2017. július 4., kedd

Fél év - fotókon

JANUÁR

Hook-head, tradicionális 'az év első napja' kirándulásunk

Jancsitól kaptam

Az idei tél első és egyetlen hava

FEBRUÁR


MARCI 14 lett



Kirándulás Co. Cork-ba

Mizen-head


MÁRCIUS

JANCSI 16 lett

TOMI pedig 22 ...


ÁPRILIS

Lake-Muskry




Elkezdtem Instagram-ozni.. :D

MÁJUS

Úton...

...kísértet kastélyokhoz..


Lough Gurr 




Rock of  Dunamase






Tramore


Próba süti

Lars, a boldog kutya :P

JÚNIUS

Lough Derg

Nyár lett, egy hétre..



Az év leghosszabb napján szeretünk naplementét nézni a Devil's Bitről

Meleg estének ígérkezett..


de jó, hogy volt pulcsink..


21.58-kor ment le a nap..

Saját eper.. :)

2017. június 28., szerda

2017 első fele :)

Azt hiszem, nem egészen úgy terveztük a blog életben tartását, hogy 3-4 havonta jön csak egy bejegyzés, de ez is jobb, mintha teljesen elemésztődne, mit annyi családi blog a neten. Szóval akkor a február óta történtek….

Újabb fejezet zárult le nagyfiunk Tomi életében: sikeresen elvégezte a jogi kart a Trinity-n, elmondhatatlanul büszkék vagyunk rá. A nagy kérdés, hogy innen merre tovább, több úton is elindulhat, ez még képlékeny, de hamarosan kiderül. Kari is elvégezte ugyanitt az első évet, kiváló eredménnyel. Szereti amit tanul, szakosodni is fog majd jövőre, még pontosan nem tudja, melyik irány, de nagyon sok izgalmas terület van, ami érdekli. Nagy változás, hogy szeptembertől felköltözik Dublinba, már találtak a barátjával albérletet. Azért itt el kell mondanom, hogy egy rossz vicc a jelenlegi dublini lakáshelyzet. Havi ezer eurót fizetnek egy szobáért, és ez még mérsékelt árnak számít :-o Egy szemeszter alatt annyit fizetnek egy szobáért, amennyiért egy vidéki házat lehet venni Mo-n….őrület. Jancsi is elvégezte a Junior Cycle-t a gimiben, a vizsga eredményeit nem tudjuk, de sokat készült rá, és sokat tanult, reméljük kielégítő lesz. Két év múlva élesben megy, vár rá az érettségi. Marci továbbra is atletizál, bár még csak 14 éves, akár 20-nak is elmenne a 184 centijével, a 44-es lábával. Benike az utolsó fecske a kissuliban, kiváló eredménnyel zárta az ötödiket, az utolsó éve van hátra. Továbbra is a legkisebb, imádnivaló kissrác a családban, nagy lelke van, még nagyobb szíve, és az elmúlt fél évben bebizonyította, hogy kitartása és akaratereje is van: az elmúlt 1-2 évben felszedett néhány kilót, (ami még nem vészes, sőt, ebben a korban sok gyerek van ezzel így) ezért kidolgoztunk közösen egy ütemtervet, hogy elkerüljük annak a lehetőségét, hogy rosszabbodjon a helyzet. Az ütemtervet sikeresen teljesítette, több mint 5 kilót dobott le január óta, és nagyon büszkék vagyunk rá is. Rengeteget tanultunk az anyagcseréről, a táplálékfajtákról, a makronutriensekről, és az étkezési valamint a mozgási szokásokról. Azt hiszem, sikerült a gondolkodásmódját a megfelelő irányba előmozdítani, és szerintem mindig fontos lesz neki a tudatos táplálkozás és a mozgásgazdag életmód.
Apropó mozgás: Januárban megvettem életem első komolyabb biciklijét. 9,5 kilós versenybringa….és amint eljött a jó idő, mentem amennyit csak bírtam. Kicsit olyan volt a régi hibrid acélbiciklim után, mintha szárnyaim nőttek volna. Imádnivaló kerékpár….márciusra az akadályom már csak szinte az idő volt, egyszerre 4-4,5 óránál több nemigen áll a rendelkezésemre egy nap (vagy nem szánok ennél többet rá), ezalatt az idő alatt viszont simán akár 120 km-t is képes vagyok vele megtenni, és minden méterét élvezem….májusban több mint 1700 km-t mentem, és sosem éreztem még fittebbnek magam….aztán június 2-án megtörtént az, aminek nem kellett volna: elütött egy autó. Meg akart előzni, de nem tartotta a távolságot, és elsodort. Én a bringáról leestem, és átgurultam a szembesávba, majd valahogy vissza…pár percre az eszméletemet vesztettem, de aztán magamhoz tértem. A sisakom darabokra tört, a biciklim használhatatlanná vált, de legalább túléltem. Verus és Tomi jött segíteni, egy amerikai turista ütött el egy bérelt kocsival. Az egész jobb oldalam sérült, de mostanra a sebek már begyógyultak, mindössze a nyakam-vállam fáj még, és a jobb kezem egy része érzéketlen. Járok fizioterápiára, rendbejövök majd, remélem teljesen. Viszont nem tudom, vissza fogok-e valaha ülni a biciklire. Sisak volt rajtam, ezért a koponyám nem tört be, de mivel a szembesávba is átgurultam, ezért rettegek, hogy mi van ha egy szembejövő autó egyszerűen átmegy rajtam….akkor semmit sem ér a sisakom. A strava működött, így a műholdas nyomkövetésnek hála rekonstruálható a mozgásom, de hiába elemezzük, még mindig nem tudom, hogyan történt pontosan. Nagyon nehéz a balesetem óta a súlyt tartanom, a biciklizés rettentő sokat segített ebben. Sajnos az alvással is adódtak nehézségeim: nehezen alszok el, részben a nyakfájás miatt, ami nagyon zavaró, részben meg azért, mert sokszor jár az eszemben a baleset….hogy hogyan történt, és hogy hogyan történhetett volna. Az orvos, a fizioterapeuta, a szomszéd, az ügyvéd, a rendőr….mindenki elmondta, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy élek, és általában elmondanak egy történetet, hogy szem- vagy fültanúja voltak egy olyan bringásbalesetnek, ahol a biciklis nem élte túl…..szóval nem könnyű.
Nyári tervek: 7 év után újra Véméndre megyünk, és ott fogjuk eltölteni a nyári vakációt….Jön mindenki, kivéve Hannust, ő már a saját külön életét éli München-ben…találkozunk persze velük is, eltöltünk két napot hazafelé náluk, szóval azért nem marad ki teljesen a buliból : ) Tomi és Kari végül repülővel jönnek, együtt a partnereikkel, és autót bérelnek. Mi kocsival megyünk, szokásosan. Nagyon várjuk már, Benike szinte nem is emlékszik a házunkra, utoljára 4 évesen látta. Az októberi szicíliai utunkra is rengeteget készülünk Verussal, nem is tudom mikor töltöttünk ennyi időt csak kettesben a gyerekeink nélkül, talán soha…nagyon remélem, hogy sikerül úgy csinálni mindent ahogy elterveztük, és nem fog semmi akadály közbejönni.

