy itt nálunk már szombat délután 5-től kezdődik a havazás, de este 7-ig az eső esett.. aztán 9 körülre teljesen átváltott havazásra. 

Én előre bekészültem, hogy a hálónkból majd timelapse-szel rögzítem az éjszakai havazást.. reggel 8-kor keltem, akkor már javában olvadt, a kinti hőmérő plusz egy fokot mutatott.

A srácok (Beni, Marci, Jancsi, Kaci) hajnali egykor kimentek a havazásba (ezért is vannak a videóban a lábnyomok) és egy teljes Clonee kört mentek, ez 6 km. Persze szutyokra áztak, -mert ugye tornacipőben kell ilyenkor is kimenni- fél háromkor arra keltem, hogy zsizsegnek a nappaliban, itt ültek a kandalló mellett és olvadtak ki. 

De nagyon élvezték. Ritka alkalom, az biztos.

(Reggelre 30000 háztartásban fagyott el a vízcső, és 28000 háztartásban nincs áram.. és csak az ország egy harmadában van ilyen idő, Kariéknál semmi sincs, csak eső. )

Délelőtti sétánkat Lars eleinte nem kultiválta, elfelejtette a havat, most meg mintha undorodott volna tőle.. 

aztán belejött.. a havas teniszlabdát azonban végig nagyon undorkodva hozta csak vissza. :))

A séta végére már hatalmas pelyhekben esett megint, azóta is szakad. Úgyhogy ma még nem szedjük le a karácsonyfát,  olyan szép így az egész. 🤩

Big freeze ‘25

 Majd utólag megmondom, hogy tényleg akkora havak és olyan mínuszok voltak, mint, amiket beharangoznak.

Szóval tegnapelőtt óta egyre hidegebb van, tegnap már ki sem olvadt a kert, plusz ma délutántól a mi megyénkre plusz még 9 másikra narancssárga riasztás van érvényben havazás miatt. Állítólag 10+ centi várható, a windy szerint 28 centi lesz hétfő reggelig.. aztán egészen jövő hét közepéig mínusz 8-12 fokok lesznek hajnalonta.

Mi fel- és bekészültünk, van extra szenünk, a fűtés is nagyobb mértékben megy (igaz a szuper szigetelés miatt, a “hátsó” szobában, -ami Alan felségterülete, (man’s cave, cigar lounge, gym.. mikor mi.. ja és barkács helyiség ) - már kemény 13 fokra hűlt a szoba.. a nappaliban 20 van. Emiatt az afelett lévő szobából ideiglenesen kilakoltattuk Jancsit, a dolgozószobába. Ott is 14-15 fokok vannak ilyen nagy hidegekben..

Sajnos a vizet is folyatnunk kell, csakis így lehet megelőzni (talán) a csövek elfagyását.. röhej, de ez van. 

Hello 2025

Úgy döntöttünk Alannel, hogy nem ír egyikünk sem óév búcsúztatót, nem érdemli meg. Épp emiatt a klasszik magyar babonák mellé most több ír babonát is betartottunk: éjfélkor ki kell nyitni a bejárati ajtót, hogy a régi rossz év kimenjen és az új pedig bejöhessen a házba. Plusz egy szelet kenyérrel meg kell ütögetni a falakat, ajtókat, hogy a rossz szellemek is elhúzzanak a fenébe.. viszont jókat röhögtünk Catherinenel, ahogy ütögettük a falakat a fokhagymás kenyérrel :)) 

Úgyhogy friss és üde tekintettel nézünk az új év elébe: legyen jobb, boldogabb, egészségesebb mindenkinek, mint a 2024 volt. 

Mi Tomival kikerekedünk: ő 30 lesz, én 50. 🎉🥂 

Karácsonyi zenélés

 Külön posztba teszem ide: nekem, nekünk ez a legfőbb karácsonyi ajándékom/unk

Öröm és bódottá’ boldogság látni, jelen lenni, ahogy a gyerekeink együtt zenélnek. 

Carol of the bells: 

Winter Wonderland:

Happy Xmas /War is over: