Helyzetjelentés 2012 nyár eleje

Hannus elkezdte az érettségit. Nagyszerűen halad, mi pontosan tudjuk, mennyit tanul, mennyire komolyan veszi az egészet. Az is azt bizonyítja, hogy D.-vel hetek óta nem találkoztak, mert ő is inkább marad Dublinban, és intézi a dolgait, hogy Hannus tudjon 100%-osan a vizsgáira koncentrálni. Ügyes lány, büszkék is vagyunk rá nagyon. Ha valamivel kapcsolatban én személy szerint aggódom, akkor az az, hogy majd a magyar nyelvet vajon lesz-e ideje, energiája, kedve, stb. ápolni a jövőben. Na nem baj, majd presszionáljuk őt ezügyben...oda kell figyelnünk, hogy eleget találkozzunk, mert csak mi vagyunk azok, akikkel magyarul kommunikál :)

Tomi hazaérkezett Ausztriából. Nagyon jól érezte magát, teljesen meg volt elégedve a vendéglátó családdal. Befogadták, lesték minden kívánságát, ajándékokkal halmozták el. A sráccal, akinek a családjával lakott, rengeteget jártak szórakozni, bulizni. Ott kicsit normálisabb az autótulajdonlási törvénykezés, így egy 17-18 éves fiatal képes fenntartani egy autót, mert a biztosítás és adóköltségek eltörpülnek a vételár-üzemanyag költség állandóhoz képest. Nem úgy itt, ahol ez utóbbi költségek szinte elhanyagolhatók az előbbiekhez képest. Így szegény Tominak hiába van jogosítványa, vezetni egyenlőre nem tud. (Hacsak nem szánnánk rá évi 3-4000 eurót)

Kari is befejezte a sulit, neki nem voltak komolyabb vizsgái, úgyhogy kicsit lazábbra vehette a figurát. Nagy szerepet játszik az életében a közösség, nemcsak mert elég sokat lóg a facebook-twitter kombón, hanem mert mindennap van valami összejövetel valamelyik barinőjénél, és hetente többször van ottalvós parti is. Emellett persze rendszeresen zongorázik és énekel, én például miatta szerettem meg Adele-t. Nagyon sok számát játsza zongorán, és énekli is közben. Fantasztikus hangja van....jó, tudom, apuka vagyok, elfogult. De akkor is. Előfordul, hogy együtt sportolunk, volt velem már futni is hajnalban a parkban, és tegnap este is egy jóízűt teniszeztünk, csak mi ketten, apa és lánya :)

Jancsi kamaszodik. Oké, ez talán túlzás, hiszen még csak 11 sincs....hogy is nevezeik ezt a kort, talán angolul preteen, magyarul kiskamasz? Azt hiszem. Mindenestre én nagyon élvezem ezt a korszakát, mert állandóan jókedvű, vidám, minden hülyeségben benne van, és nagyon rugalmas. Továbbá már elég nagy ahhoz, hogy megértsen és átlásson olyan dolgokat, amiket egy kisebb gyerek nem. nagyon szeret együttműködni velünk, akár konyhai téren is. Örömmel segít Verbénának gyümölcslevet facsarni, vagy nekem húst panírozni.Lehet látni rajta szinte kézzelfoghatóan az alkotás örömét. Imádnivaló kölyök.

Marci Jancsival van párban, rengeteget játszanak együtt, tök mindegy, hogy lego, nintendo, számítógép, vagy foci, kölyöktenisz, vagy hinta a kertben. Amióta van Nickelodeonunk, azóta nem telik el nap, hogy ne tévéznének a fiúk, Marci kedvencei az Icarly-t, meg a Drake és Josh. Nem bánom, akkor sem, ha Beni is jellemzően velük tart ilyenkor. Nem vagyok vad tévéellenes, pláne ilyen országban, ahol ennyit esik az eső. Úgyhogy ezt is olyan dolognak tartom, amit mértékkel lehet csinálni nyugodtan. Marci Spanyolországot húzta ki az osztályban, úgyhogy a holnap induló Európa Bajnokságon ő nekik fog szurkolni. A sportot nagyon komolyan veszik a suliban, és Marci jeleskedik mind foci, mind hurling területén, és nagyon élvez minden mozgást, tele van energiával.

Beni szeptemberben kezdi az iskolát, nagyon várja már, igaz, elképzelése még nem nagyon van a dologról, de izgatott. Gőzerővel vesszük át vele naponta többször is az ábécét, angolul is, magyarul is, hogy ne legyen probléma. Igazgató bácsi nagyon nájsz, biztosított minket arról, hogy nem lesz gond, Marcit és Jancsit megismerve meg van győződve arról, hogy Beni nevetve fogja az akadályokat venni. Nagy dolog ez, mert Benivel a legkisebb gyerekünk is az ir oktatási rendszerbe csatlakozik. Mindenképpen mérföldkő a család életében.

Ez az időszak nagyon mozgalmas nálunk amit én egyáltalán nem bánok. Tény, hogy sok szempontból nehezebb ma az élet, mint tavaly ilyenkor volt. És tavaly is nehezebb volt, mint az azt megelőző évben. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy nőnek a költségek is velük, és köszönhetően a válságnak a kormány évről évre próbál minél több pénzre szert tenni, így az árak és az adók nagyobb ütemben növekednek, mint a fizetések. Mindettől függetlenül a helyzet korántsem vészes, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy kontroll nélkül lehet szórni a pénzt. Kell a kontroll, de talán ez nem is baj. A gyerekek is látják, hogy egy család akkor tud kiegyensúlyozottan működni, ha van egy költségvetés, ha meg van tervezve minden, ami tervezhető, és ami meg nem az, az is evidenciában van. A legfontosabb, hogy a gyerekek nagyszerűen teljesítenek az iskolában, elöljárnak a tanulásban és a társadalmi életben is egyaránt. Azért ez a legfontosabb, mert most dől el az, milyen élet vár rájuk a jövőben. Egy szülőnek ez a lényeg, semmi más.  Tomi alapos leckét kap az élettől logisztikából, hiszen szinte percekre be kell osztania az idejét, hogy össze tudja egyeztetni az iskolát, a sportot, a zenét, és a munkát. Ezek a tapasztalatok nagyon hasznosak lesznek a jövőben. Hannus fél lábbal már házon kívül van, első fecskeként hagyja el az otthont, furcsa érzés. A négy "U15" pedig gondoskodik arról, hogy ne nagyon tudjunk hátradőlni még, amiért én külön hálás vagyok nekik.