 Vadul tervezzük a távolabbi jövőt is, de erről még nem akarok itt írni, majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. Egy viszont biztos: nincs unalmas életünk továbbra sem :D

2017. február 9., csütörtök

Hiánypótlás

Többek között az is az ezévi fogadalmunk volt, hogy ezt a blogot nem hagyjuk elenyészni, már csak azért sem, mert nagyon sok olyan emlék van megosztva itt, ami csak itt van megosztva, és kár lenne, ha nem lenne...Utolsó bejegyzésünk a tavalyi nyaralás előttről származik, úgyhogy pár szó arról, hogy sikerült:
Heten mentünk, Kari és Eoin is velünk jött, ami nagy dolog szerintem, mert akkor még csak néhány hónapja jártak együtt, és hát azért bevállalni egy három hetes autós túrát....azért az nem semmi. És bizony nagyon jól sikerült. Soha nem volt konfliktus közöttünk, Eoin hatalmasan jó arc, és mindenben benne volt mindig. És mindig tudott viselkedni, szóval hogy úgy mondjam, átment a vizsgán. kapott a magyar virtusból is, volt pálinkázás, meg betyárfesztivál, meg késvásárlások, meg minden hasonló. Sok helyen megfordultunk Magyarországon, jöttünk-mentünk a Csatkai Szűzmáriától kezdve az eplényi libegőn át a Bazilika tetejéig bejártunk csodahelyeket. Sajnos az utolsó három napot a szüleim eléggé ellehetetlenítették, de nem hagytuk elrontani a nyaralást. Konzekvenciákat levontuk, tanultunk, mint a jó pap ugyebár.

A nyaralást követően a következő nagy esemény Októberben történt, amikoris V-vel nagy álmunkat váltottuk valóra: Elmentünk Osloba, egy gyors hétvégi látogatásra. Bónuszként vittük Benikét is...nem kifejezetten ez volt a terv, de a gépen már csak egy hely volt, pont a melletünk lévő szék, úgyhogy gyorsan lecsaptunk rá. A történethez hozzátartozik, hogy azért pont októberben, mert a Ryanair kivonult Norvégiából, és még a repteret is bezárta, és kb 1000 fő alkalmazottat eresztett szélnek, mert egy norvég szabályzás annyira felbosszantotta az öreg Michael O'leary -t. Szóval az utolsó géppel mentünk és jöttünk, nevetségesen olcsón. Vonattal mentünk volna be a reptérről a citybe, ha nem épp sztrájkol a vasút. Így buszjegyet kellett venni, és az állomáson reklamálni, hogy az előre online kifizetett jegyárat térítsék vissza....mindent elintéztünk, ahogy kell. A szállásunk egy ultradrága szuper helyen lévő lakásban volt (airbnb), a sorengkaja városrészen, ami a belvárosból a fjordba nyúló mesterséges szigeten épült fel, és az ablakból, ill. az erkélyről pont az operaházat és a vadonatúj, szuperül kivilágított part mellett sorakozó felhőkarcolókat láthattuk. Csodálatos volt. Bejártuk a várost, megnéztük a királyi palotát, becsöngettünk a kedvenc regényhősünk lakásába (Harry Hole), az ott lakó öreg bácsi is rajongó, vette az adást, és az ablakon kihajolva közölte, hogy Harry most nincs itthon, hetek óta nem is látta :):):) Volt kávézás-sütizés a belvárosban, volt rénszarvasszőr vásárlás a sétálóutcán, volt Akerhus erőd, volt bödönből jégkrémevés a tengeparton a béke nobel díjátadó épület mellett.... volt Beni-féle zongorajáték a központi pályaudvaron, amit kollektív taps követett....Elképedtünk az elektromos autók mennyiségén (minimum ugyanannyi, mint hagyományos), elképedtünk azon, hogy még az utcai nyilvános vécében is POSterminál van, és egyáltalán nincs kápé... Jó volt látni a jól öltözött, nyugodt embereket, és a kisportolt fiatalokat. Kövér tinédzser gyakorlatilag nincs, és meglett negyvenes öltönyös emberek közlekenek rollerrel....nagyon élveztük, és megfogadtuk, hogy visszamegyünk még oda. Oslo nagy szerelem lett.

