Big freeze ‘25

 Majd utólag megmondom, hogy tényleg akkora havak és olyan mínuszok voltak, mint, amiket beharangoznak.

Szóval tegnapelőtt óta egyre hidegebb van, tegnap már ki sem olvadt a kert, plusz ma délutántól a mi megyénkre plusz még 9 másikra narancssárga riasztás van érvényben havazás miatt. Állítólag 10+ centi várható, a windy szerint 28 centi lesz hétfő reggelig.. aztán egészen jövő hét közepéig mínusz 8-12 fokok lesznek hajnalonta.

Mi fel- és bekészültünk, van extra szenünk, a fűtés is nagyobb mértékben megy (igaz a szuper szigetelés miatt, a “hátsó” szobában, -ami Alan felségterülete, (man’s cave, cigar lounge, gym.. mikor mi.. ja és barkács helyiség ) - már kemény 13 fokra hűlt a szoba.. a nappaliban 20 van. Emiatt az afelett lévő szobából ideiglenesen kilakoltattuk Jancsit, a dolgozószobába. Ott is 14-15 fokok vannak ilyen nagy hidegekben..

Sajnos a vizet is folyatnunk kell, csakis így lehet megelőzni (talán) a csövek elfagyását.. röhej, de ez van. 

Hello 2025

Úgy döntöttünk Alannel, hogy nem ír egyikünk sem óév búcsúztatót, nem érdemli meg. Épp emiatt a klasszik magyar babonák mellé most több ír babonát is betartottunk: éjfélkor ki kell nyitni a bejárati ajtót, hogy a régi rossz év kimenjen és az új pedig bejöhessen a házba. Plusz egy szelet kenyérrel meg kell ütögetni a falakat, ajtókat, hogy a rossz szellemek is elhúzzanak a fenébe.. viszont jókat röhögtünk Catherinenel, ahogy ütögettük a falakat a fokhagymás kenyérrel :)) 

Úgyhogy friss és üde tekintettel nézünk az új év elébe: legyen jobb, boldogabb, egészségesebb mindenkinek, mint a 2024 volt. 

Mi Tomival kikerekedünk: ő 30 lesz, én 50. 🎉🥂 

Karácsonyi zenélés

 Külön posztba teszem ide: nekem, nekünk ez a legfőbb karácsonyi ajándékom/unk

Öröm és bódottá’ boldogság látni, jelen lenni, ahogy a gyerekeink együtt zenélnek. 

Carol of the bells: 

Winter Wonderland:

Happy Xmas /War is over: 

Karácsony 2024 2. rész

 Ez az idei karácsony megint más volt, hiszen Mimihez alkalmazkodott most mindenki. Az ünnepi vacsora inkább ebéd lett, kettő után ettünk, utána szinte rögtön ajándékoztunk. 

Hanna és én felmentünk a kicsivel a mi hálónkba, majd szépen feljött mindenki és ott vártuk a jelzést..(Alan csengetett mindig, mikor még “hívők” voltak a gyerekeink és lement megnézni a nappalit, hogy vajon megérkezett-e a Jézuska..úgyhogy az unokáknak is ezt tervezzük csinálni)

Lejöttünk, Mimi mindent is kicsomagolt, a papírszaggatás volt a legnagyobb öröme. :)) 

Este 6 körül elmentek Hannáék, mert eljött Mimi esti alvás ideje.

A kutya játéka volt a legjobb ajándék :))

Ezután csináltunk felnőttesebb dolgokat, ami nagyobb hangoskodással járt: a srácok illetve Alan zenéltek. Meg aztán ki kellett próbálni az újonnan kapott italokat, egy szivarral..

25.-én csendesebb volt a ház, aznap Mimi Santa-zott a másik nagyszüleivel, Kari átment Eoinékhoz karácsonyi ebédre.

26.-án ismét telt ház, aznap itt volt minden barátnő, barát, itt is aludtak. (Szegény Marcit kivéve, mert karácsony előtt találkozott a barátnőjével, aki akkor szakított vele.. nagyon sajnáltuk, sajnáljuk szegényt, nem volt semmi jele, én is pont akkor küldtem neki el az ajándékainkat, amit eltett btw.. szerencsére olyan jó baráti köre van, hogy nem féltettük, voltak mellette mindig rajtunk kívül is.. de akkor is, milyen már ez..) szóval itt karácsony másnapja mintha nem is létezne  -itt a karácsony tényleg csak egy napos- aznap már nyitva vannak a ruhás-mindenfélés boltok, óriási leárazásokkal, plusz aznap este van mindenhol a Nagy St Stephen Day’s partyk vannak, tehát a shopping után lehet menni night clubozni. Nekem fura, de hát ez van. Persze a fiatal felnőtt gyerekeink és barátaik ilyenkor mennek bulizni este, most is így volt, mindenki is nálunk aludt, úgyhogy tényleg fullosan voltunk.

A két ünnep közt többször hagyták nálunk Mimit, volt, hogy altatással együtt.. hihetetlen flexibilis a kisbaba, nem sírt soha, totál alkalmazkodott az új helyzethez és az új emberekhez.

Azt hittem, hogy majd ma lazán, öregesen kettesben leszünk, de kiderült, hogy szinte mindenki nálunk tervez Szilveszterezni. :))) Kariék nem, ők vasárnap hazamentek, tegnap volt a szülinapja, így majd csak januárban lesz a családi ünneplés. 

Karácsony 2024

 Pénteken befejeztem a munkát idénre és megérkezett Mimike is végre: nagyon vártuk már.

Egy tüneményes, érdeklődő, örökmozgó kislány. Két nap “szoktatás” után tegnap egyedül volt nálunk, Hannáék így tudtak kicsit még vásárolni, kávézni együtt, gyerek nélkül.

Meg kell zabálni olyan cuki.. persze az ismerkedős fázisban csak figyelt, Larsie is szagolgatta, azon mindig nagyokat nevet. Tegnap már odáig jutott, hogy addig gyöszködte a kutyát, hogy a végén már inkább a kutya elment előle kis nyugiba.

Lépcsőzni is szeret, azon is fel-le mászott sokszor, Alan sokat énekelt, gitározott neki, azt nagyon szereti, akkor táncikál és tapsol.

Szereti a pocakját, de a kutyát is szereti etetni, azon hangosan kacag, ahogy a kutya bajsza a kezéhez ér.. Lars persze nem bánja, hogy egész nap majszol a baba után. 

Szombaton Kari is hazajött, hozta a pisztáciás bejglit, amit csinált (élete első bejglije) nagyon finom lett, ügyes lány. :)) 

Tegnap Tomi is hazaért és Mimi a kezdeti bizalmatlansága után sokat játszott vele is.

Ma kicsit visszatérünk a kisgyerekes Szentestéinkhez: Mimiék is korán átjönnek, korán eszünk, korán ajándékozunk, mert Mimi 6-7 körül kezdi az esti szeánszát. 

Zenélni is csak azután fognak a srácok, ha “haza”mentek Hannáék a babával. 

Nehéz a szívem is, talán emiatt is keltem ma korán: Laci bátyám ma lenne 53. 

Eszembe jutnak a gyerekkorunk karácsonyai: délben őt ünnepeltük, este pedig Karácsonyoztunk. 

Hülye dolog, de semelyikőnk születésnapjaira nem emlékszek, enyéimre sem, de az övé ugye különleges volt, hiszen Szenteste született.. és hogy utálta emiatt. Azt mondta kisebb korunkban, hogy azért utálja, hogy karácsonykor született, mert sokkal -összességében- több ajándékot kapna, ha szeptemberi lenne. 

Később azért, mert sosem volt bulija ilyenkor, a haverok sem mentek el vele szórakozni, hiszen Karácsony van. Épp emiatt ilyenkor én csak a szülinapja miatt hívtam fel, sosem kívántam neki “boldog karácsonyt!” .

Boldog szülinapot Laci. 

nyugodj békében drága bátyám. 

Ja, tényleg

 VizicsibeLazac írta az egyik válaszában nekem, hogy no para amiatt, mert még nem kezdtem el sütni a bejgli-zserbó-mézeskrémes trinityt, mert már a mézeskalácsok készen vannak és hát sütöttem tortát is a múlt hétvégén..

És tényleg: ennyire hülye fáradt vagyok, hogy full elfelejtettem, mmint a tényt, hogy csináltam.

Szóval a múlt hétvégét találtam a legtökéletesebbnek, hogy kipróbáljak egy új sütit egy 4 lapos Medovikot, citrusos mascarpone krémmel.

Az egyik kedvenc sütis oldalon láttam még a nyáron, de most jött el az ideje, hogy megsüssem.

Karácsonyi koncert

Új időszak jött el: most már nem a kisfiúk betlehemezésére, karácsonyi koncertjére megyünk, hanem Kari női kórusának a koncertjére.

Kari ebédre hívott, úgyhogy 10 körül indultunk, délre értünk hozzájuk. 

Először voltunk úgy náluk, hogy már csak ketten élnek, nincs lakótársuk: nagyon cukin, hangulatosan berendezték a lakást. Ebédre pörkölt volt tarhonyával, és isteni finom baileys-es, meggyes tiramisu. Aránylag közel laknak a belvároshoz, de tudtuk, hogy viszonylag későn lesz vége a koncertnek, nem akartunk még hozzájuk visszavillamosozni -ha ott hagytuk volna a kocsit- így már hetekkel ezelőtt befoglaltunk egy helyet a st stephen green-i parkolóba. Mák, hogy 4-től, mert a terv az volt, hogy szédelgünk a belvárosban, mielőtt kezdődne a koncert… 4-re érünk a St stephen greenhez.. innen a parkolóba bejutni több, mint egy óra volt. 

A shopping center is tele volt, a Grafton street is, Ezüstvasárnap lévén mit is várt az ember.. kicsit széjjel tekintettünk, majd 6-kor találkoztunk Eoinnal a templomnál.

A dublini unitárius templomban volt a koncert (bevallom, nem tudtam, hogy miben más ez az egyház, mint a római katolikus, rá kellett guglizzak..) érdekes volt, hogy nem volt oltár, nem voltak keresztre feszített Jézus szobrok, és -talán ezek miatt- nagyon meghitt, bensőséges templom volt.

A koncert nagyon szép volt és fantasztikus volt látni Karit ilyen közegben is énekelni. A karmesternő egy zseni, elképesztő volt, ahogy vezényelt. 

Marci is velünk volt, neki is nagyon tetszett, Kari barátai is eljöttek: mindannyiunkra nagy hatással volt a tegnap este.

A koncert után mi inkább hazajöttünk, Kariék még beültek vacsizni vhova a barátaikkal, így is este fél 11 volt, mire hazaértünk.

Egy hét múlva karácsony.

Annyi minden

 .. történik, és sosincs idő írni. 

Pedig Mimike egy éves lett, csodaszép és okos és cuki és..és.. 💝🥰 és mindjárt jönnek is karácsonyozni. Tőlünk egy balance bike-ot kapott, nagyon aranyos, ahogy próbálkozik hajtani magát, de legjobban tologatni szereti.. de tavasszal tuti nagyon fog száguldozni vele.

És Alan meg 52 lett, mindenki hazajött, pedig vizsgaidőszak van, kapott egy “igazi”* okosórát a 3 legkisebbtől (*: mert eddig csak egy kis fitbit karperece volt meg alibabás kamu apple watch ) Tomitól egy finom whiskeyt, Karitól egy új verziójú jbl-t a gyúráshoz, tőlem meg egy Buena Vista bakelit lemezt.

Mivel Kari végre itthon volt, kitaláltam, hogy idén csináljunk megint mézeskalácsokat, ahogy régen.. jó móka volt, de a díszítésnél már a derekam nagyon kikészült, úgyhogy Alan csinálta meg nekünk szinte az egészet.. szóval apa-anya-kislányuk koprodukciós sütik lettek haha 

Feldíszítettük a házat, a karácsonyfát, (emiatt még ki is festettünk az ablak körül..).

Az eü-s dolgainkkal is foglalkozunk, de ugye itt minden olyan lassan megy, és ez nagyon frusztráló ám.. pl most kaptam egy levelet, hogy akarom-e, hogy a várólistán legyek a pajzsmirigyemmel.. (2019 óta.. )

A karácsonyi ajándék vásárlásokat is sikerült megejtenünk, majdnem mindent online. Miminek annyi mindent vennénk, de lelimitáltak minket a szülők, hogy a súly, meg a bőröndök mérete.. úgyhogy mindenkitől valami kis apróságot kap.  

