Egy régi klasszikus és néhány koravén gondolat

Öregapámnak volt egy kézzel írt füzete. Ami azt illeti, meg is van. Valahol.....otthon. Ide nem hoztam ki sajnos. Abba a füzetbe az öreg idézeteket írt. Mások által mondott dolgokat. Olyanokat, amiket ovasott, vagy csak hallott a rádióban. Volt, hogy csak a gondolatait vetette papírra az. Nem volt sem kvantumfizikus, sem atomtudós, sem mikrobiológus. Autószerelő volt. Műszaki ember, és kétkezi iparos. Olyanokra volt büszke, hogy egy amerikai magyar lerobbant a chevy-jével, amit áthozatott az USA-ból....és nem talált szervizt, ahol javították volna, az öreg meg ránézett, megnézte milyen alkatrész szükséges, legyártotta, beszerelte, és az autó üzemképes lett, mi több, miután honfitársunk visszament az USA-ba, elvitte a szakszervizbe a kocsit, és ott a csodájára jártak, milyen profi módon oldotta meg a problémát a messzi távolban az ismeretlen iparos. Hát ilyen ember volt a nagyapám. A kiszakadt hazánkfiától kapott levelet, melyben  leírta az illető a történetet, a papa eltette. Valahol az is megvan még.

Naszóval ebben a füzetkében szerepelt egy idézet Galgóczy Erzsébettől. Sokan ma már azt sem tudják, hogy létezett ilyen nevű ember, pedig Kossuth-díjas írónőről van szó. Az idézet így szólt: 

Semmi sem múlhatja felül a tövises karriert, mert az a mennybe vezet

Érdekes, hogy valamiért emlékszem rá, így szóról szóra, pedig amikor a kezembe került először ez a füzet, nem lehettem több 16-nál. De valamiért megragadt a fejemben. Ma eszembe jutott ez az idézet, méghozzá a saját kis tyúkszaros életünk mián.

Az összes nehézség, amit az élet elénk gördített eddig....volt néhány....az a sok vergődés, nehéz helyzet, probléma....az mind ott van magunk mögött. Nem múlt el nyomtalanul, részévé vált a személyiségünknek. Bennünk van. Ha véleményt mondok valamiről, ha meghozok egy döntést, akkor abban benne van mindaz, ami mögöttem van. Élettapasztalat. Jó, nem vagyok még elég öreg tán, hogy ilyen gondolataim legyenek, de az igazat megvallva sosem érdekeltek annyira a sztereotípiák meg a társadalmi beidegződések, amik ugye ugyanazok :) 

Márpedig a mi kis életünket egyfajta kifacsarodott szemlélet szerint bizony én tövises karriernek látom. Hogy a mennybe vezet-e? Nem tudom....de más, mint a sima. Az biztos. Nem mindegy, hogy a hegytetőről letekintő ember megmászta a hegyet, vagy helikopterrel szállították oda. Máshogy látja a tájat. Ebben egész biztos vagyok.