Hazaérkezésünk után nem sokkal, novemberben jött el az elsőszülött gyermekünk Diploma átadó ünnepsége a dublini Trinity egyetemen. Csodálatos volt....egyrészt maga a ceremónia, az emelkedett, patinás légkör, a szinte tapintható tradíció....másrészt hát a szülői siker íze, na. Ugyebár mi azért jöttünk el otthonról, hogy a gyerekeinknek perspektívikusabb jövőt tudjunk biztosítani, és nagyon jó látni, hogy működik. Az alkalomra Hanna és Damien is hazajöttek Münchenből, ahol ugyebár élnek és dolgoznak, de sokáig nem tudtak sajnos maradni. Hanna mint angol nyelvű művészettörténet tanár helyezkedett el egy német privát iskolában, szereti csinálni. A jövőjük akkor fog körvonalazódni, amikor Damien túllesz a Phd-jén, mert már nem akarnak külön lenni, szóval akkor derül ki, merre tovább.

Aztán hipp-hopp, eljött a Karácsony. Idén másodszorra volt, hogy Damien is velünk töltötte a Szentestét. Az ír-angolszász hagyományok szerint a nagy nap az 25-e, így azt a napot meg a Damien szüleinél töltötték a fiatalok. Szuper volt a Karácsony, igazi nagycsaládos esemény, ahol reményeim (és a mellékelt ábra alakulása) szerint egyre többen üljük majd körbe a családi ünnepi asztalt. Amúgy a zene jegyében telt a dolog, a kisebb gyerekek mindegyike hangszereket, erősítőket rendelt a Jézuskától, úgyhogy asszem a hangzavar továbbra is az életünk része lesz - szerencsére :)

A 2017-es év elindult, nekünk különleges ez az év, mert idén leszünk 25 éves házasok. Azt tervezzük, hogy októberben elmegyünk egy hétre Szicíliába, és így ünnepeljük meg az évfordulót. Ez is egy régóta tervezett dolog, remélhetőleg sikerül összehozni. További terv, hogy együtt megyünk nyaralni a nagyobb gyerekeinkkel, és a párjaikkal....Tomi, Catherin, Kari és Eoin is jönnek, jelen pillanatban úgy tervezik, hogy szintén kocsival, de az is lehet, hogy repülővel, ezt majd még meglátják. Hét év után a nyaralásunkat Véménden tervezzük, legalábbis a főhadiszállást ott fogjuk berendezni. mindannyian nagyon készülünk rá, az egyedüli nagy kérdőjel Lars, a kutyánk, akinek a legjobb megoldás az lenne, ha találnánk valakit, aki a kérdéses időre eljön hozzánk, és ad neki naponta enni-inni, illetve kiengedi a kertbe elvégezni a dolgát. Ha minden igaz, úgy néz ki, ezt sikerül tető alá hozni, de persze még nem biztos. Ha ez nem jönne össze, akkor Lars is velünk fog jönni, de ez egy nagyobb lélegzetvételű megvalósítás lesz.

Úgyhogy elég mozgalmasan telt az első hónap, pláne ha még beleveszem azt is, hogy fájó szívvel ugyan, de megváltunk a preferált autómárkánktól, és már nem a Chrysler Voyager-el utazók táborát gazdagítjuk. Eljött az ideje annak, hogy egy hagyományos, ötszemélyes kocsi is ki tud szolgálni minket, így váltottunk kisebbre.

Szóval telnek a hétköznapok, jön lassan a jó idő, egyre több kinti programot tudunk majd beiktatni....Marci elkezdi az atlétikát, bátyja nyomdokain.....Tomi idén diplomázik le a jogi karon, szintén a Trinity-n, Kari is itt kezdte az első évet Science szakon, Jancsi még nem döntötte el, hogy megy-e TY-ra (Transition Year, azaz egy év gyakorlati pihenő, hogy kitalálja magát a gyerek, mit is akar majd a továbbiakban, mi érdekli, merre szakosodjon. Nem kötelező, de választható, igaz 500€ a díja, amit ki kell fizetni), Benike pedig utolsó fecskeként még az Általános suli padját koptatja....

