Random London

 Vasárnap “átugrunk” Londonba, egy napra csak.

Alan jó barátja lesz 50 és az asszonytól (aki London-mániás) azt kapta szülinapjára, hogy 4/5 napot ott töltenek. És minap mikor beszéltek, azt ecsetelte Alannek, hogy ő ezt mennyire nem is akarta, és hogy ő inkább jönne hozzánk..stbstb..

Úgyhogy később beszélgettünk róla, hogy milyen buli lenne csak úgy átmenni, koccintani a szülinapjára, de most nem férne bele olyan ott-alvós, viszont mi-lenne-ha: reggel mennénk, este jönnénk.

Olcsóék (ryanair) csak luton/stansted/gatwickbe repülnek, onnan sok idő/pénz bejutni a belvárosba, úgyhogy próba cseresznye alapon megnéztük a British airwayst, ami kb €25 került többe, viszont a Heathrowról van metró a belvárosba.

Szóval reggel 7-kor repülünk, este 10-kor meg vissza. 

Tegnap megvettük a jegyeket, Zs pedig oda van meg vissza az örömtől.

Juhéj :) 

Taposógép, sokadik felvonás

Aki ismeri Alant, blogostul, akkor tudja, hogy a fitnesz gépek fogyó-kopó cuccok minálunk. 

A jelenlegi felállás az volt, hogy van egy szobabringája, amit nem annyira használ, és van egy elliptikus trénere (alias taposógép), ami intenzívebb workoutra képes, mint a szobabringa, és mióta okos órája is van, még jobban nyomon tudja követni, hogy mi a jó is neki.. A jelenlegi taposógépét használtan vettük, mikor elhalálozott a reebok-ja, ami sokkal profibb volt. De akkor ez volt elfogadható áron, covix közepette mindenki otthon edzett, minden gépnek durván elszaladt az áruk. De csak nem az igazi, nagyon alap funkciók vannak rajta.

Az idei tavasz csak nem akar összejönni, egy-egy napra kitavaszodik, majd újra tél lesz (ma reggel le volt fagyva a kocsi), így az intenzív edzést (országúti bringázás) nem tudta elkezdeni. 

Úgyhogy, amikor minap kiszúrtam, hogy itt a városban valaki feltett egy szuper taposógépet ingyen az advertsre, szóltam neki, hogy csapjon le rá.. így is lett, ugyan a pasi írta neki, hogy nagy és hogy nagy kocsi kell hozzá meg két ember.. de hát ugye ez minket tökre nem állít meg.

Marcival elmentek aznap este, és hazaállítottak egy akkora, bődületes, konditermi profi géppel, hogy csak pislogtam. A pasi mondta neki, hogy van-e engedélye tőlem, hogy egy ilyet hazahozzon, mert neki azért kellett túladnia rajta, mert az asszony kiadta az útját.

Emeletről kellett lehozniuk, azt mondta Alan, hogy életében ilyen nehéz szállítása nem volt, egy keskeny lépcsőn kellett lematekozniuk, és hogy tuti ezért adta oda ingyen, mert nem volt, aki lehozza onnan. (85 kilós, 190 centi hosszú és 180 centi magas..)

Még helyet kell neki csinálnunk, most csak a mindenes szoba kellős közepére lett letéve, de egy álom. Nem nyekereg, meg sem mozdul, ma én is kipróbáltam, egy 32 perces hiit-et javaslot Alan, közben az ipadon netflixezni is lehet, jaj, nagyon fasza.

Egy fotó erejéig mellé tettük a régit… 

Ezek vannak

 Hannáék még egy hétig itthon voltak az esküvő után, de mivel majdnem összes barátjuk, aki itt volt az esküvőn, külföldről jött, velük járták az országot be. De múlt vasárnapra mindenki tovább állt, így együtt kimentünk a tengerhez, mert végre jó időt jósoltak. 

Jancsi és Beni maradtak végül, mert az egyiknek tanulnia kell ezerrel, a másiknak meg nem fűlt a foga a korai (9 órás) induláshoz…pedig Tomi is hazajött szombat este, hogy akkor legyen egy ilyen családi kirándulás, Kari meg még eleve itthon volt az esküvő előtt óta.

Ballybunionba mentünk, Hanna még nem járt ott, Damien is csak babakorában. Az idő fantasztikus volt, mi Alannel nem hittünk az előrejelzésben, hiszen három-négy nappal azelőtt még hó esett, úgyhogy mi nagykabát, bakancs, kesztyű, sál kombóban indultunk el, és igen, nem tettünk be váltó rövidgatyát.. bezzeg a gyerekeink: strandtörcsi, fürdőgatya, naptej. 

Dög meleg lett a nap közepén, és a szél sem fújt, úgyhogy amennyire tudtunk, mi is neki vetkőztünk persze. 

A srácok fürödtek, Damien és Tomi persze tesztelte a másikat, hogy ki bír tovább maradni a 4-5 fokos vízben, (Tomi bírta tovább) megmásztuk a Cliff Walk-ot, sőt rajunk kettőnkön kívül mindenki leereszkedett a Nun’s Beachre re is, (oda kötélen lehet lemászni, mi passzoltuk) Jó kis nap volt, igazi laza vasárnap.

Aztán kedden este még átjöttek elköszönni Hannáék, iszogattunk, beszélgettünk még majdnem éjfélig. Másnap utaztak vissza, nyáron terveznek újra hazajönni.

Pár nappal az esküvő előtt, mikor jó idő volt, Larsie sokat volt kint, labdázott, rohangászott és este alig bírt felállni, a hátsója szinte leragadt a földhöz. Persze megijedtünk, meg is beszéltük, hogy az esküvő után elvisszük az orvoshoz, és Tomi szuper jófej volt, mert péntekre intézett időpontot, hazajött, egyedül elvitte, állt minden költséget a kis csórinak.

Öregkori, kezdődő arthritise van. 

Mivel fájdalmai nincsenek, nem kell neki fájdalomcsillapítót adni, de kapott az izületeire kondroitines táplálék kiegészítőt, le kell kicsit fogyasztanunk, és kevesebb aktív mozgás. Bízom benne, hogy ez most elég lesz, nagyon megijedtünk.

Aktív mozgás amúgy sem lehet, a múlt vasárnapi jó idő óta újra téliesen hideg van, a kandallóban fűtünk, és őszintén kezd nagyon elegem lenni abból, hogy fázunk és fázunk.. 

Esküvő

(By Alan)

Túl vagyunk az első esküvőn. 

Nagyon szép volt. Úgy kezdődött a nap, hogy amikor felkeltem reggel, és kiengedtem a Larsie-t pisilni, leesett állal konstatáltam, hogy esik a hó….szerencsére azért nem tartott a havas eső sokáig, de egész nap szeles-esős volt az idő. Egyébként koradélután lehetett megérkezni a helyszínre, ami tőlünk nem messze van, és kifejezetten esküvői “hadszíntér”. Egy csodálatos tóparti birtok, stílusos épületekkel és bútorokkal. A megérkezés után lecuccoltunk a szobáinkba, és a földszinti fogadórészben vegyültünk a többiekkel, ismerkedtünk, iszogattunk, beszélgettünk, míg az anyukák az emeleti menyasszonyi lakosztályban készítették fel a menyasszonyt a koszorúslányok segítségével. Közben a profi fotós is bemutatkozott mindenkinek, és el is kezdett fényképezgetni. Nemsokkal a kitűzött időpont szerint az emeleti “bridal suit”-ból lejött Verus és Josephine, és a hagyomány szerint a vőlegény édesanyja a menyasszonyhoz tartozó férficsaládtagok zakójára csodálatosan szép rózsafejet tűzött fel.