Jövő vasárnap megyünk Kari kórusának a karácsonyi koncertjére Dublinba, aznap szerintem kimaxoljuk a karácsonyi-belvárosos-jajdeszép élményt. :))

Beni nemrég volt egy környékbeli drámakör felolvasó estjén, és azután felkínálták neki a február végén bemutatandó darab főszerepét. Nagyon büszkék vagyunk rá. :)) 

Ma éjszaka meg lecsapott egy újabb vihar, de mióta itt élünk nem volt ilyen durva, nem szoktam félni, de most csóri Larsieval együtt reszkettem.. olyan volt, mintha be akarnának törni az ablakok, recsegett-ropogott az egész emelet.. nagyon félelmetes volt. 141 km/h-t mértek a tengerpartnál, nálunk a windy szerint 120 km/h széllökések voltak. 

16 nap múlva Szenteste. Ez viszont durva… 

Budapest

 

Vajon képesek voltunk-e szabadságra menni a problémáinktól? Hát, részben igen, részben nem. A novemberi kiruccanásunk mindenképpen tele volt élménnyel! Délelőtt 10 körül landoltunk Ferihegyen, gyorsan átvettük a bérelt kocsit, és mentünk is a nagynénémékhez, akik már vártak minket szeretettel. Nem akartunk sok időt ott lenni, lévén a nagynéném most kezdte újra a kemót, nem akartuk nagyon lefárasztani szegényt. Délután elmentünk a lakást átvenni a Marina parton, amit béreltünk erre a hétre.

Hát...mondjuk a lakás okés volt, de azért az kifejezetten nem tetszett, hogy új építése ellenére tele volt repedésekkel a fal, vagy hogy a gépekhez nem nagyon volt semmi...pl. a mosogatógép tipikus: miből tartott volna odakészíteni mondjuk kettő kapszulát...elég is lett volna. Venni nem akartunk, mert utána mit kezdek a maradékkal? Amikor repülünk, mindig fontos kérdés a súly, felesleges terheket nem akarunk vinni. Amúgy az egy külön érdekesség, hogy menniybe kerül a tablette Magyarországon. Ahol mi jártunk, ott ilyen 4-5ezer forint körül volt a legolcsóbb verzió. Nálunk 3 euróért kapok 40 darabot, amit kicsomagolni sem kell, mert feloldódó a csomagolása. Na mindegy. Egyébként az ágy okés volt, a kanapé a nappaliban szétülve, eltörve, egyáltalán nem volt kényelmes, pedig mi több alkalommal terveztünk bekuckózós-kajálós-filmnézős estét. Az is bosszantó volt, hogy a tévé le volt butítva, a maximum hangerőnél alig lehetett hallani. Gondolom a szomszédok miatt, de akkor is: ez övön aluli. Nem vagyunk süketek, de azért nem néma csöndben, feszített figyelemmel szeret az ember filmet nézni. Szerencsére a laptopot össszekötve sikerült a gép 200%-os hangerejét kihasználva értelmezhetően tévézni. Összességében véve ez egy nagy mínusz volt. Viszont ami mennyei volt: a forró víz, és a víznyomás...na az zseniális volt, rendesen hidromasszázs-élményszerű. Parkolóhely nem járt a lakáshoz, de én még itthonról észrevettem, hogy pont az épület mellett van egy privát parkoló, még a díjakat is ki tudtam nyomozni: 1500 forint per nap. Gondoltam, milyen szuper, akkor majd itt parkolunk. A rideg valóság: ember sehol, csak egy mobilszám. Felhívjuk, elmondjuk, hogy szeretnénk egy heti bérletet. Jó, akkor majd este kilenckor legyünk ott, és akkor odajön az ember megkötni a szerződést....(én már itt ledobtam a láncot, hogy egy szabadság alatt a parkolóemberhez kelljen igazítani a programot, de mindegy)...persze csak kápé, ami ugye miért is lenne nálunk....a legnagyobb dugóban rongyolunk a nőgyógyásztól vissza, hogy odaérjünk....közben atm-et is kellett találni....de odaértünk. Oké, kifizetjük a 10500 kemény magyar forintot. Ha ekkor azt hittük, hogy ennyi volt, hát nem. Innentől kezdve minden ki- és behajtásnál fel kellett hívni a számot. És nem úgy, hogy kicsörög, és a sorompó kinyílik, hanem egy hang felvette, hogy igen tessék? ...Őőő jó napot, szeretnénk behajtani a parkolóba....- ühüm...igen. Írországból, ugye?....-igen....- jó nyitom.

