Apák napja 2024

 

Apák napja 2024

Tradicionálisan idén is fel lettem köszöntve a gyerekeim által, apák napja alkalmából. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen gyerekeim vannak, és ilyen feleségem, aki életet adott nekik. Egyfelől rossz, hogy már felnőttek, mert annyira cukik voltak kicsinek, másfelől meg tök jó, hogy felnőttként tudunk együtt lenni, ami azt jelenti, hogy csinálhatunk afféle felnőttes dolgokat is már.

Bár hivatalosan vasárnap volt apák napja, nálunk már szombaton elkezdődött az ünneplés. Kaptam a srácoktól egy üveg prémium rumot,

 és persze egy csomag szivart is, amit kicsit korábban már odaadtak, mikor visszajöttek Gran Canaria-ról. Kaptam kártyát is tőlük. Aktívan telt a szombat, meccseket néztünk, és a meccsek között ádáz Catan telepesei társast játszottunk, azt hiszem mondhatom, hogy ez az új családi kedvenc.

Terveztünk estére kis kinti iszogatást-szivarozást, de olyan jégesős-viharos lett az időjárás, hogy erre esély sem volt, maradtunk bent.

Másnap reggel már kaptam a kis cukorfalat unokánkról a képet, amivel Hanna köszöntött, egyre szebb Mimike, alig várom, hogy végre élőben is meg tudjuk szeretgetni megint. Aztán Kari kérdezte, nincs-e kedvem délelőtt tekerni egyet vele. Volt. Egy ’laza’ 60 km-es kört találtunk ki, hogy ugorjunk le a Granstown tóhoz.

Jól esett, és bár Kari végig mögöttem volt, hogy alkalmazkodjon az öreg (ez vagyok én lol) tempójához, engem mégis valahogy annyira motivált, hogy mikor odaértünk, a 30 km-es szakszon 25,2-es átlagtempót jöttem, ami magamhoz képest rekord. Hiába na, csak bennem van, hogy ha vannak mögöttem, jobban nyomom.

Amíg mi tekerésztünk, Verus összerittyentette a finom ebédet, és fél kettő körül, mikorra a dolgozó Marcika is hazaért a reggeli műszakból, le is tudtunk ülni kajálni. Ebéd után jött a meglepi-süti: Kari csinált nekem egy elmondhatatlanul finom rendhagyó Eszterházy tortát. Azért volt rendhagyó, mert nem diós volt, hanem mákos! Imádom a mákot....mit mondjak, isteni finom lett, estére persze el is fogyott, naná :- )

Délután Tomi is, és Kari is visszaindult haza, Marci meg bement a barátaival valamelyik kocsmába nézni az esti meccset. Mivel az idő még mindig csodaszép volt, így négyesben, Verussal, Jancsival és Benivel kiültünk a ház elé iszogatni, és Jancsival elszívtunk egy szivart is.

A végén kicsit lehűlt az idő, Verus és Beni beljebb húzódtak, Jancsival magas röptű, ellenben mélyen szántó beszélgetésbe bonyolódtunk a különböző élet-stratégiákról, és hasonló komoly témákról.

Szóval igenis van jó abban, hogy felnőttek már a srácok: például 10 évvel ezelőtt egész máshogy telt ez a nap.

Hálás vagyok, hogy láthatom felnőtté válni a gyerekeimet, és azért is hálás vagyok, hogy úgy döntöttünk, ideköltözünk, és ezáltal lehetővé vált az, hogy a gyerekeinket előrébb tudjuk tolni, amire – valljuk be- nem sok esély lett volna otthon. Sajnos.