Hol a határ?

Az ember életét át meg átszövik a határvonalak.
A társadalmi elvárások is határt szabnak, az iskolában is határt szabnak. A munkahelyeken is határt szabnak, otthon is. Határt szab nekünk a pénztárcánk, a testünk, bizony a szellemünk is és végül de nem utolsó sorban az elveink. Azért hagytam utoljára az elveket, mert talán azok a legfontasabbak. Nekem biztosan.
Mindenki valamilyen elvek szerint él, legfeljebb nem tud róla...
A társadalmi kapcsolatok folyamatosan alakulnak, és szabják a határokat. De ki mondja meg, hol van a határ? Mi az a pont, ameddig és ahonnan már nem szólhatok bele/ ítélhetem el /a másikat...? Vigyázni kell, mert ezek a csúnya határvonalak nagyon el tudnak mosódni. Azt mondják, ne ítélj könnyen, és addig semmiképp sem, míg nem voltál a másik cipőjében. Ebben sok igazság van. Minket nagyon sokszor és sokan elítéltek. Kéretlenül, keresetlenül, húsbavágóan. Nemcsak rokonok, ismerősök, de bizony vadidegenek is. úgy gondolom, mi megtanultuk, hogy nem ítélünk könnyen. Hogy csak azért, mert valami annak látszik, aminek, még nem biztos, hogy az is. Alázat, korrektség, nyugalom. Béke és jóindulat. Nincs annál álszentebb és visszataszítóbb, mint mikor egy, a megkülönböztetés és az általánosítás ellen harcosan fellépő valaki általánosít és különböztet meg. Az emberek sajnos hajlamosak erre. Pedig sokszor csak intelligencia kérdése (lenne)...

vegyes

Pörgünk ezerrel... semmi különös, csak szervezünk, tervezünk, variálunk.
Az otthonlétünk alakul - ami tuti: megyünk és vissza is jövünk.. hogy megállunk Londonban is majd.. meg megrendeltük a gatyarohasztó meleget. :)

A szülinapi ajándékok megérkeztek hétfőn, de az kissé bosszantó, hogy egy igen fontos levelet vártunk otthonról, de a #>&>#@# vulkáni izé miatt valahol elveszett. Szerencsére ajánlott levél, de fogalmam sincs, h a magyar posta mennyi idő alatt nyomoz utána, másrészt a levél kellene, de mihamarabb.


Nemsokára véget ér a suli, Hanna már május közepén befejezi, Tominak június 4.-ével ér véget: összességében nagyon jó kis évük volt, tartalmas, és felejthetetlen. Már megérte, h itt vagyunk. :D A fiúk is készen állnak -azt hiszem-, hogy bekerüljenek suliba. Az angoljuk alakul, egyre ügyesebbek és ha azt szeretnék, h Beni ne értse mit szeretnének: angolul kérdeznek. Persze Benit sem kell félteni, ugyanis ő aztán tényleg nincs tanítva, de a minap megállt Buddy előtt és megkérdezte: "Can I have your laserpointer?" :))

tizenhét

Nagy előkészületeink ellenére bizonyos ajándékok nem érkeztek meg, a repülők fel-nem-szállása miatt..hiába rendeltük meg őket időben ... grr.. Így addig is kisebb-nagyobb apróságokat kapott.
Szülinapi tortának marcipános-szedres sütit kért. Kreatívkodtunk Buddyval: csokipiskóta (ami nem is igazi piskóta, SOKKAL finomabbat találtunk nemrég a neten, és azt csináltuk), tejszín-szeder kombó lett a krém, és marcipán bigyókat tettünk a torta tetejére.

Az extra öröm: sikerült megszerezni (és ez meg is érkezett Angliából) végre-végre az Amelie csodálatos életét angolul, extra dvd-vel megspékelve.