Először azt hittem, valami vicc. De nem. Olyan is volt, mikor beszélgetni kezdett velünk, hogy ez a katolikus Írország, igaz? –igen. És akkor az nagyon katolikus, igaz? –igen....na jó, akkor nyitom. Kabaré.

A másik, hogy bár a parkoló közvetlen az épület mellett volt, mégis jó 10 perc gyaloglás kellett a lakásból, ugyanis körbe kellett menni a bejárathoz, minden alkalommal az úttesten haladva kb 20 métert, ami horror volt sokszor, mert rendes autóforgalom van. Az én szememben ez biztos hogy így nem lenne szabályos.

Az első két napban elintéztük a fogtisztítás- nagylabor dolgainkat, egyrészt mert olcsóbb, másrészt mert alaposabb sajnos, mint itt. Aztán kivonatoztunk kicsit a városból, meglátogattuk a barátunkat és a családját. Estig ott voltunk, nagyszerűen éreztük magunkat. Ettünk, ittunk, beszélgettünk.

Közben felfedeztük a közvetlen szomszédságunkban lévő egykor szuper dunaplázát....mára már csak árnyéka az akkori önmagának, amikor nyílt. De a benne lévő Frei kávézó a törzshelyünkké vált ez alatt az egy hét alatt, V. régi barátnőjével is itt találkoztunk. Új kedvencem lett a dohánykávé....de kóstoltunk sok másikat is, a pisztáciás, a rumos, a marcipános, a mogyorós....mindegyik nagyon ízlett.

A harmadik nap este megbeszéltük, hogy a két szuperjófej huszonéves unokaöcséimre bízzuk magunkat (meg az anyukájukra), és így ötösben belevetjük magunkat a pesti éjszakába. Egy körúti koktélbárban kezdtük, aztán egy Stifler nevű helyen horgonyoztunk le, ahol órákat töltöttünk. Ittunk, szivaroztunk, beszélgettünk hajnalig. Aztán már nem annyira szomjasan elmentünk a nyugati mekibe, megnéztük a szuper lézer-showt, ami péntekenként és szombatonként megy, és ettünk valamit, hogy ne csak igyunk ugyebár. Éjjeli járattal jutottunk haza, valamikor hajnal három körül.

Másnap délelőtt regenerálódtunk egy kicsit, majd szintén tömegközlekedve kicsit bementünk a városba. Gondoltuk, hogy a New York kávéházba beülünk, de olyan sor állt előtte, hogy inkább letettünk róla. Helyette megintcsak egy Frei kávézóba ültünk be. Kora délután találkoztunk egy másik régi jóbarátunkkal, aki felvett minket a Kálvintéren. Az volt a terv, hogy beülünk valahova, aztán végül másfél óra kocsikázás után sikerült budán egy szuper kis kávézót találni, és itt akkor dumáltunk egy jót...na meg persze a kocsiban is. Le volt szervezve, hogy sok-sok idő után újra megnézzük őt színpadon, P. ugyanis színész. Pesttől nem messze kellett mennünk, persze ide már kocsival mentünk, szépen megöltözve ahogy kell. A darab fergeteges volt, P az első sorba intézett nekünk helyeket, így közelről csodálhattuk a színészek játékát. Az előadás után személyesen is gratuláltunk neki, és még volt alkalmunk Köllő Babett-el is váltani pár szót, aki szintén fenomenálisat alakított. Ha bárki azt gondolná róla, hogy valami kis felkapott celeb, hát nagyot téved. Nagyon közvetlen, szuper kedves csaj, és teljes mértékben profi színészi alakítást nyújtott.

A következő nap egy vasárnap volt, szintén volt program bőven. Reggel a nagynénéméknél kezdtök a napot, aki szuper jó formában volt, reggelivel várt minket,jót dumáltunk, sőt még egy kis közös zenélés is volt. Aztán egy volt osztálytársammal még az általánosból találkoztunk, aki még mindig ugyanott él, ahol én is felnőttem, és akivel nem találkoztunk 14 éves korunk óta, csak a közösségi médián kommunikáltunk. Jó volt végre élőben is beszégetni vele, és megismertük a párját is.

