Buena Vista Social Club

Úgy alakult, hogy akadt délután kis üresjáratom, és előszedtem az egyik nagyon kedves barátomtól kapott dvd-t, és immáron sokadszorra újfent megnéztem.

Sajnos már nincsenek köztünk ezek a hatalmas arcok, és én rajongással hallgatom őket, ahogy beszéltek az életről, a nőkről, ahogy öltözködtek, amilyen a hitvallásuk volt. Hogy a kubaiak a maguk szerencsétlen élethelyzetében, sokszor a nyomorban, micsoda határtalan pozitivizmust sugároznak magukból. Irigyésre méltó. Minden egyes hangon hallatszik a muzsikájukban az az őszinte öröm, az a nemistudom...életszeretet, amitől fantasztikus lesz az előadás...

Hajlmaosak vagyunk nyavalyogni az élet dolgain, a kis saját nyűgjeinken...közben az élet meg elrohan, és ha nem figyelünk, mellettünk rohan el, és nem velünk. Ezek a fantasztikus zenészek állandóan mosolyogtak, buliztak, szivaroztak, zenéltek, olyan körülmények között, hogy attól a mai átlageurópai a falnak menne. És Compay Segundo 95 évesen is úgy tudott nézni a Nőre, ahogy senki más...

Tanulhatnánk sokan Tőlük....