Amikor biztos lett, hogy Északon fogunk eltölteni pár napot, tudtuk, hogy Donegal megyében akarunk kirándulni, felfedezni, ui ott még csak igen ritkán jártunk.
A legészakibb ponton (Malin head-en) jártunk már, a klasszikus északír turistapontokat is felfedeztük már (Óriások lépcsője, Dunluce kastély, White strand, Belfast, Derry.. ), de Donegal nyugati és középső része kimaradt.
Úgyhogy vasárnapra a Slieve League sziklát terveztük be, majd utána a Malin Beg strandot (Silver Strandként is hívják).
Már előző nap láttuk, hogy micsoda tömeg van mindenütt, így nem ért meglepetésként az, hogy a Slieve League parkolója tömve volt, így a közeli faluban tettük le a kocsikat.
A Slieve League Cliffs Európa egyik legmagasabb tengeri sziklafala, a legmagasabb pontjától 609 m-re van az Atlanti Óceán. Na, oda az ún egy-emberes úton lehet csak felmenni, de tapasztalt, köteles mászóknak javasolják csak, ja meg akinek nincs tériszonya :) (Összehasonlításként a Cliffs of Moher legmagasabb sziklája 155 m-es illetve az Eiffel torony fele ilyen magas, mint ez a sziklafal..)
Fantasztikus hely, minden pontjánál elképed az ember.. el-elkapott az eső, de amikor meg kisütött a nap, olyan ereje volt, h pl nekem a fülcimpám full leégett.. (azt elfelejtettem bekenni )
Az egyik képen látni az EIRE feliratot, kőből kirakva.. a II. Világháborúban Írország független volt. Meg jóval a háború kitörése előtt kijelentette az ország, hogy nem fognak csatlakozni semmilyen háborúhoz, melyben Nagy-Britannia érintett. Ezért mikor a háború kitört, az országban körbe a partok mentén, 83 EIRE (Írország) feliratot raktak ki kövekből, főként a német pilótáknak, hogy a támadás szükségtelen, semleges terület fölé értek. Ez, a 71-es, pár éve lett felújítva, új köveket kapott.
Innen a Silver Strandra mentünk, Jancsi évek óta mondja, hogy milyen fantasztikus, az ír legszebb strandok egyike.. a lépcsősor, ami levisz a parkolótól a strandra, időnként meredek, és bár hosszú lábaim vannak, de nekem is nyúltak rendesen az izmaim..
a srácok fürödtek, mi csak napoztunk, élveztük a látványt.
Egy másik úton jöttünk hazafelé, így kanyarodtunk be egy kis faluba, ahol skanzen van, na ott pont nem álltunk meg, de a helyi fish and chipsesnél igen.
Annyira kedves volt a kislány, aki kiszolgált, a donegali akcentusa pedig csak fokozta a cukiságát.
Kaja után még egy jó másfél órát autóztunk vissza a szállásra, hullafáradtak voltunk mindannyian.