Onnan át is gurultunk gyorsan Z-ékhez, akik már ebéddel vártak minket. Ők már többször is voltak nálunk, régi jóbarátok vagyunk, kollégák voltunk valaha, onnan az ismeretség. Szuperül töltöttük a napot, késő estig ott voltunk. Náluk a nappaliban ülve éreztem, hogy megint előbújt egy fránya csontszilánk az ínyemből a nyelvem tövénél, ami kínszenvedéssé tett minden beszédre vagy evésre tett kísérletet, de fájt az ásítás, a tüsszentés, vagy csak egy-egy önkéntelen nyelv-mozdulat is.

Két teljes napunk volt még hátra, szerda reggel repültünk vissza, csütörtökre tudtam intézni időpontot az itteni fogorvosmnál, addig ki kellett bírni, Kibírtam, de nem volt könnyű.

A másnapi proginknak sajnos szomorú az indíttatása....V. bátyjának, aki áprilisban életét vesztette egy búvárbalesetben, az unokáját mentünk megnézni, mert még nem láttuk élőben a kislányt. Cukorfalat kis másféléves lányka, nagyon édes volt. Laci lánya, B. is ebéddel várt minket. Beszélegettünk egy jót...én többnyire csak hallgattam az átkozott szilánk miatt.

Este moziba mentünk. Két filmet terveztünk megnézni: a Tilla filmjét, az „És mi van Tomival?” címűt, és a Kern új filmjét, a „Ma este gyilkolunk”-at. Ez utóbbi volt műsoron ezen az estén. Olvastuk a kritikákat, hogy nem seikrült jól a film, de a nagy nevek miatt mindenképpen adni akartunk egy esélyt neki. Fura volt az üres moziteremben ülni, talán 5 ember volt velünk együtt. A filmet megnéztük, olyan „szódával elmegy” kategória lett, többet vártunk azért.

Az utolsó napunk a családé volt, B.-hez, az unokatesómhoz voltunk hivatalosak ebédre, az átmulatott éjszakán kikényszerítettem belőle, hogy csináljon sóskát főtt rizzsel, amit én nagyon szeretek. Persze azért rendes kaját is csinált. Eljöttek a nagynénémék is. Felmerült, bennem, hogy le kéne mondani, tekintve hogy nem nagyon tudok se megszólalni, se kajálni, csak nagyon moderáltan, de önző dolog lett volna, hiszen én csak egy vagyok a sokból, úgyhogy nem mondtuk le. A kaja finom volt, jót dumáltunk, majd időben elindultunk vissza, hogy a Tilla-filmet nézzük a moziban. Csakhogy arra végképp nem számítottunk, hogy kőbányáról a Marina partra másfél órás tötymörgés lesz az utakon. Úgyhogy a mozit lekéstük. Maradt a bekuckózás, meg persze a pakolás, hiszen másnap reggel indult a gépünk. Persze kellett extrába bebook-olni egy feladós táskát még, mert összevásároltunk sokmindent, és kaptunk is sokmindent....úgyhogy visszafelé közel 80 kilónyi cuccot cígölve jöttünk....ja, és még vissza is fogtuk magunkat, mert a szuper könyvárusnál a nyugatinál, ahogy kb 1 euró volt a könyveknek darabja, hát szívem szerint az egész kordét megvettem volna....de „csak” 5-6 könyvet vettünk.

Reggel nyolckor leadtuk a kocsinkat....ja, ami egy új Nissan micra volt, fullextrás....tényleg mindent tudott, dehát a mérete.....! Öröm volt visszaülni a jó öreg CRV-be : )...feldobtuk a bőröndjeinket, és hazaröppentünk Shannon-ra.

Hipp-hopp

 .. és már novemberben vagyunk.. 

Sok nem jó volt mostanság, kedvünk sincs blogolni. Egészségügyi, nem személyes.

De élünk, vagyunk, és szerdán elmegyünk szabadságra, pont úgy, ahogy az Isten nem ver Bobbal-ban van: szabadságra megyünk a problémáinktól. :)