Január második fele

 Teszek ide fotókat Alan és a fiúk hegymászásáról..

A Carrauntoohill nem egy könnyen mászható hegy, de télen a hó és a jég miatt különösen nehezített. 

A fiúk a Devil’s Ladder-en mentek fel, és a cikk-cakkon jöttek le.. Alan elmondása szerint 3szor meghalt csórikám, de megcsinálta, felment a csúcsra. (Sok ír sem ment fel még soha, és van egy érzésem, hogy én sem fogok, az élménybeszámoló után)

Hajnali 6-kor indultak, napfelkeltére (9-re) már a hegynél voltak és az utolsó 2 km-t -a 15-ből- hazafelé már sötétben tették meg, este 9 után értek haza.

Itt kezdődik az Ördög lépcsője..

Ez a teteje…

Ez onnan a kilátás 🤩

Viszont holnap újra mennek hegyet mászni, Mt. Brandon a cél. Most Kari, Jancsi, Tomi és Alan megy. Én meg ismét inkább a kandalló melegét választom. :) Marci meg csak tanul-tanul.. a szakdolgozatát leadta már, de millió az ügy így is.

Közben a szokásos januári viharok egyike (a Chandra nevű) elárasztotta az ország keleti részét, és Dublint. Kari futókörét elöntötte a kiáradt Dodder, ismerőse házát is elárasztotta. 

Itt is rohadt sok eső esett, a kertünk egy rémálom, víz alatt. De a ház okés.

Meglátogattak Alan barátjáék, de nem nálunk vannak, csak át-átugranak látogatóba. Nem bánom, most nem lett volna nagy kedvem vendégeket fogadni több éjszakára.

Aztán úgy alakult, hogy rendelésre készítettem egy 10-en sok szeletes pisztáciás-málna tortát, nagyon jó pénzt kaptam érte plusz egy ingyen fotózást is kap Beni, (színészügynökségekhez akar regisztrálni, ahhoz kell egy jó portré és egész alakos kép)  

Valahogy ez most olyan új löket lesz nekem, talán “Istenkeze”, mert tervezgettem, hogy majd egyszer belefogok, de sosem volt bátorságom hozzá… és őszintén, ez most nagyon feldobott. 

Holnap már február, a hó végén megyünk 5 napra Budapestre.

De a legizgibb, hogy ma végre eldőlt, hogy nem csak álmodozás lesz Kanada: megvettük a repjegyeket Torontóba, tényleg megyünk. 

Január első fele

 Azt mondják, hogy a január harmadik hétfője a legdepisebb nap az évben.hát nemtudom,  lehet, hogy a jövő hétfő az lesz, de nekem most ez a fél január ilyen izé..

Egyrészt az idő nagyon trutyis, nem segít az embernek jó kedvre derülnie.. olyan nyálkás, qrva hideg szeles, nem nagy mínuszok, de a nedves, hideg levegő valahogy a csonting hatol.. másrészt majd’ mindennap volt vmi “bazdmeg”.. a legdurvább az, hogy tegnap hívja Tomi az apját, hogy éjjel egykor arra ébrednek, hogy a házuk előtt 3 símaszkos faszi emeli fel a Hondáját és flexelik/tépik/szaggatják le a katalizátorát.. menne ki, de az egyik egy vascsővel elindult felé, hogy takarodjon vissza a házba.. így az ablakból végignézhette, hogy szétbasszák a kocsiját.

A rendőrök 10-15 perc múlva kiértek, és hát ja.. a videón látszik az audi tt meg a rendszám, de sok reménye ne legyen.

Amúgyis egy vicc-rendőrség van itt, ezeknek semmi eszközük nincs, hogy megállítsanak egy ilyen bandát. Elnézést: egy paprikaspray-jük meg egy gumibotjuk van.

Én is, Alan is nagyon felzaklattuk magunkat ezen, mert … sorolhatnám, de szerintem egyértelmű.

Ezek ellenére Tomi is elment ma Alannel és Marcival, Jancsival megmászni a Carrauntoohill-t. (Írország legmagasabb hegye) Én is, Beni is passzoltuk az invitálást :)) 3 óra odaút, ugyanennyi vissza, és 6 órás túra..

Az idei első

Az utolsó posztom óta egy hét telt el, tele eseménnyel.

- 30.-án volt Kari 28 éves, de csak most hétvégén fogjuk családilag megtartani a szülinapját. Mert a barátaival ünnepelt 30.-án, aztán meg közösen szilvesztereztek.

- 31.-én délig dolgoztam, utána bébiszitterkedtünk este 5-ig, mert Hannáék kórházba mentek látogatni. Mimike (aki engem hív Miminek haha, Alan meg Pappap) egy percet sem aludt aznap, így voltak olyan pillanatok, hogy lázasan veri a zongorát, majd lebucskázik a zongoraszékről, de elfelejtett sírni, olyan bamba volt a fáradtságtól. Próbáltuk elaltatni, de nem ment.

Így segített a saláták elkészítésében, tojást nagyon tud pucolni, a sonkás hasét Alan csinálta, Mimi tesztelte, olyan gyorsan, hogy Pappap nem tudta olyan gyorsan adagolni neki, hogy ne kiabálja, hogy még. 

Közben beugrott Miriam, Mai anyukája, hogy változott a terv és az egész család a nagyszülők lakásában fog szilveszterezni, ott nincs cica, úgyhogy szeretettel várnak miket is.

Így 8-ra átmentünk oda, ( a nagyszülők a városban laknak egy kis fashion shop az övék és a bolt felett van a lakásuk) ott töltöttük az estét, koccintottunk éjfélkor, hallgattuk a helyi dudás zenekar éjféli mini koncertjét a főtéren, aztán egy előtt hazajöttünk, hosszú napunk volt és féltünk, hátha van nálunk petárdázás, Lars nagyon fél tőle. (Nem volt) 

Ismét nagyon jó kis estét töltöttünk el Mai családjával, a tágabb család is kedves emberekből áll. (OK, az egyik unokaöcs csúnyán bekarmolt, Beni istápolta, de ez volt a legneccesebb)

- 1.-én regenerálódtunk, illetve olyan nagyon szép, hideg, csípős, de száraz napunk volt, hogy Alant rádumáltam, hogy az elmaradt szivarját, amit 28.-a óta akart volna elszívni, gyújtsa meg. Csináljunk a ház előtt egy olyan klasszikus skandináv setup-ot:  tűz, takarók és erős szívmelegítő iszogatása és a lemenő nap csodálása.. slőn, így is lett. Közben besötétedett, facetimeoztunk Alan nagybátyjával és unokatesóval, ők otthon koccintottak, mi meg itt..

- 2.-a és a hétvége lazulással telt el, sétáltunk nagyokat a befagyott parkban a kutyákkal, (mínusz 7 fokok voltak) és amúgy meg kandallóztunk, Tomi hazajött szombaton, Catanoztunk, és vasárnap ő meg két öccse (Jancsi, Marci) elmentek hegyet mászni. Mert ugye milyen jó is mínusz 6-7 fokban és 30 km/h-s szélben küzdeni az elemekkel.. mi passzoltuk. Inkább sütöttem nekik friss kiflit, mire hazajöttek :)))

Alan szeme viszont aznapra begyulladt kicsit. És a következő munkahetet (ezt a hetet) kivettem szabiba.

- 5.-én mammográfiára volt időpontom, mák, nem mondták le, bár fel voltam készülve, hogy az utolsó pillanatban törlik, mert hát ugye fagy van. A kórházat kb 15 éve folyamatosan építik, bővítik, mostanra már olyan kaotikus lett, hogy színkódokkal jelölik, hogy mi merre van, így kb úgy érzi magát az ember, mint a párizsi metróban.. követed a kék 29-es csíkot, és egyszer csak, kb 20 perc kódorgás után odaérsz a mell-klinikára.

