Mindennapok

Ezen a hétvégén maradtunk itthon, sok mindent nem akartunk csinálni, leginkább pihenni és tervezgetni. Ez sikerült is. :D 

Ma az éves felülvizsgálaton voltam a mell-klinikán, kicsit be voltam tojva az elmúlt napokban, mert fáj az egyik mellem, de tulajdonképpen az van, amire gondoltam: semmi aggódnivaló, majd elmúlik vagy nem.. A kórházat átépítik, hozzáépítenek, minden évben egy kihívás, hogy megtaláljuk a mellklinikát. De most elkapott egy önkéntes segítő nénike, (minden kórházban vannak, piros kis önkéntes mellényben, cukin segítenek a betegeknek, pl eljutni egy adott osztályra)  és   látva, hogy tanácstalanul nézegetjük az eligazításokat, amik kb 3 irányba is mutatták, hogy merre kell menni..úgyhogy végigrongyolt velünk az egész kórházon, helyes irányba terelt.

A fiúkák is lazíthattak a hétvégén, nem volt sok házijuk, sokat tengóztak kint az apjukkal, Beni meg felturbózta a játékot.. aki veszít, annak pörgetnie kell egy pörgettyűn, és amilyen cukorkát kisorsol, azt meg kell ennie.. a trükk ebben az, hogy ez spéci jellybean..vagy normális ízű, vagy nem..lehet, hogy pelenka ízű vagy hányás..vagy büdös zokni..vagy levágott fű.. (ez még annyira nem is gáz..) Alan kijelentette, hogy ő sajnos (haha) nem eszik cukorkát, így ha veszít is, sem eszik ilyet..

És egy extra videó..:

Ma délután épp teregetek fent az előszobában, és ezt hallom... 

Mert nem mindig csak a metált hallgatják ám. :D  (Beni milyen boldog.. :DDDDD)