Tegnapelőtt este megbeszéltük Alan-nel, hogy elmehenénk vmerre kirándulni, annyira nincs dög meleg.
Így ő reggel dupla kört tett a bicajjal (45 km o.O ) , tudván, hogy nem lesz ideje délután is menni.
A terv a Glen of Aherlow volt.
A völgy a Slievenamuck és a Galtee Mountains között fekszik, és 8 ismert túra útvonala van, de persze mind a hegyre vezet fel, vagy a hegyek közt megbújó jégkorszaki tavakhoz. Egy nagyobb túrát kb. 3 évvel ezelőtt már megejtettünk itt, és viszonylag közel is, így kitaláltuk (-tam), hogy egy 10 km-es túra pont jó lesz nekünk..
Hanna dolgozott, így rajta kívül mindannyian neki indultunk, szendvics, víz, bogárriasztó, naptej..
A helyre vezető GPS koorináták nem jól voltak megadva a weboldalon, de végülis odataláltunk a parkolóhoz.
Számokban: 500 méteres szintkülönbség, 10 km, 5 óra.
Döglesztő .. a páratartalom kb 1000%-os..
De az élmény fantasztikus volt. Az erdei rész után, ahol még durvábban emelkedik az út, birkákkal teli hegyen kellett átvágni. Elég sok döglött tetemet, csontot, koponyát láttunk, de ez csak engem és Karit borzasztott el, a kissrácok CSI-osokat megszégyenítő módszerrel analizálták őket (NatGeo rulez)
A tó kb. 105 láb mély (32 méter) , és természetesen Tomi kitalálta, hogy úszik benne, de nagyon-nagyon határozottan, minden szülői érvünket bevetettük és lebeszéltük a hülyeségről.
A képeken talán lehet látni, hogyan olvadt el a jég, és hogyan vájta ki a víz a hegyet.
Mi hullafáradtan döglöttünk el a tópartján, míg Kari és a 3 kissrác neki indultak egy másik tóhoz, ami szintén jégkorszaki, csak kisebb.. mi majd legközelebb. :)
Visszafelé nem a hegyi úton jöttünk, hanem kitaláltuk, hogy a patak mentén a réten (itt értsd: a mocsaras, lápos izében) megyünk az erdei útig.
Mivel iszonyatos volt a vízigényünk, a tónál már elfogyott az összes vizünk, vettük a bátorságot, hogy a patak még gyorsan folyó részénél megkóstoltuk a vizet és megtöltöttünk egy palackot a vizével.. MÉG ÉLÜNK. :)
Ezen az úton volt szerencsénk további elhullott birkába botlani, baromi sok békába, vmi földön fészkelő madárnak a fiókájába, aki iszonytatóan visított és a szülők meg megtámadtak minket, azt hívén, hogy bántani akarjuk a gyereküket.
Izgalmas, fárasztó és nagyon jó kis nap volt, terveink között szerepel ide újra elmenni. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése