Valamelyik nap utaztunk a kocsiban együtt a majdnem mind gyerekkel, és Hannus is velünk volt. Igazából indifferens, hogy épp miről beszélgettünk, a lényeg viszont, hogy Hannus a családunkról beszélt, és nem a "mi"-t használta, hanem a "ti"-t. Egy olyan kérdésben, ami a család egészére vonatkozott.
Namost érdekes, hogy például az én fejemben teljesen normális, és helyénvaló, és szükségszerű, stb. hogy a gyerekek felnőnek, és lesz saját életük, és akkor úgymond kikerülnek a "mi" kategóriából...Csak én valahogy úgy képzeltem el, hogy amíg velünk laknak, addig a "mi" az "mi"...De Istenem, nem vagyunk egyformák.
Érdekes, vajon mindenkinél ennyire változó ez a vonal? Hogy mikortól "mi" és mikortól "ti"...?
Namost érdekes, hogy például az én fejemben teljesen normális, és helyénvaló, és szükségszerű, stb. hogy a gyerekek felnőnek, és lesz saját életük, és akkor úgymond kikerülnek a "mi" kategóriából...Csak én valahogy úgy képzeltem el, hogy amíg velünk laknak, addig a "mi" az "mi"...De Istenem, nem vagyunk egyformák.
Érdekes, vajon mindenkinél ennyire változó ez a vonal? Hogy mikortól "mi" és mikortól "ti"...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése