életjel :)

Nem egyszerű mostanság a laptopomhoz ülni. Egyszerűen elrohannak a napok, ha épp én sem és Alan sem dolgozik, akkor a gyerekek körül forgunk, szóval a blog (szegény 7. gyermek vagy mi), kicsit háttérbe szorult. És pluszba kicsit megint megbetegedett a család. De remélhetőleg ez volt az idei téli uccsó kórság.

Merthogy tavasz van. Határozottan. A krókuszaim kinyíltak, a nárciszok pedig napokon belül.. a madaraktól nem lehet aludni, annyit énekelnek, és furcsa módon még este 6-kor is világos van. :D

A srácok is egyre többet vannak odakint, a bicajokat is elkezdtük leporolni.. szóval tényleg van remény. Kicsit elég volt már a hideg, sötét, esős, qrva szeles időkből.

Hannusnak és Tominak már csak pár hetet kell bejárniuk az egyetemre, aztán egy hónap tanulmányi szünet és májusban vizsgák..nem mondom, hogy nem izgulunk a gyerekekért, mert de.

De a szavamat vették, hogy nem cseszegetem őket érdeklődök túl intenzíven, elvégre felnőttek és tudják, hogy mi a dolguk. :))))) Na. 

Jó előjelnek tekintem, hogy Tomi német lektora már ajánlott német egyetemet a gyereknek a 3. évre.. :)

Ma lejártuk szügyig a lábunkat, hogy Jancsinak találjunk piros, low-top converse cipőt.. hát nincs. Van 40-estől, de neki 38-as a lába. Vettünk neki egy navy-t, nagyon remélem, h nem lesz csalódott..de akkor már inkább másszínű, mint két számmal nagyobb LOL

Ahogy jöttünk-mentünk a shopping center-ben, szembejött egy faszi -nem nézett ki papnak-, hogy akarunk-e hamut a homlokunkra.. :))))))))))) 

Ahogy ideültem, realizáltam, hogy ma 5 és fél éve indultunk elfele..idefele.. az első fél évben úgy gondoltam, hogy max egy év..talán kettő..na nem azért, mert hiányzott az otthoni szar és a nehéz életünk, hanem az olyan biztos (biztosan szar) volt, ez meg ugye ismeretlen és fura volt. És kicsit ijesztő is.

Aztán 2szer hazamentünk, de mindig alig vártuk, hogy újra itt legyünk... és itt pedig belerázódtunk szépen az ír mindennapokba. És azt hiszem büszke lehetek itt most magunkra :D Merthogy nagyon nincs más, aki az lenne ránk. :) Tök jó kis életet csináltunk itt magunknak, amiben persze vannak gondok-bajok, de annyival másabb, mint amit otthon éltünk. 

Szóval 5 és fél év... durva.