Marci diplomaátadója

 Az ír kormány2027-es budget-jének a bejelentése okán országszerte sztrájkokat jelentettek be legfőképp a közalkalmazottak, és emiatt Marci diplomaátadó ceremóniájának a dátuma módosításra került. Pedig már mindenki jó előre szabaddá tette a 21-e szerdát. Így meglehetősen rosszul jött a hirtelen 19-ére hétfőre való áttétel, de szerencsére mindenki tudott időben módosítani. (A sztrájk amúgy elmaradt)

Nyilván Hanna Münchenből és Beni Máltáról nem tudott jelen lenni, de a többi tesó, és persze mi magunk is ott voltunk. Jó korán kellett indulnunk. Megbeszéltük, hogy Kariékhoz megyünk, ott hagyjuk a kocsit, és onnan a Luas-szal villamosozunk be a Trinity-hez. Így sokkal egyszerűbb volt, mert a belvárosban nagyon nehéz parkolóhelyet találni. Így viszont Kari friss péksüteményekkel és isteni kávéval várt minket. Tomi külön jött, később kelt, elautózott Thurlesbe, ott hagyta a kocsiját, és vonattal jött fel. Mi Jancsit és Marcit hoztuk kocsival. Marci előbb indult el az egyetemre, mert neki még a ceremónia előtt el kellett intéznie a talár átvételét, meg a stúdiófotózást, így korábban lelépett.

Mire mi beértünk az egyetem területére, Marci már el is intézett mindent, és teljes harci díszben találkoztunk az egyetem belső udvarán, ahol a többi frissen végzett fizikus, vegyész, és azok családtagjai is várakoztak már. Ilyenkor az egyetem ikonikus épületei közt mindenki fotókat csinál, persze mi is csináltunk jó sok képet, mint eddig mind a négy előző alkalommal.

Sajnos magára a konkrét ceremóniára csak diákonként kettő főt engendek be, így a többieknek odakint kell várakozni, amíg lezajlik az ünneplés. Addig a legtöbben beülnek az egyetem kávézójába, vagy sétálgatnak az épületek között.

A terem lassan megtelt boldog szülőkkel, rokonokkal, és elkezdődött a ceremónia. Először a Dékán tartott egy beszédet. Megköszönte mindenkinek, hogy az utolsó pillanatban történt módosítás ellenére ennyien el tudtunk jönni, és méltatta a fiatal frissdiplomásokat, meg persze kiemelte a Trinity múltját, és az eljövendő nemzedék fontosságát, akik majd jobbá teszik a világot.

Ekkor élő orgonakísérettel kitárták a nagy kaput, és nagy csinnadrattával bevonult a bizottság, akik szép sorban helyet foglaltak elöl, a trónszerű székekben. Mindenkinek fel kellett állni, megadva a tiszteletet az elöljáróknak.

Aztán szépen sorban, ötös csapatokban hívták ki a fiatalokat, és ünnepélyesen átadták a diplomát nekik. Csattogtak a telefonok, a fényképezőgépek, és a meghatódott, büszke szülők könnyes szemmel nézték ahogy a gyerekeik fogadják a gratulációt, és átveszik a hosszú évek és a sok munka eredményét jelképező papírt.

Körbe a falakon nagy, kinyomtatott QR kódokat helyeztek ki, és beolvasva a telefonokkal az egyetemi alkalmazásban nyomon követhettük a névsort, ahogy haladnak az átadással. Mikor mindenki sorra került, ismét felcsendült a karzaton lévő hatalmas orgona, ismét felálltunk, és a frissen végzett gyerekek szépen egymás után kivonultak a teremből.

Mi szülők követtük őket ki az udvarra, ahol várakozott a többi családtag. Mindenki felvonult a fogadóépület széles lépcsőjére, és berendezték őket, majd megtörtént a sapkafeldobás is. Óriási taps, mindenki fotózott, a hangulat a tetőfokára hágott. Ezek után megnyitják a fogadó épület kapuit, és odabent a hatalmas fogadóteremben, ahol körben a falakon mázsás festményeken vannak ábrázolva a korábbi egyetemi elöljárók, és hatalmas kandalló áll a fal tövében, hosszú asztalokon várta az ünneplő embereket a sok étel-ital. Borok, üdítők, szendvicsek, péksütemények, frissensültek fogadtak minket. Itt aztán még lehetett beszélgetni, fotózkodni, létezni ebben az emelkedett hangulatú helyzetben.

