2019. november 27., szerda

A novemberünk...

Konkrétan elrohant, és hihetetlen, de tényleg nem volt szinte egy nyugodt percünk sem, hogy valamelyikünk leüljön ide a bloghoz.

Élünk, jól vagyunk már,  Beninek  volt egy durvább asztmás rohama, sajnos, extra gyógyszert kellett szednie, nekünk meg egy fasza gyomorrontásunk, most pedig Alan fázott meg kicsit, de tényleg, semmi komoly.

A kezemmel két hétig itthon maradtam, 10 napig vérzett, a kötés-csere felért egy durvább szülés élménnyel, holnap lesz negyedik hete, hogy levágtam, már van rajta szinte teljesen új bőr, érzékeny még, így spéci ujjvédővel dolgozok. 

Nem tudom, hogy írtuk-e, de Marci kínai útjának az úti költségét nekünk kell fizetni, meg az azzal járó extra kiadásokat, plusz a vízum díját is.
Ez kb 1000 euró lesz, a költőpénzzel együtt. Megy a tologatás, hogy hogyan szervezzük meg, mert sok pénz, de kihagyhatatlan, örök élmény lesz a gyereknek.
Mivel a repjegyeket karácsony előtt akarják megvetetni velünk, átvariáltunk mindent, pl úgy döntöttünk, hogy egymásnak nem veszünk semmit, januárban elmegyünk arra a country koncertre Galway-be, ott is alszunk, az lesz az ajándékunk egymásnak.

Voltunk ebben a hónapban is kicsit hegyet mászni, annak ellenére, hogy szinte egész hónapban esett az eső..illetve egy nap esett a hó is.








Megünnepeltük Marcikánk neve napját, de idén nem sütöttem (magyar) libát, hanem libazsírt ettünk.. végülis azt nem mondja a közmondás, hogy melyik részét kell enni.. Kari és Jancsi pedig meglepték őt, laza, 12 darab brutál finom Off Beat fánkkal köszöntötték fel.


Lars pedig 5 éve van velünk.. 







1 megjegyzés:

Lazac írta...

Régi emlékeket hoztál fel bennem. Anno (Brigi még harmadikos gimis volt) nekem is nagyon kellett zsonglőrködnöm, hogy el tudjon menni, de ugyanezt mondtam. A gyereknek életreszóló élmény volt az a 10 nap Angliában akkor. :) És Kína ugye nem Anglia, oda tényleg csak kevesen tudnak eljutni. Hajrá Nektek és Marcinak is.:) Örülök, hogy gyógyul a kezed, ez nagyon durva lehetett.
Mindenkinek jobbulást, és jó, hogy írtál, már kezdtem aggódni.:) :*
Lars meg ♥♥