Alan szemére vettünk vény nélkül kapható antibakteriális szemcseppet, hátha segít.

- 6.-a, azaz ma.. jött a melegfront és eső… hogy a fenébe nem tud felénk is nedves, ám hideg jönni, hogy legyen egy kis hó.. tesóm is, Alan unokatesója is küldi a szebbnél szebb, cukibb videókat, hogy milyen jó kis hó volt már szilveszterkor illetve mostanra már mennyi esett.. gondolom majd márciusra ideér, talán :)) vagy áprilisra. 

Alan szeme nem lett jobb, már lejjebb, az orcája felé is gyulladt volt, úgyhogy doki kellett sajnos.

Antibiotikum kúra és szemcsepp egy hétig. Doki után leszedtük a díszeket, eltettük a karácsonyfát kb 345-350 napra :)) ebédet főztünk, ma Freddyke is házikosztot kap, mert f*sik csórikám, mint a lakodalmas kutya.. Így ma csak késő délután, 5 után tudtunk elmenni a parkba velük. A parkban nincs közvilágítás, úgyhogy fejlámpával felszerelkezve mentünk, és konkrétan senki sem volt rajunk kívül.

Karácsony 2025

 Idén kicsit átalakítottuk a szentestés “menetrendet”  Hannáék kérésére. Sajnos ebből kifolyólag nem lett végül idő normális fényképeket készíteni, ezt nagyon sajnálom, mert ez kb minden évben szokás volt nálunk.

Kari ugye hazajött már 19.-én, én 20.-án elkezdtem a sütögetést, a gesztenyés kifliket 3 gyerekkel (Marci, Jancsi, Kari) csináltattam meg, mert a derekam nem bírta a hajlongást. 

Idén is lett a süti-trinity: bejgli, zserbó, mézeskrémes, plusz a kihagyhatatlan gesztenyés kifli. És a zserbót Alan meg Kari csinálták meg nekem, nagyon finom lett. 

Viszont érdekesség, hogy annak ellenére, hogy idén visszavettem a mennyiségeket sütik terén, maradt egy-egy rúd bejgli és egy kisebb tepsi zserbó, -mert mindenki nagyon tudatosan étkezik már nálunk, futkorásztak mindennap a gyerekeink, ki ne maradjon egy nap… - így azokat karácsony után betettem a fagyasztóba, Húsvétra. 

Mimike egy cukorfalat, nagyon sokat okosodott, ismeri a dinókat, egy csomó halat.. tényleg meg kell zabálni. :)) 

Mindent is kapott a Jézuskától, szerintem idén is csomagküldés lesz a vége. :)))

Nagyon jól telt el a Karácsony, mindennap volt valami illetve jött valaki. 

27.-én Mai-ék családja (anyuka, apuka és a 80+-os nagyszülők) jött át vacsorázni, vörösboros marhapörköltet csináltam, Alan nokedlit szaggatott, de azért csináltam főtt krumplit is, csak idős íreket is vendégül láttunk, de Fintan, a nagypapa odavolt a nokedliért, nem is evett mellé krumplit. (De a nagyi igen :))

Nagyon aranyos mindenki, minden magyar italt megkóstoltak, meg a lila tátrateát, (tényleg mindenki, mama-papa is) aztán a férfiak bewhiskeyztek, zenéltek, énekeltek, jó kis buli kerekedett ez estéből. A pörköltnek nagy sikere volt, a piák mellé sajtos rudat kínáltunk, abból sem maradt sok.

Most szilveszterre visszahívtak, de pub-ba tudunk csak menni, mert max nyáron tudunk hozzájuk vendégségbe menni, bbq-zni, mert 3 macskájuk van a lakásban.

Holnap szilveszter, és ennyi volt a 2025.