Ryan Bingham

Életemben először  - és tegnapelőttig utoljára is - egy Edda-koncerten voltam talán 14 évesen....ami egy általános iskola tornatermében volt megtartva. Aztán utána valahogy nem lettem az a nagy koncertre járós fajta. Viszont szombat este Verussal elmentünk a Ryan Bingham oncertre, ami fantasztikus élmény volt.

Az egész úgy kezdődött, hogy megnéztünk egy Jeff Bridges film-et...(Jeff Bridges nagy kedvencem lett a "Big Lebowski" című alkotás nyomán), a Crazy Heart-ot, amiben a főhős egy kicsit félresikerült country-zenészt alakít. A film sem rossz...viszont a zenék benne! Nekem az is új volt, hogy a színésznek konkrétan van egy bandája, az Abiders, és ténylegesen énekel/gitározik.....de a filben lévő betétdalok nagyon bejöttek. Különösen az egyik, a Weary Kind....aminek a szerzője Ryan Bingham, akinek egy rendkívüli, rekedtes, nagyon jellegzetes hangja van, ráadásul megtudtuk, hogy ez az énekes mindössze 29 évesen énekelte ezt a dalt. Nyilván felkeltette az érdeklődésünket, és meghallgattuk a lemezeit. Éshát tetszettek. Jó a hangja, jól játszik, jók a dalai....

A srác texasi...illetve Új-Mexikói születésű, elég nehéz sorsú figura, de nagyon szerethető forma. Nem az a megjátszós, hanem inkább az "egy közölünk" típus. Szóval pár éve koncertezett itt Írországban, Dublinban lépett fel, és bár terveztük, hogy elmegyünk,de végül nem mentünk. Most viszont nem hagytuk ki.

A koncert maga a Fekete Rózsa nevű Galway-i kocsmában volt, egy kifejezetten kicsi színpadon. Fapadló, kis katedra a sarokban, oldalt a bárpult...max 100 ember fér be, ahogy saccoltam. Hát itt lépett fel Ryan Bingham, és nagyon nagy élmény volt testközelből nézni, pár méteres távolságból, ahogy játszik, ahogy énekel. A másfél órás show-t hiba nélkül lenyomta, és kábé olyan volt, mintha stúdióban felvett anyagot hallgatnánk. Őrült jó volt. A játéka is, a hangja is, a stílusa is, minden!

Idep persze nem tudok videót feltölteni, mert "túl nagy" (micsoda baromság, na mindegy)...de képeket azért hozok.

Kocsmában lenni ivás nélkül nem okés...szóval egy belvárosi luxus szállodába mentünk, itt szépen leparkoltuk a kocsit, és innen gyalogosan közelítettük meg a helyszínt, ahol így tudtunk fogyasztani alkoholos italokat, hogy kellőképpen ellazulva adjuk át magunkat az élménynek. Valamikor hajnaltájt keveredtünk vissza a hotelbe, és másnap már jöttünk is haza.

Ja, érdekesség: a kocsmában, amíg vártunk a kapunyitásra, iszogattunk, beszélgettünk, mikor feltűnt, hogy a háttérben a Kóbor jani énekel....:):) A Gyöngyhajú lány szólt a hangszórókból!