Hannáék még egy hétig itthon voltak az esküvő után, de mivel majdnem összes barátjuk, aki itt volt az esküvőn, külföldről jött, velük járták az országot be. De múlt vasárnapra mindenki tovább állt, így együtt kimentünk a tengerhez, mert végre jó időt jósoltak.
Jancsi és Beni maradtak végül, mert az egyiknek tanulnia kell ezerrel, a másiknak meg nem fűlt a foga a korai (9 órás) induláshoz…pedig Tomi is hazajött szombat este, hogy akkor legyen egy ilyen családi kirándulás, Kari meg még eleve itthon volt az esküvő előtt óta.
Ballybunionba mentünk, Hanna még nem járt ott, Damien is csak babakorában. Az idő fantasztikus volt, mi Alannel nem hittünk az előrejelzésben, hiszen három-négy nappal azelőtt még hó esett, úgyhogy mi nagykabát, bakancs, kesztyű, sál kombóban indultunk el, és igen, nem tettünk be váltó rövidgatyát.. bezzeg a gyerekeink: strandtörcsi, fürdőgatya, naptej.
Dög meleg lett a nap közepén, és a szél sem fújt, úgyhogy amennyire tudtunk, mi is neki vetkőztünk persze.
A srácok fürödtek, Damien és Tomi persze tesztelte a másikat, hogy ki bír tovább maradni a 4-5 fokos vízben, (Tomi bírta tovább) megmásztuk a Cliff Walk-ot, sőt rajunk kettőnkön kívül mindenki leereszkedett a Nun’s Beachre re is, (oda kötélen lehet lemászni, mi passzoltuk) Jó kis nap volt, igazi laza vasárnap.
Aztán kedden este még átjöttek elköszönni Hannáék, iszogattunk, beszélgettünk még majdnem éjfélig. Másnap utaztak vissza, nyáron terveznek újra hazajönni.
Pár nappal az esküvő előtt, mikor jó idő volt, Larsie sokat volt kint, labdázott, rohangászott és este alig bírt felállni, a hátsója szinte leragadt a földhöz. Persze megijedtünk, meg is beszéltük, hogy az esküvő után elvisszük az orvoshoz, és Tomi szuper jófej volt, mert péntekre intézett időpontot, hazajött, egyedül elvitte, állt minden költséget a kis csórinak.
Öregkori, kezdődő arthritise van.
Mivel fájdalmai nincsenek, nem kell neki fájdalomcsillapítót adni, de kapott az izületeire kondroitines táplálék kiegészítőt, le kell kicsit fogyasztanunk, és kevesebb aktív mozgás. Bízom benne, hogy ez most elég lesz, nagyon megijedtünk.
Aktív mozgás amúgy sem lehet, a múlt vasárnapi jó idő óta újra téliesen hideg van, a kandallóban fűtünk, és őszintén kezd nagyon elegem lenni abból, hogy fázunk és fázunk.. 
4 megjegyzés:
A köteles leereszkedést én is passzoltam volna. :D:D:D:D
Csuda időtök volt és nagyon szép ez a partszakasz is.
Csóri Larsie, remélem helyrejön. ♥♥
Ez is az egyik kedvenc részünk, de szerintem ide nem mentünk el együtt, igaz?
Larsie javul, ma már aktívan kanapézott: felugrott, lemászott, sokkal élénkebb.. bíztató.
Verus, mindenhova nem tudtunk elmenni, tudod az időjárás sem volt a barátunk. :) Pedig tervben volt ez is, meg a Wicklow is:) Dublint is a szakadó eső miatt passzoltuk utolsó nap, szóval ja. :):) De még nem adtam fel, hogy egyszer ismét eljutok. :):) Tudod a remény hal meg utoljára. :D:D:D:D
Larsnak nagyon örülök, szar érzés, amikor a négylábú családtag miatt kell aggódni. ♥
Remélem, hogy egyszer még összehozzuk valamikor xx
Megjegyzés küldése