Leköltöztünk az emeletről, hogy ha ugrani kell (kellett) akkor ne fentről támolyogjunk le.. a legelső éjszaka semmi sem volt, szerintünk sírni sem mert a csóri.
A második-harmadik éjjel már ment a műsor: hol én, hol Alan ment nyugtatni..
Húsvét miatt mindenki itthon volt, (mármint aki itt él, ebben az országban) plusz barátnők és barát is itt volt a hosszú hétvégén, így az utolsó közös estét Kari-Eoin bevállalták, aznap éjjel ki tudtunk aludni magunkat.
A Húsvét amúgy a Freddy körül forgott, de nem csak miatta volt rendhagyó, hanem Kari miatt is, aki beteg lett. Pénteken panaszkodott, hogy nem jó a hasa.. aznap éjjel tulajdonképpen szombat délutánig nagyon-nagyon szarul volt. Wc-re sem tudott kimenni, mert amint felállt, ájult el.. végül egy durva nagy hányás segített rajta, utána szinte pikk-pakk jobban lett szegény.
Ennek ellenére sikerült a Húsvétot úgy megünnepelni, ahogy illik: volt sonka, kalács (csúnyán túlkelt, épp műsor volt a kutyákkal..haha) tojás, sütöttem mézes krémest meg zserbót, a nyuszi is tojt mindenkinek csokit.. szóval a sok hátráltató tényező ellenére, csak lett minden is.
Ahogy hazahoztuk a kiskutyát, azóta ömlött az eső..komolyan megnehezítette nekünk a wc tréninget.. tegnap, 8 nap eső után volt az, hogy tartósabban kint lehettünk a kutyákkal, de olyan sár van.. állítólag most jön a meleg, de remélem nem azt jelenti, hogy meleg eső lesz..
Mert a helyzet az, hogy Freddy fullba undorodik a sártól, az is**@ért sem lehet lecsábítani a fűre, így szinte alig várta időnként, hogy végre bejöjjünk és a papírra végezhesse a dolgát.
Péntek délután, egy hét ittlét után megpróbáltuk a közös sétát is, vicces volt, így utólag, akkor egy kicsit kaotikus rongyolásnak érződött.
A két kutya azonban egyre jobban kijön, minket is meglepett, hogy az antiszociális Lars milyen hamar belenyugodott ebbe az új helyzetbe.
A közös játék még messze van, de már hagyja, hogy “piszkálja” .. az első két nap odakapás után ez nagy előrelépés.
Szóval alakul ez a két kutyás lét, babalépésekkel, lassacskán.