Miután eljött az idő, felkértek mindenkit, hogy menjünk a csónakházba, ez egy kisebb épület, ami kinyúlik a tó fölé, és panorámaablakokkal van kirakva a tó felőli oldala. Itt volt a Ceremónia megtartva. A hivatalosan kirendelt “anyakönyvvezető” beszélt Hannáról és Damien-ről, mikor találkoztak először, és hogyan alakult az életük később. Pár mondatban összefoglalta az eddigi történéseket.Mindezidáig cask Damien ült a kihelyezett két trónus egyikén, a másik üres volt. Ezen a ponton megkért minket az “Anyakönyvvezető” csaj, hogy akkor legyünk szívesek felállni….majd ünnepélyes élőzene kíséretében bevonult először a két koszorúslány, Kari és Siobhan, majd maga a menyasszony, Hanna is. Mondanom sem kell, mindegyik lány gyönyörűen felöltözve, kisminkelve, csodálatos frizurával, ragyogva vonult be. Ezek után volt egy nagyon szép kis szimbolikus dolog: egy nagy gyertyát közösen meggyújtottak a fiatalok, szimbolizálva ezzel az örökké tartó lángot, amit a házasság jelent. Közben történtek felolvasások is, itt Verus is kivette a részét: hangosan felolvasta a kedvenc szerelmes versünket (Kányádi Sándor: Két Nyárfa). Mindeközben a háttérben egy két zenészből álló duó gyönyörű, kelta stílusú háttérzenét biztosított, gitárral, dudával, és valami fuvós hangszerrel, talán tenorklarinét volt, már nem emlékszem pontosan. Megtörtént a hivatalos eskütétel, ez is nagyon elegáns, stílusos és megható volt, megtörtént a gyűrűfelhúzás , majd aláírták a tanúk is a könyvet, szédületes tapsvihar és ujjongás közepette elcsattant az első csók is, és a fiatal pár vezetésével kivonultunk a csónakházból vissza a főépületbe.

Itt közös koccintások voltak Guinness és Prosecco “stílusban”, majd a fényképész hölgy vezényletével tetemes mennyiségű fénykép is készült. Kint is, de jobbára bent, mert erős szél fújt, és az eső is esett. Közben a vendégek iszogattak, beszélgettek egymással, és mindenki gratulált az ifjú párnak.

Néhány órával később átvonultunk a vacsora helyszínére, ahol szépen ki volt egy táblán rakva az ülésrend, úgyhogy mindenki elfoglalta a helyét az asztaloknál. Középen, elöl volt a főasztal, ahova az ifjú pár, és a tanúik ülnek majd. Hamarosan ütemes indulóra be is vonult mindenki, először a vőfélyek a koszorúslányokkal, majd maga a frissen házasodott pár is. 

Hamarosan elkezdték szervírozni a vacsorát, természetesen minden nagyon elegáns és finom volt. A desszert után következtek a beszédek. Először a két vőfély mondott beszédet, majd Kari, mint a menyasszony tanúja és koszorúslánya, aztán következtem én, mint az Örömapa, majd Gerard, a vőlegény édesapja mondott pár szót. Végezetül a beszédeket az ifjú pár zárta. Mindenki nagyon szépen beszélt. Koccintottunk az ifjú párra, és láttuk az ablakokon át, hogy megérkeznek a zenekar autói. Volt egy szűk fél óra a beszédek után és esteledett már, mikor mindenki kivonult, és a kikészített csillagszórókkal ment még odakint a pózolás, viccelődés, fotózkodás, így a banda behurcolkodott, és megcsinálta a set-up-ot az élőzenéhez. Héttagú zenekar volt, “Motown” stílusban játszottak, és fantasztikusan jó voltak. Ők Írországban az egyik legfelkapottabb esküvői banda. Hanna és Damien eltáncolták az első táncot, (Be my Baby)  mindenki körbeállta a táncparkettet, és ünnepeltük őket. Az első tánc után pedig jött a nagy össznépi banzáj: mindenki táncolt és bulizott. Fergeteges volt a hangulat, szuper volt a zene, mindenki nagyon jól szórakozott.  Még több vendég jött, akiknek mind bemutatkoztunk, akikkel mind koccintottunk, és akikkel mind jól megbeszéltük, micsoda fantasztikus az ifjú pár. Közben folyt a buli, néha kijöttünk elszívni egy szivart a fiúkkal, sőt, megkínáltuk a vőfélyeket is, az ifjú vőlegényt, és az apukáját is…..a suttyomban bevitt pálinkát pedig addig adtuk körbe-körbe az egy darab vizespohárral, amit kihoztunk odabentről, míg el nem fogyott. Szinte mindenki ivott belőle :)

Egész hajnal háromig folyt a buli, utána átvonultunk a kisebb főépületbe, ahol volt egy zongora a sarokban….kimentünk a fiúkkal a gitárokért a kocsihoz, és rögtönöztünk egy kis családi zenélgetést….volt Bill Withers és Presser Gábor is. Aztán Hanna és Damien adott elő számokat. Hanna zongorázott, Damien gitározott és mindketten énekeltek hozzá. Még az egyik vőfélyt is belevontuk a játékba, pedig fáradt volt szegény, mert Bostonból érkezett…de olasz lévén el kellett hogy énekelje a “Volare”-t….naná … Ezután viszont már visszavonultunk, mert már hajnal 4 volt, és másnap várt a közös reggeli.