(az utolsó kép azon festmény előtt készült, amit nemrégiben fejezett be Art-on, élete első olajfestménye, A+ -t kapott rá. :) )

Csököny

Több, mint fél éve már, hogy kinéztünk az egyik kereskedőnél egy autót. Pont olyan volt, mint amilyet szerettünk volna. Egyet nem számolva: drágább volt, mint a piacon lévő hasonló autók. A kereskedőnek alkut ajánlottam: az általa megadott árba számítsa bele a váltóhibás renault espace-t 500 € értékben....(amit később 1000 €-ért pikk-pakk eladtunk). Mr Pat Conolly azonban rendkívüli rugalmatlanságról tett tanúbizonyságot, mert azt mondta, ott hagyhatom az espace-t, de ugyanannyit fizessek a kocsiért, mintha csak úgy megvenném....igen, ingyen ott hagyhattam volna a kilencéves espace-t, haha.....persze kiröhögtem, hogy akkor menjen a fenébe...(Ráadásul egy egész hétvégén ott volt az espace, mert meg akarta nézni...).

S hogy miért írom le ezt az egész sztorit? Mert ma e mellett a kereskedő mellett vitt az utunk, és láttuk, hogy az a kocsi még mindig ott áll, ugyanazon a helyen, mert még mindig nem adta el az a nyomorult Pat. Hihetetlen....most már ez a sokadik alkalom, hogy az írek tulajdonságai között felfedezni vélem ezt a rettentő csökönyösséget, ezt a " inkább megdöglök de akkor sem" dolgot. a fene se érti őket sokszor.

random

Tegnap Buddyval ültünk a nappaliban és beszélgettünk mindenféléről.. pl. az izlandi vulkán kitörésről, hogy remélhetőleg újabb 200 évig nyugton marad, mert nem lenne szerencsés, hogy Marci-Jancsi nagy repülős kalandját elszúrja egy ilyen hamufelhő, meg, hogy szegény P. is hogy ott maradt volna Stockholmban, ha nincs az autós mentőötlet/lehetőség.. és hogy milyen szépek a naplementék.. és akkor Buddy megszólalt..

-Te, ne menjünk ki a tengerhez megnézni a naplementét?
-Deeeeee.. -ordította az összes gyerek, én meg lelkesen bólogattam. :D

Gyors lecsekkolás a timeanddate.com-on, hogy mikor megy le a nap, volt két és fél óránk a 150 km-re. Lazán kiértünk a Moherhez, egy órát szaladgáltak a gyerekek, és mi meg gyönyörködtünk a naplementében.

gyerekszáj

Ebéd előtt.. a kisfiúk már az asztalnál ülnek, zsizsegnek, mikor is hallom, hogy Marci hangosan magyaráz.. - A tejföl akkor az úgy van, hogy "milk up".

:))))

Betegen...is

Szerencsére ritkán betegszünk le Verbénával....de most sikerült rendesen belecsapni a fánkostálba. Orrcsepp, zsebkendőhegyek, méz, tea, strepsils, ACC, mebucain, inhaler, és különféle felköhögött űrlények között élünk már lassan egy hete.

Ennek ellenére, vagy mindemellett nem átallottunk arra vetemedni, hogy juszt is elmenjünk ma valahová, mert azon ritka együttállása volt ma a csillagoknak, hogy vasárnap van, ergo a srácok itthon, gyönyörű az idő, és Verbéna sem dolgozik...

Szóval hova máshova is mehettünk volna, mint a nagy kedvenc helyünkre, Inchelkedni....és nem s bántuk meg, mert nagyon jó volt újra beleszagolni az óceán semmi máshoz nem hasonlító illatába, és látni a boldog gyerekarcokon a felszabadult örömöt, ahogy szaladnak, tocsognak a vizes homokban, vagy ahogy önfeledten kapargatják ki a rákollókat meg a kagylókat a homokból.

Húsvét

Nyuszi ma reggel menetrend szerint megérkezett, volt nagy öröm, sok csoki, tojglik. Fotó nincs. :)

Amiről viszont van:
-tegnap bedagasztottam kalácstésztát, amit a 2 kis segítőm meg is font. :) A mai reggeli asztalon, középen vannak.
- Jancsi -atyai segítséggel- elkészítette az első tortáját : Fehér trüffel-torta , amit ma délelőtt meg is ettek.

Kellemes Húsvétot!