Havazás három

 

Talán a 16 és fél év alatt egy alkalom volt, amikor ilyen sok hó esett, de hogy ennyi ideig megmaradt volna, szerintem arra nemigen volt példa. Úgy alakult, hogy csütörtökön Kari is nálunk volt, és felmerült (eleinte hülyéskedés szinten persze), hogy fel kéne mennünk éjfélkor a hegyre, mert milyen szép lehet így havasan a Devils Bit. Pénteken V. kivételével mindenki szabad volt, így gondoltuk, miért ne próbáljunk meg az alsó parkolóig felmenni. Az egy dolog, hogy 4 kerék meghajtású a kocsi, meg magas is, de itt Írországban olyan szinten leszarják, hogy ha leesik a hó, hogy gyakorlatilag megáll az élet, mert nincs hókotrás, hóeltakarítás, nevezzük akárhogy. A lényeg, hogy leesett a hó ráfagyott az útra, majd megint esett, megint ráfagyott...és kábé ennyi.

Mindezek ellenére elindultunk, pakoltunk be lapátot meg extra plédeket a kocsiba...akármi is legyen. De szerencsére gond nélkül feljutottunk az alsó parkolóhoz....nem mondom, hogy nem volt necces rész, de megoldottam.

Teljesen szokatlanul mínusz 7 fok volt, mindannyian több rétegbe, duplazokniba, bakancsba, és kesztyűkbe burkoltuk magunkat, sőt, én még a balaklavát is elvittem magammal lesz ami lesz. De valahogy nem érződött olyan hidegnek.

Viszont a látvány! Az leírhatatlan volt. Sehol semmi mesterséges fény (kivéve a zseblámpánk ha bekapcsoltuk)...csak a ragyogó hold, a csillagok, és mindenütt hó, ami visszaveri a fényeket. Körben a fenyőfák roskadoztak a hópamacsoktól, kissé megrogyva azok súlya alatt. Egyszerre volt a látvány meseszerű, megindító, szürreális és gyönyörű.

Pár nappal előbb valami traktor felmehetett az erdei úton, mert az úton a két szélén keréknyomok voltak, középen meg kb 0,5 méteres fagyott hó. Ha a nyomokban jártunk, a jegesre fagyott felületen kellett egyensúlyozni, ha a hóban, akkor meg minden lépésnél izomból dolgozni....kicsit több mint hat kilométert mentünk, de extrém nehéz volt.

Igaz, nekem két nappal előtte beállt a derekam hó(jég)lapátolás miatt, hogy a kocsival ki tudjunk állni a ház elől...ilyenkor nem jön jól a 20 méteres behajtó....de ráerősítettem még itthon appranaxdolóval, amit még hoztunk otthonról...Így kibírtam, de a végén már nagyon jól esett, hogy behuppanhatunk a verdába.

Az O’Brian toronyig mentünk fel, itt leültünk a padra, amiről előbb leoperáltuk a jeges havat...és kávéztunk-teáztunk, persze jóféle ír whiskey-vel támogatva megfáradt testünket. Leírhatatlan élmény volt a látvány, és a csend...a néma csend, amit csak a fel-feltámadó szélben zúgó fenyőfák nesze tört csak meg.

A strava csak két órányi mozgóidőt írt, de nekem olyan volt, mintha az egész éjjelt odafent a hegyen töltöttük volna. Valamikor hajnal kettő körül értünk haza, csatakosan, hullafáradtan, de egy életre szóló élménnyel.

Havazás folyt köv.

 Ebéd után kimentünk a srácokkal és építettünk egy nagy hóembert.. 2018-ban építettünk utoljára, az sem most volt.. végig szakadt a hó, délben 7 centi volt, 3-ra már 14-15 centi lett.. Lars most már nagyon élt, rájött, hogy ez jó buli.

Aztán bejöttünk átmelegedni, megszárítani a cuccainkat, és megdumáltuk, hogy ha lement a nap, bemegyünk a városba, a parkba sétálni, de már kutya nélkül, el volt már nagyon fáradva.

5 után indultunk el, fél 8-ra értünk haza, jól kifáradtunk, plusz a fiúk egy elakadt bmw kiscsajt is kiszabadítottak a hó rabságából, így hulla fáradtan bedőltünk családilag a tv elé, és egy közös kedvenc vígjátékot megnéztünk. 

Nekem később kell mennem ma reggel dolgozni, tegnap hívott a főnök, hogy reggel 7 helyett csak fél 10-re menjünk mindannyian.

Este óta új hó nem esett. 

Havazás

 Az előzetes időjárás-jelentés azt jósolta, hogy itt nálunk már szombat délután 5-től kezdődik a havazás, de este 7-ig az eső esett.. aztán 9 körülre teljesen átváltott havazásra. 

Én előre bekészültem, hogy a hálónkból majd timelapse-szel rögzítem az éjszakai havazást.. reggel 8-kor keltem, akkor már javában olvadt, a kinti hőmérő plusz egy fokot mutatott.