2016. július 15., péntek

Pár nap és itt a NYARALÁS :)

A suli befejeződött, Marcikánk is elballagott a kisiskolából. Megkapta a "MasterMind" díjat, a tanár bácsi úgy konferálta fel, hogy ezt az a fiú kapja, aki akkora tudással rendelkezik matekből, angolból, írből vagy természettudományból, hogy bizony mellett ő sokszor érezte azt, hogy inkább lelül a sarokba és hagyja, h M magyarázzon helyette. :D
Az évvégi értékelések is megjöttek, mindenki ügyes, okos, Beni kicsit jobban fókuszálhatna arra, hogy jelentkezik és nem bekiabálja az eredményt, Jancsi meg dolgozhatna többet, nem csak annyit, amennyit muszáj.
Kari leérettségizett, az eredmények aug 17.-én lesznek meg, két nappal később meg elérhetők lesznek az egyetemi ponthatárok is.. Minden tőle telhetőt megtett, hogy jó eredményei legyenek, piszok sokat tanult.
Most 3 hétig bébiszitterkedik a tesómnak, holnap után hozzuk haza.
Tomi is megkapta a 3. éve eredményeit, jók lettek és ő is elégedett vele. Ő is dolgozik most (bevittem a collegeba nyári munkára). Aug végén repül Bp-re Cathrine-nel, és pár napot a Balatonon töltenek.
Hanna pedig a diplomája eredményét kapta meg, osztályelső lett és -magyarosítva- jelesre vizsgázott. Élvezi Németországot, kicsit most még nyaral, és majd szeptembertől áll munkába.
És végre végre pár nap és megint nyakunkba vesszük Európát és kisebb-nagyobb megállókkal, de megyünk anyósomékhoz, meg Balcsizni. :D 
Beni lázban ég, a kisbőröndje bepakolva. :))) 
Mi is nagyon várjuk, kell már az a szabadság. 
Meg a jó idő.
Mert hát már megint ramaty az idő... Volt egy hét nyár, asszem júniusban.. de most megint hideg van és eső VAGY langyos meleg és eső.. 



2016. május 28., szombat

rohan-az-idő

A gyerekek  öregszenek. Roham léptekben. Csak kapkodom a fejemet sokszor.
Marci idén 13 éves lett, Jancsi meg 15, Beni meg mindjárt 10.
Hanna véglelg kiköltözött a "fészekből", 2 hete Németország az otthona. A szobáját Marci örökölte meg, így minden gyerekünk külön szobában él. Beni persze még át-átköltözik valakihez, mert hát csak hiányzik neki az, hogy valaki más is szuszog a szobában, de Marci meg beleérett a külön kuckóba.
És ha itt megállunk egy pillanatra, és elképzelem azt, hogy mi lett volna HA... ha nem lépjük meg azt, hogy kiköltözünk Írországba, akkor vajon..
- lenne-e minden gyerekünknek és nekünk is külön hálószobánk.. azt gondolom, hogy nem.
- lenne-e 7 személyes autónk .. nem
- lenne-e esélyünk nyaralni menni ... nem
ÉS sorolhatnám sokáig még. 
Örülök, hogy nekivágtunk. Ez nem is kérdés.. És hálás vagyok Alan-nek, hogy nyüstölt anno, hogy menjünk, csináljunk valamit, mert az akkori jövőképet nem akarja elfogadni.

És ha már rohanó idő: Kari is elballagott tegnapelőtt. Emlékszem, amikor elkezdte a gimit, hogy milyen kicsi volt és a táskája meg milyen nagy hozzáképest..Nagyon jól beilleszkedett, nagy baráti köre lett, és tök jó tanuló: az egyik legjobb angolból, németből, matekból  és a legjobb lett zenéből. 
8.-án indul az érettségi, hiszem, hogy nem lesz gond ;)