Megbeszéltük a tesómékkal, hogy 9:30 körül talizunk az étteremben,de mi sokkal korábban felkeltünk Verussal. Egy forró tusolás után kimentünk sétálni, mert hívogatóan sütött a nap. Lementünk a partra, kisétáltunk a mólóra Még mindenki szinte aludt, a táj csendes volt, csak a madarak csiripeltek, meg a ház saját  pávái mászkáltak álmosan a tulipánok között.

Aztán a megbeszélt iőpontban találkoztunk is a többiekkel az étteremben, ahol közösen elfogyasztottuk a reggelit. Kávézás közben jöttek a vőfélyek, hogy akkor itteni hagyomány, hogy a fiatal férfiak a násznépből beugranak a mólóról a tóba, és elúsznak a kis szigetig meg vissza. Itt írnám le, hogy 3 fok volt. Úgyhogy kivonult a násznép a mólóra, törölközőkkel, (én vittem egy kis védőitalt is), és bizony a jéghideg vízbe beugráltak a srácok, és elúsztak a kis szigetig, meg vissza. Akinek nem volt fürdőnadrágja, az csak simán alsógatyában oldotta meg a feladatot. Persze buzdítottuk őket, meg megtapsoltuk, meg minden ilyesmi.

Emlékezetes  nap volt, megható és örömteli esemény a mi kis életünkben. 

Rendhagyó Húsvét

 Ez a húsvéti hétvége már javában az esküvő jegyében telik, (pénteken voltam a fodrásznál, befestetettem a hajamat, meg levágattam még szebbre :) szerdán, az esküvő napján, reggel még elmegyek, hogy beszárítsák szépre, elegánsra) úgyhogy a terv az volt, hogy nagyon nem készülünk semmivel.. de hát.. na. Csak Húsvét van.

Persze lettek sütik, (a karácsonyról lefagyasztott 2 diós beiglit elővettem, de csináltam mellé egy kis mákosat is, mert úgy az igazi lol. ) sonka, kalács, tojás (a kalács életem legrondább kalácsa lett, tudom, h mit csesztem el, de egyszerre akartam nagyon sok mindent csinálni..tipikus én. ) és a Nyuszi is tojt tojásokat a gyerekeknek. 

És hogy-hogy nem, de  pénteken és szombaton nem esett, sőt a nap is kisütött, úgyhogy készülődés ide vagy oda, de kimentünk a kertbe elkezdeni rendet tenni, mert 1. elrohadt a teraszunk 2. észrevettem, hogy az egyik bokrom, ami örökzöld, (én csak “a kínainak” hívtam, mert azt hiszem onnan származott és kb 8 éve vettem próbaképp 3€-ért) kezdi a leveleit hullatni. 

Szóval pénteken családilag kivonultunk és kertet rendeztünk. 

A bokor menthetetlen volt sajnos, vmi gomba megtámadta és a gyökerétől/tövétől elhalt. A teraszt is szétszedték a fiúk, és szombaton Alan elkezdte az új terasz előkészületeit, de majd esküvő után (illetve majd mikor megint jó idő lesz) befejezi.

A bokrot sajnálom, szép magasra nőtt és végre az undi szomszéd kislány sem tudott átbámulni a kisházából.. még ki kell találni, hogy mit tegyek arra az üres helyre.

Tavaly nyáron így nézett ki “a kínai” bokor

Ez meg az új terasz alapja (3*3 m) 

Közben volt újra ruhapróba, nekünk lányoknak (Kari is hazajött már csütörtökön)  meg tegnap a fiúknak. Minden szuper, mindenkinek van mindene, még az ingeket kell kivasalnom, de kb ennyi. 

Holnap végül dolgoznom kell, kedden érkeznek Alan bátyjáék, de csak estefelé, úgyhogy csak itallal, pogi/szendviccsel fogjuk őket várni. 

Szerdán meg esküvő. 

Durván elrohant az elmúlt 9/10 hónap.