Ettünk-ittunk, beszélgettünk, fotózkodtunk, majd kijöttünk az épületből. Marci még eltöltött egy kis időt a barátaival, aztán leadta a talárt, közben mi kicsit lézengtünk az egyetem falai közt.  Aztán kisétáltunk a celtic whiskey shophoz, ahol a fiúk vásároltak néhány igen jó italt. Hazakocsikáztunk Kari,Jancsi,Marci, meg mi...Tomi vonattal jött, és kb. egyidőben értünk haza.

Itthon aztán megünnepeltük Marcikát, aki immár hivatalosan is gyógyszergyári vegyész lett. Elmondhatatlanul büszkék vagyunk rá is, mint az összes többi gyerekünkre. Nem tudom, mennyire gyakori, hogy egy családnak 5 gyereke végezzen a Trinity-n....és Beni még hátravan, ha ő is legraduál, akkor elmondhatjuk, hogy a Trinity College Dublin egyfajta családi kegyhellyé válik.

Október első harmada :)

Meghalni sincs időnk, tényleg csak ezt tudom írni.

Míg Brigiék itt voltak, Alan megbetegedett, sajnáltam, hogy fájós torokkal csinálta végig az egész napos vezetéseket, hogy aztán ne aludjon, mert annyira kapart és fájt a torka.

Aztán kicsit enyhült, majd pár napja megint rosszabb lett, majd megint kicsit jobb.. remélem, hogy most már tényleg kimászik belőle.

Beni megvan, az anyagiakkal küzdött, mert semmi sem úgy alakult, ahogy megígérték. De mi mind itt vagyunk neki, bástyaként, talán e hónap végére kisimulnak a dolgai.

Amúgy elmondása szerint oké minden, tetszik neki az egyetem is, a lakótársa, a magyar srác, jó fej, jól elvannak. A két lány meg fura. 

Az erasmusos tájékoztatón pont egy ír srác mellé ült, aki ugyanazt tanulja, mint ő, így még közös óráik is lesznek. Aztán az egyik órán, ahogy beszélgetett az egyik osztálytársaival, egy lány kérdezte tőle, hogy vannak-e magyar gyökerei? Mondja, hogy persze. Erre mondja a lány, ekkor már magyarul, hogy akkor micsoda véletlen, hogy pont egy osztályba kerültek. Lillának hívják, de Beni ezt a nevet nem ismerte (még lol) fel, hogy magyar lenne.

Vett már egy gitárt, fillérekért, de semmi sem volt rajta, se húr, se semmi, azóta rendbe tette már, tök jól szól. 

Élvezi a jó időt (a kis mákos), a tesók pedig hamarosan mennek meglátogatni. 

Jó idő ugyan itt nincs, de még mindig kitartunk és még nem fűtünk. Be-bekandallózunk, de először is megvártuk a jövő évi költségvetés kihirdetését, hátha csökken a fűtőolaj ára.. és jah, a carbon tax-szal variáltak, de most többe kerül, mint egy hete. 

Hiába na, itt csak 2029-ben lesznek választások, addig nem kell semmit tenni az emberekért. 

Úgyhogy vettünk rohadt drágán olajat.

Aztán lesz Marci diplomaátadója.. fél éve tudjuk, így is készülünk, hogy 21.-én, szerdára mindenki szabadnapot kért, másnap indulnak egy hetes nyaralásra a tesók (ezt kapja Marci tőlük) .. csakhogy tervezett közalkalmazottak sztrájkja lesz aznap így a Trinity előrehozta 19.-e hétfőre az egészet. Újratervezés akkor ezerrel. 

A szmokingot már kibérelte, az szerencsére már nálunk van, így amiatt nem kell izgulni.

Megérkezett amúgy az óra is, amit tőlünk kap, oda is adtuk neki, hogy az átadón már ezt viselje. Nagyon szép szerintem. 

A hónap végén lesz a házassági évfordulónk, eredetileg azt akartuk, hogy itt Írországban elmegyünk vmi wellness vagy spa-hotelbe, de az itteni másfél éjszaka árából inkább vettünk egy repjegyet és 5 napra befizettük magunkat egy bp-i spa-hotelbe. 

Kari és Eoin pedig elköltöznek Dublinból, tervben volt már, nem akarnak ott élni, családot alapítani.. úgyhogy Eoin megpályázott egy másik magánkórházban egy (jobb) állást, megkapta, lakást is találtak (most csak bérelni akarnak, aztán kitalálják, hogy hol vennének házat) Eoin mh-étől 5 perc séta. Azt hiszem nov végén-dec elején költöznek. 