A srácok (Beni, Marci, Jancsi, Kaci) hajnali egykor kimentek a havazásba (ezért is vannak a videóban a lábnyomok) és egy teljes Clonee kört mentek, ez 6 km. Persze szutyokra áztak, -mert ugye tornacipőben kell ilyenkor is kimenni- fél háromkor arra keltem, hogy zsizsegnek a nappaliban, itt ültek a kandalló mellett és olvadtak ki. 

De nagyon élvezték. Ritka alkalom, az biztos.

(Reggelre 30000 háztartásban fagyott el a vízcső, és 28000 háztartásban nincs áram.. és csak az ország egy harmadában van ilyen idő, Kariéknál semmi sincs, csak eső. )

Délelőtti sétánkat Lars eleinte nem kultiválta, elfelejtette a havat, most meg mintha undorodott volna tőle.. 

aztán belejött.. a havas teniszlabdát azonban végig nagyon undorkodva hozta csak vissza. :))

A séta végére már hatalmas pelyhekben esett megint, azóta is szakad. Úgyhogy ma még nem szedjük le a karácsonyfát,  olyan szép így az egész. 🤩

Big freeze ‘25

 Majd utólag megmondom, hogy tényleg akkora havak és olyan mínuszok voltak, mint, amiket beharangoznak.

Szóval tegnapelőtt óta egyre hidegebb van, tegnap már ki sem olvadt a kert, plusz ma délutántól a mi megyénkre plusz még 9 másikra narancssárga riasztás van érvényben havazás miatt. Állítólag 10+ centi várható, a windy szerint 28 centi lesz hétfő reggelig.. aztán egészen jövő hét közepéig mínusz 8-12 fokok lesznek hajnalonta.

Mi fel- és bekészültünk, van extra szenünk, a fűtés is nagyobb mértékben megy (igaz a szuper szigetelés miatt, a “hátsó” szobában, -ami Alan felségterülete, (man’s cave, cigar lounge, gym.. mikor mi.. ja és barkács helyiség ) - már kemény 13 fokra hűlt a szoba.. a nappaliban 20 van. Emiatt az afelett lévő szobából ideiglenesen kilakoltattuk Jancsit, a dolgozószobába. Ott is 14-15 fokok vannak ilyen nagy hidegekben..

Sajnos a vizet is folyatnunk kell, csakis így lehet megelőzni (talán) a csövek elfagyását.. röhej, de ez van. 

Hello 2025

Úgy döntöttünk Alannel, hogy nem ír egyikünk sem óév búcsúztatót, nem érdemli meg. Épp emiatt a klasszik magyar babonák mellé most több ír babonát is betartottunk: éjfélkor ki kell nyitni a bejárati ajtót, hogy a régi rossz év kimenjen és az új pedig bejöhessen a házba. Plusz egy szelet kenyérrel meg kell ütögetni a falakat, ajtókat, hogy a rossz szellemek is elhúzzanak a fenébe.. viszont jókat röhögtünk Catherinenel, ahogy ütögettük a falakat a fokhagymás kenyérrel :)) 

Úgyhogy friss és üde tekintettel nézünk az új év elébe: legyen jobb, boldogabb, egészségesebb mindenkinek, mint a 2024 volt. 

Mi Tomival kikerekedünk: ő 30 lesz, én 50. 🎉🥂 

Karácsonyi zenélés

 Külön posztba teszem ide: nekem, nekünk ez a legfőbb karácsonyi ajándékom/unk

Öröm és bódottá’ boldogság látni, jelen lenni, ahogy a gyerekeink együtt zenélnek. 

Carol of the bells: 

Winter Wonderland:

Happy Xmas /War is over: 

Karácsony 2024 2. rész

 Ez az idei karácsony megint más volt, hiszen Mimihez alkalmazkodott most mindenki. Az ünnepi vacsora inkább ebéd lett, kettő után ettünk, utána szinte rögtön ajándékoztunk. 

Hanna és én felmentünk a kicsivel a mi hálónkba, majd szépen feljött mindenki és ott vártuk a jelzést..(Alan csengetett mindig, mikor még “hívők” voltak a gyerekeink és lement megnézni a nappalit, hogy vajon megérkezett-e a Jézuska..úgyhogy az unokáknak is ezt tervezzük csinálni)

Lejöttünk, Mimi mindent is kicsomagolt, a papírszaggatás volt a legnagyobb öröme. :)) 

Este 6 körül elmentek Hannáék, mert eljött Mimi esti alvás ideje.

A kutya játéka volt a legjobb ajándék :))

Ezután csináltunk felnőttesebb dolgokat, ami nagyobb hangoskodással járt: a srácok illetve Alan zenéltek. Meg aztán ki kellett próbálni az újonnan kapott italokat, egy szivarral..

25.-én csendesebb volt a ház, aznap Mimi Santa-zott a másik nagyszüleivel, Kari átment Eoinékhoz karácsonyi ebédre.

26.-án ismét telt ház, aznap itt volt minden barátnő, barát, itt is aludtak. (Szegény Marcit kivéve, mert karácsony előtt találkozott a barátnőjével, aki akkor szakított vele.. nagyon sajnáltuk, sajnáljuk szegényt, nem volt semmi jele, én is pont akkor küldtem neki el az ajándékainkat, amit eltett btw.. szerencsére olyan jó baráti köre van, hogy nem féltettük, voltak mellette mindig rajtunk kívül is.. de akkor is, milyen már ez..) szóval itt karácsony másnapja mintha nem is létezne  -itt a karácsony tényleg csak egy napos- aznap már nyitva vannak a ruhás-mindenfélés boltok, óriási leárazásokkal, plusz aznap este van mindenhol a Nagy St Stephen Day’s partyk vannak, tehát a shopping után lehet menni night clubozni. Nekem fura, de hát ez van. Persze a fiatal felnőtt gyerekeink és barátaik ilyenkor mennek bulizni este, most is így volt, mindenki is nálunk aludt, úgyhogy tényleg fullosan voltunk.

A két ünnep közt többször hagyták nálunk Mimit, volt, hogy altatással együtt.. hihetetlen flexibilis a kisbaba, nem sírt soha, totál alkalmazkodott az új helyzethez és az új emberekhez.

Azt hittem, hogy majd ma lazán, öregesen kettesben leszünk, de kiderült, hogy szinte mindenki nálunk tervez Szilveszterezni. :))) Kariék nem, ők vasárnap hazamentek, tegnap volt a szülinapja, így majd csak januárban lesz a családi ünneplés. 

Karácsony 2024

 Pénteken befejeztem a munkát idénre és megérkezett Mimike is végre: nagyon vártuk már.

Egy tüneményes, érdeklődő, örökmozgó kislány. Két nap “szoktatás” után tegnap egyedül volt nálunk, Hannáék így tudtak kicsit még vásárolni, kávézni együtt, gyerek nélkül.

Meg kell zabálni olyan cuki.. persze az ismerkedős fázisban csak figyelt, Larsie is szagolgatta, azon mindig nagyokat nevet. Tegnap már odáig jutott, hogy addig gyöszködte a kutyát, hogy a végén már inkább a kutya elment előle kis nyugiba.

Lépcsőzni is szeret, azon is fel-le mászott sokszor, Alan sokat énekelt, gitározott neki, azt nagyon szereti, akkor táncikál és tapsol.

Szereti a pocakját, de a kutyát is szereti etetni, azon hangosan kacag, ahogy a kutya bajsza a kezéhez ér.. Lars persze nem bánja, hogy egész nap majszol a baba után. 

Szombaton Kari is hazajött, hozta a pisztáciás bejglit, amit csinált (élete első bejglije) nagyon finom lett, ügyes lány. :)) 

Tegnap Tomi is hazaért és Mimi a kezdeti bizalmatlansága után sokat játszott vele is.

Ma kicsit visszatérünk a kisgyerekes Szentestéinkhez: Mimiék is korán átjönnek, korán eszünk, korán ajándékozunk, mert Mimi 6-7 körül kezdi az esti szeánszát. 

Zenélni is csak azután fognak a srácok, ha “haza”mentek Hannáék a babával. 

Nehéz a szívem is, talán emiatt is keltem ma korán: Laci bátyám ma lenne 53. 

Eszembe jutnak a gyerekkorunk karácsonyai: délben őt ünnepeltük, este pedig Karácsonyoztunk. 

Hülye dolog, de semelyikőnk születésnapjaira nem emlékszek, enyéimre sem, de az övé ugye különleges volt, hiszen Szenteste született.. és hogy utálta emiatt. Azt mondta kisebb korunkban, hogy azért utálja, hogy karácsonykor született, mert sokkal -összességében- több ajándékot kapna, ha szeptemberi lenne. 

Később azért, mert sosem volt bulija ilyenkor, a haverok sem mentek el vele szórakozni, hiszen Karácsony van. Épp emiatt ilyenkor én csak a szülinapja miatt hívtam fel, sosem kívántam neki “boldog karácsonyt!” .

Boldog szülinapot Laci. 

nyugodj békében drága bátyám. 

Ja, tényleg

 VizicsibeLazac írta az egyik válaszában nekem, hogy no para amiatt, mert még nem kezdtem el sütni a bejgli-zserbó-mézeskrémes trinityt, mert már a mézeskalácsok készen vannak és hát sütöttem tortát is a múlt hétvégén..

És tényleg: ennyire hülye fáradt vagyok, hogy full elfelejtettem, mmint a tényt, hogy csináltam.

Szóval a múlt hétvégét találtam a legtökéletesebbnek, hogy kipróbáljak egy új sütit egy 4 lapos Medovikot, citrusos mascarpone krémmel.

Az egyik kedvenc sütis oldalon láttam még a nyáron, de most jött el az ideje, hogy megsüssem.