2025. június 12., csütörtök

Inch-beach

 Keddre beterveztünk egy kirándulást.
Marci dobta fel, hogy menjünk le, ő is off-os most pár napig, és a kedd volt a legalkalmasabb, szerda nekem fogászat, ma meg mindenhova is esőt mondtak.
Kitaláltam, hogy akkor vigyük Freddyt is magunkkal, teszteljük le őt is, meg saját magunkat is. Alan nem volt lelkes az ötlettől, mert Larsból indulunk ki, aki nem bírja a hosszú autóutakat: sír, gyüszmékel, liheg és kezdi elölről.
Kedd reggel szitáló esőben elindulunk, a terv az volt, hogy a 2,5-3 órás úton majd óránként megállunk, sétálunk (azaz pisi-kaki szünet Freddynek). Larsnak mondtuk is, hogy kap egy me-time-ot, végre nem kell az idegesítő kiskutyát kerülgetnie, így nyugodtan felmehetett az emeletre (Freddy miatt kiskapu van a lépcső alján és csak a megbízható, nem bepisilős kutyát engedjük fel sutyiban) dolgozhatott Jancsival. :)) Ja és felügyelhette a szerelőket, mert -dobpergés- … megcsinálták az elektromos tusolót, vacsi újat, modernet kaptunk, el sem hiszem, hogy a tulajék belementek a €650-s ajánlatba, amit a szerelő adott nekik. 

De visszatérek a kirándulásunkra: Freddyt szoktuk autóztatni, de csak rövid távon, akkor izgatott általában, most is így volt, majd egyszer csak lefeküdt és aludt egy jó órát.
Úgyhogy csak félúton, Adare-ben álltunk meg sétálni, és innen ugyanúgy tudtunk továbbmenni egészen az Inchig. 
Az idő olyan volt, amilyen, de ez Marcinak nem szegte kedvét, kétszer is úszott, (mondjuk majd’ egy éve hideg vizes fürdőt vesz mindennap..brr) állítása szerint egész meleg volt a víz (15 fokos).
Freddynek megmutattuk az óceánt, persze félt egy kicsi ideig, de aztán ugrabugrált benne.
Végig hosszú pórázon volt, mert ki tudja, hogy mit vált ki belőle, plusz olyan hangos a tengerzúgása, hogy esetleg meg sem hallaná a nevét.
Ebédet is kapott, aztán a homokdűnékbe is elmentünk vele többször sétálni, az nagyon tetszett neki, ahogy a hatalmas fűben ugrálhatott.
Mi is kajáltunk, kávéztunk, élveztük a sós levegőt.
Nagyon jó kis napunk volt, tényleg kikapcsol az ember a tenger mellett.
Hazafelé szintén sima utunk volt, egyszer megálltunk sétálni, illetve egy lidlben pizzákat venni estére (ha már van sütőnk ugyebár..)























Itthon mindannyian leteszteltük az új tusolót, nagyon szupi, tök jó a nyomás. Végre ez is megoldódott.


4 megjegyzés:

Lazac írta...

Jaj de imádtam én is azt a napot, amikor itt voltunk! Örök hála érte, mert életre szóló élmény volt. ♥♥♥ Bogyó is olyan mint Lars, vele nem lehet autózni, még itt a városban is parázik szegény folyamatosan. Marci a rozmár :D:D:D:D De jó, hogy a Dope-k megcsináltatták a tusolót, hurrá! Szuperek a képek, mindegyik nagyon tetszik. ♥

Verus írta...

Lazac 💝💝
Szegény Bogyó és Lars, én nagyon sajnálom, hogy nem bírja a kocsit Larsie, milyen sokfelé tudnánk együtt menni vele.
Marci kemény nagyon, az tuti :))

Agyrágóbogár írta...

Nagyon cuki ez a kutya :D Szép helyeken jártatok! Amúgy meg vinni kell gyakran és akkor remélhetőleg nem lesz baj!

Verus írta...

Köszi Bogár, igen, abszolút ez a terv, hogy vinni sokfelé, sokszor, hogy szokja a kocsit, az idegen helyeket. Larsnak sem tett jót a kovix, 3 évig kb bezárva voltunk, ez az akkori életének a fele.. azóta nem szereti a kocsit szegény.