Ezek vannak, így hirtelen. 

Lassan meg már “ciao szeptember” lesz

 Nagyon pörgős volt a szeptemberünk, voltunk otthon egy hetet: közben kiugrottunk Méabh-et meglátogatni, volt 35 éves osztálytalálkozója Alannek, rokon- és barátlátogatás.

Majd hazaértünk (haha, itthon meg az otthon klasszikusan :) és egy héttel később már Alan unokatesója jött a két ikerfiával, szintén egy hétre.

Közben Beni is elköltözött Máltára, egy hete ment el, eddig csak nyaralt, mától egyetem van, és csütörtökön költözik be a lakásba, addig airbnb-ben él. 

A lakásban 4en lesznek magyarok, 2 fiú és 2 lány. A fiúval már rendesen össze is haverkodott, így nem izgulunk miatta. (Csak egy kicsit :)

Aztán Lars betöltötte a 12. évét, korához és méretéhez képest jól van. Persze a csípője már kicsit merev és a térgye is már arthritiszes, de még nincsenek fájdalmai, (kap zöldkagyló port meg glükozamint mindennap) mindennapi sétát szereti és igényli. 

Meghalni se volt időnk, a munkahelyen meg annyi a munka, hogy a múlt héten 22 óra TÚLórám van, a heti 39-en felül. Ezen a héten kb ugyanez a szitu.

Aztán stresszelünk, hogy mi a fene lesz majd a fűtőolajjal idén télen, ui. a tavalyi €1.1/liter után mostanra már €1.8-1.9/litere .. nekünk 250-300 liter kell havonta, hogy kifűtsük a házat. A szaros kormányban meg persze olyanok ülnek itt is, akiknek sosem kellett ilyeneken rágódniuk, így kb semmi megoldás nem lesz erre az elképesztően magas árra.

18 éve..

 

Ennyi ideje élünk Írországban:

Betöltés...

Hello szeptember :)

 Amióta hazajöttünk Kanadából sokat nem pihentünk. Majdnem minden hétvégén volt valami.

Elsején volt az én szülinapom, Alan olyan oroszkrém tortát csinált nekem, hogy ihaj :) ha csak rágondolok, összefut a nyál a számban, a  Beni szerint ez volt élete legfinomabb tortája :)

Aztán Mai 21. szülinapi partijára voltunk hivatalosak, azon a hétvégén Beni két dublini barátja is itt volt, itt aludtak nálunk.

A következő hétvégén kocsink nem volt, Marci elment Kerrybe túrázni, így a kutyákat csak egy kisebb körre vittük el sétálni és labdáztunk velük. 

De Freddy olyan hiperaktív, hogy a nagy labdakergetésben konkrétan lehorzsolta a tappancs bőrét, 3 lábán, de a bal mellső az sajnos vérzett. Persze észre sem vette, csak mi itthon, hogy véres a kő, ahol járkált.

Lefertőtlenítettem, bekötöztem és vártunk.. szépen be is hegesedett neki, két napig nagyon maga alatt volt a kötés miatt, de a harmadik napon már kezdett varasodni, akkor végleg levettük (addig csak cserélgettem neki) és még egy hétig csak a fűben, a kertben lehetett. Tegnap volt először azóta a parkban, hiányolta már, és persze tele van energiával, nagyon figyelmetlen most. De jól van, már kutyabaja :)

A mostani hétvégén meg Fintan-nek (Mai nagypapája) a szülinapjára voltunk hivatalosak, 83 lett, micsoda kor és micsoda karakter! 

Alantől kapott egy whiskey-lámpát, én egy csokis tortát vittem neki és vettünk neki egy díszdobozos Dingle whiskeyt.

Odáig volt, a lámpát azon nyomban be is üzemelte, és büszkén mutogatta minden újonnan érkezettnek.

Mához egy hétre meg utazunk is haza Budapestre, ott sem fogunk pihenni, haha.

Beni meg végre megvette a repjegyet Máltára.

Én persze izgulok, hogy lesz-e szobája, (mert még nincs semmi, de ott kell lennie, hogy meg tudja nézni és csakis élőben fizet, nincs előreutalgatás) emiatt egy héttel előbb megy ki, mint a tanév kezdete.