Hello április

 És egyszercsak április lett.. 

.. olyan elfoglaltak voltunk az elmúlt 2 hétben, hogy semmire sem volt időnk (diétázni se, csak mondom.. mert az is időigényes, akárhonnan is nézzük. Konkrétan csak kb azt ettük, amit a fiúknak főztünk vagy amit találtunk a hűtőben..)

A munkahelyemen én majd meghaltam, annyira sok munka volt/van, plusz mindenki is szabadságon volt, mert itt áprilisban van az “évforduló”, azaz áprilistól márciusig tart az év, szabadság szempontjából. És a ki nem vett szabikat gyorsan kivette mindenki, nehogy elvesszen.. a főnökség meg kiadta.. 13 emberből 5-en voltunk csak. 

Alannel járt az agyunk egyfolytában, hogy mit kéne a kocsival kezdeni.. mert szeretjük, imádjuk a CRV-t, de attól vért hányunk, kifejezetten rosszul vagyunk, hogy évi €800 eurót kell fizetni a motoradóra azaz a károsanyag-kibocsátásra. Mert jajjjjcsúnyabenzines.. az agyonhamisított vw dieselre meg 180-at fizetnek a gazdáik. Nem beszélve arról, hogy a helyben rohangálások miatt 10 fölé megy a fogyasztás, csak hosszabb utakon tud szépen fogyasztani.

A hibrid adná magát, de a priust nem véletlenük adtuk el, egyszerűen túl alacsony nekünk. Diesel szóba jött ugyan, de azonnal el is vetettük.. úgyhogy nézegettük a magasabb felépítésű, de hibrid kocsikat. 

És sok-sok agyalás, számolgatás, álmatlan éjszaka után, eldöntöttük, hogy mit akarunk, majd jött a kocsik utáni kajtatás..és végül kedden elhoztunk egy Mitsubishi Outlandert, ami konnektoros. 

Izgi nagyon, bivaly ereje van és tegnap csak akksival jártunk.. szóval tesztfázisban van, de szerintem nagyon fogjuk szeretni.

És nem beszélek még egy másik agyalásunkról is, ami hetek, hónapok óta téma a családban, de még mindig nem lett teljesen eldöntve.. (legyen-e tesója Larsienak vagy sem)

Jancsi 24, Tomi meg 30 lett

 .. a múlt hétvégén.

Idén megint külön ünnepeltük őket, mint kiskorukban. Jancsi 7.-ei, Tomi 8.-ai, de mióta felnőttek, azt mondták, hogy ne vesződjünk a külön ünnepléssel. 

Szóval Jancsi pénteken lett megünnepelve, mindenki munka után hazajött, Jancsi sajt-válogatást kért, sós kexekkel, és szalámikkal. 

Karácsonykor kaptunk rá, hogy ez volt a “vacsi”, mert a sok édesség miatt vágyott már mindenki egy kis sósságra. Plusz ezt lehetett a “szivarszobában” fogyasztani :)) 

A szokásos apu-féle puncstortát kérte, szerintem 15 éve mindig ezt kéri :)) Alan ismét kitett magáért és szégyen-gyalázat, de nem fotózta a tortáját le. Igaz, a telefonja fényképező lencséit pár hónapja összetörte, azóta nem tud normális képeket csinálni, én szoktam. Én meg dolgoztam még, mikor csinálta..

Ajándékok most nagyon random volt, mert nem tudott semmit mondani, hogy minek örülne, (Marci pl idén pénzt kért, hogy abból GranCanarián vesz magának mindenfélét, és így is tett)

Tőlünk egy whiskey-smokert kapott, meg vettünk neki egy üveg alap Jameson-t, hagy füstölgesse azt el. A fiúktól meg pólót és ajándékutalványt.

Karitól pedig egy gombás társast. Ez így nagyon viccesen hangzik, de mikrobiológusként lenyűgözik a gombák, enni azonban utálja. Ősszel pl elment az erdőbe gombákat fotózgatni. Persze kapja az ívet emiatt a tesóktól, így a tavaly megjelent Mycelia pont ideális ajándék volt neki.. és nagyon jó játék :)) mondjuk én azért nézem a magyar nevüket a gombafajoknak, mert azokon illene inkább ismernem.( Közel 70 féle gombakártya van benne. )

Tomi persze előre közölte, hogy nem akar nagy felhajtást, de hát csak kerek szülinapja volt, persze, hogy nem érdekelt senkit, mit mond. 

Neki egy közös, nagy, családi ajándékot adtunk, előre megbeszéltük vele, hogy ez lesz és órát kért tőlünk. Catherine pedig megvette neki a ps5-öt, amire sajnálta mindig a pénzt. 

A srácok persze őt is húzták, mert vmi vicces történet volt GranCanarián és vki lepókemberezte a Tomit, így persze, hogy pókemberes lufit is kapott a tesóitól, meg pókemberes szülinapi kártyát :)

Durván öregszenek a gyerekeink, de így szép az egész.

Helló március :)

 A srácok szombat hajnalban elrepültek Las Palmasba, így mi is kaptunk egy kis mini-szabadságot :) 

Mert akárhonnan nézzük illetve akármilyen felnőtt is a 3 fiú, azért van munka/felelősség velük. 

Nagyon jó látni, megélni, hogy ők így 5-en milyen jó tesók, összetartanak és akarnak együtt tölteni minőségi időt is. 

Én a múlt héten táppénzen voltam itthon, nagyon fájt a derekam és az idei fogadalmam, hogy nem várok addig, míg elviselhetetlen lesz, semmi sem ér annyit, hogy lenyomorodjak idősebb koromra. Kaptam rá izomlazítót, fájdalomcsillapítót és persze pihentettem, de most már minden jó, szerencsére. 

A mi mini szabadságunkat kibővítettem egy hétfői szabadnappal, így tényleg jókat pihentünk, sétáltunk Larsieval, plusz szombaton lementünk a tengerhez friss fish and chipset enni.. ott is nagyot sétáltunk, és élveztük a tavasz első napjait. :) 

A gyerekek szerdán jönnek haza, csütörtöktől újra telt ház: pénteken este Jancsit ünnepeljük, 24 éves lesz, szombat meg Tomi napja lesz, aznap tölti be a 30-at. 

A tavaszi megújulás/nagytakarítás jegyében beruháztunk egy magasnyomású mosóba.. egyszerűen arra hiába várunk, hogy a tulajék letakarítsák a 15-20 éves mohákat, dzsuvákat a betonról, a ház faláról.. és bár ennek a háznak nincs kerti csapja (röhej) és a mosogatógép csapjára kell a slagot rákötni, ami macerás és utálatos, keresztül kell a lakáson húzni, de így is inkább belefeccöltünk mi, és Alan elkezdett nagytakarítani a ház körül. 

Apránként halad, derékgyilkos ez a munka, plusz lidl-is a gép, nem hinnénk, hogy mondjuk napi 6 órás üzemidőt kibírna.. 

A sok kidobásra ítélt cuccot ma pedig elvittük a szomszéd város hulladéklerakójába. 

Szóval végre tavasz lett, a nap is már 7-kor kel fel és csak este 6 után megy le :)) 

Beni és a Lovers

 A múlt hétvégén 3 este játszották a helyi drámaklubban azt a darabot, amire december közepe óta készültek Beniék.

Ebbe a klubban jobbára középkorú tagok vannak, szerintem Benin kívül csak a partnere volt még fife, illetve a háttérben kisegített Beni barátnője a sminkben illetve a barátai a díszletben, de alapban mindenki dolgozó felnőtt, így külön hatalmas teljesítmény, hogy 8 hét alatt összerakták az egészet, és persze minden full önkéntes, és fizetséget sem kapnak érte.

A darab Brian Friel The Lovers című műve volt, keserédes 2 történet a szerelemről. 

A darab első fele a Winners volt, amiben Beni és Lily nagyszerűt alakítottak, csak ketten játszottak, egy “nő” és egy “férfi” csak narrált a színpad oldalán. Fantasztikus élmény volt, ez volt Beni első prózai alakítása, torokszorító volt, (a végén mindketten meghalnak) de ahogy írtam, különleges élmény volt.

A darab második fele a Losers volt, egy középkorú házaspár elcseszett kapcsolata, ami kicsit görbe tükröt tart az ír bigottságnak is.

Igazán nagy élmény volt.

Marci 22

A kisMarcika 22 lett, ami tökre nem korrekt, hiszen most született ugyebár.

A kért kék torta végül kék lett, egy fehér csokis mascarpone krém kapott színt, bele egy doboz áfonyát kevertem plusz a tetejére főztem egy áfonyazselét.

Alan szerint hupikéktörpikék torta lett tulajdonképpen, és igaza is van, de az ember gyereke örökké a gyereke lesz. :)) 

Jól sikerült az este, a fiúk szivaroztak is egyet, de ünnepkor ez így van minálunk már. 

Telnek a napok

 Ma este lesz Beni első előadása, mi holnap megyünk, és szombaton lesz az utolsó.

Egy hete már minden nap visszük próbára, nagyon élvezi, és minden szuper. 

Izgi lesz, ez az első darab, ahol ténylegesen, mint színész fog szerepelni. 

Alant elkapta egy durva hasmenés egy hete, a hétvégén csóri meg akart szinte halni. Sztem valami kaja volt, a lidl-s cajun csirkére gyanakszom, mert azt csak ő ette. És mivel hányni sosem hányt, talán emiatt is húzódott el olyan sokáig. Az immodiumtól, a széntablettán és a nospán át mindent is kipróbáltam, adtam neki az ors-t, de kb 5-6 napig kínozta, mire el kezdett rendbe jönni.

Marcikánk holnap lesz 22, szombaton ünnepeljük, telt házzal üzemelünk megint.

Torta igénye annyi csak, hogy kreatív lehetek, de mindenképpen használnom kell a kék spirulina port, amit vett nekem karácsonyra. :))) 

Leteszteltem egy banános turmixban, hogy milyen az íze, mert a zöld az rohadtul alga ízű, ez kellemesen semmilyen. Úgyhogy valami sütés nélküli cheesecake-et tervezek, hátha a kék szín megfakul, ha hő éri. 

Szóval kb ezek vannak.

Február közepén

Nagyon sok dolog nem történt az elmúlt 10-12 napban.

A múlt hétvégén megejtettük az Ikeás túrát, mindent megvettünk, amit terveztünk, meg olyat is, amit nem terveztünk venni, de nem akartuk ott hagyni. Klasszikus.

Így lettek új kávésbögre szettünk, evőeszközeink, kerti kisasztal.. :))) ja meg új növény is lett a “Mikoláj” . Alan ui szereti elnevezni a növényeit, a yuccája Olivér nevet kapott. Persze én gondozom őket, de ő a tulajdonos. :)) 

Ott is bevezették azt, hogy mi beszkenneltünk mindent és a speciális kasszánál csak egy qr kódot kellett bemutatni és fizetni. Gyorsabb, kényelmesebb, nem kell mindent újra ki- majd bepakolni.

Úgyhogy a február elsejei hosszú hétvégénk pakolással, átalakítással, szortírozással telt.

Az elmúlt hétvégénk pedig inkább a laza, semmittevős, netflixezős volt, de ránk is fért: a mindennapok ui nagyon fárasztóak, nagyon nincs ember a munkahelyemen, de munka az meg dupla annyi van. 

Történések..

 Beni is megkapta, Marci és Kari után, a Trinity Entrance Exhibition Award-ot, a nagyon jó érettségi eredménye miatt. 

3 napos esemény volt, és  egyik nap láttam a hírekben, hogy előző napon volt egy díjátadó... kérdezem Benit, hogy ő nem kap? Tök jó lett az érettségije, fura lenne, ha ő nem kapna.. mondta, hogy nem, biztosan nem volt elég magas az az 530 pont. 

Pont vittük próbára, ennyiben is maradtunk. Próba után meséli, hogy odament hozzá a Liam, hogy gratuláljon, hogy kapott scolar-t.. Beni értetlenkedett, erre a fickó mondja, hogy dehát holnap megy fel Dublinba az suli igazgató, mert őt is meghívták a díjátadóra. Persze mondtuk neki kórusban, hogy bakker a junk-ot is kell nézned rendszeresen, és hát persze, hogy ott volt az értesítés, hogy ő is megkapta és másnap lesz az átadó. Mák.

Azt azért mondtam neki, hogy ha befutna, engem nyugodtan megtehet PA (personal assistant)-nek, szívesen kezelem majd az emailjeit.  :))) 

A lényeg, hogy ez majd jól fog mutatni a CV-jében, plusz kapott mellé egy 150 eurós könyvkupont, amiből ezt a könyvet már meg is vásárolta. Azt mondta, hogy kb hülye lett volna otthagyni. 

Marci megkapta a karácsonyi vizsgaeredményeit, nagyon jól sikerültek, a szerves kémiából az egyik legjobb lett. 

A kocsit múlt csütörtökön elvittük egy betervezett önindító cserére. Azért nem felújításra, mert mi sokszor használjuk, rövid távon, az autó 17 éves lesz idén, gyaníthatóan eredeti volt még benne. 

Na, délután hív a szerelő, hogy akkor szétszedte a kocsit és hát az van, hogy rossz önindítót rendelt, de másnap ugye a vihar miatt megáll az ország, az újat így csak hétfőn fogják kihozni neki. 

Ilyenkor, mikor szerelőnél van a kocsink, Tomi mindig átjön, innen dolgozik, és nekünk meg van autónk. Eredetileg pénteken, a vihar után ment volna haza, de akkor úgy döntött, hogy marad a hétvégére, hétfőn elhozzák az autót és aztán megy csak haza. Hétvégére Catherine is átjött, sokat Catanoztunk, és hétfő helyett szerda napközben lett kész az autónk. Mert .. hétfőn késett a szállítmány, kedden, mikor be akarta tenni, elcsesződött az egyik abs szenzor.. és sorolhatnám.. a lényeg, hogy most kész van, és €440-ba került ez az egész mulatság.

Tomi meg jól itt ragadt szegény egy hétre. Mert mi mondtuk neki, hogy nem kell autó, menjen haza, elvagyunk, de cukin ragaszkodott ahhoz, hogy ez nem téma és kész.

Jancsiék is hazajöttek egyben Németországból, hamar eltelt nekik az a 10 nap.

Mimi meg megkapta az első farsangi jelmezét, eper lesz, meg kell zabálni, olyan cuki benne. 

Tőlünk meg kapott egy sámlit, mert mikor itt volt, azon gimnasztikázott állandóan és dührohamot kapott, ha el akarta valaki venni. Hanna azt mondta, hogy nagyon örült neki, mikor meglátta. 

Mi meg járunk rendületlenül a fogászatra, Alannek egy 6-osát ki kellett húzni, varrták is, ez is megviselte csórót, depláne, hogy szerintem borzasztóan nézett ki a varrat és szombaton rádumáltam, hogy nézesse meg az ügyeletessel.

€130 -ért megállapították, hogy jól van az úgy, ahogy van. Ok, írtak fel tartalékba ab-ot. Viszont egy nagyon kedves fogorvost fogott ki. 

Ezek vannak, a hétvégénk most is hosszú lesz, hétfőn bank holiday, szombatra tervezzük az ikeás bevásárlást és ha minden igaz, vasárnapig csak Jancsi lesz itthon, a másik két fiú itt meg ott fog aludni, különféle bulik miatt. 

Éowyn után ..

 A vihar megdöntötte az eddigi rekordot: 183 km/h széllökést mértek Mace Headnél, Galway megyében. 

Az egész országot letarolta, negatív rekord, hogy közel 700000 háztartásban ment el az áram. (Nálunk hajnalban elment, de aztán visszajött..)

130000 otthonban ment el a víz (nekünk sem volt tegnap délutánig).

Arra pont nem készültünk fel mondjuk.. nyitom ki reggel a konyhai csapot, higy adjak friss vizet a kutyának, erre csak csöpög.. pánikszerűen tettem edényeket a csap alá, hogy abba csepegjen, így sikerült 3 darab 2-literes pet palackot megtölteni meg 3 edényt, mielőtt végleg elállt.. a vizesek 24 órát mondtak, de szerencsénkre aznap délutánra megcsinálták a csőtörést.

De nekünk szerencsénk volt, mert ténylegesen csőtörés volt, ahogy kidőlt egy fa, de azok, akinek amiatt nincs vizük, mert a szűrőállomásokon elment az áram, azoknak akár napokig nélkülözniük kell a folyó vizet.

Tegnap este el kezdett havazni is, ma napközben sem olvadt el, viszont nincs szél. 

Még. Mert úton a következő, ez asszem a Hermina nevet kapta a spanyoloktól, holnapra éri el Írországot, és sanszos, hogy amit ez a vihar nem rombolt le, csak meggyengített, azt ez a Hermina majd kidönti.

A vihar utáni képek az országból..

Ez meg a tegnap esti/ ma reggeli képek a házunk elől:

Hétközepén

Ma hivatalosan is megerősítették, hogy a Storm Éowyn (éjovin) olyan durva lesz, hogy péntekre az országra kiadták a vörös riasztást. Állítólag a legdurvábbak egyike lesz ez.

Hivatalosan még nem erősítették meg, hogy nem megyünk dolgozni pénteken, de az biztos, hogy a tanulókat holnap este szélnek eresztik..és hivatalosan az egyetem sem törölte a pénteket, de esélytelen hogy aznap reggel bárki is elhagyja a házat.

Az olajunkat holnap fogják végre kihozni, a havas héten rendeltük, és talán, ha minden igaz, a “barna” a kajás kukánkat is elviszik: egy hónapja volt ürítve, a hó miatt a kukás kocsi sem jött, és 2 hetente szokták elvinni. Igaz, ha ez a trend, akkor pénteken meg az újrahasznosíthatós kukát nem fogják elvinni, a vörös riasztás miatt.

A kerítésnek talán ez végképp betesz, de már nem bánnám, talán akkor a tulajék végre csinálnának is valamit. 

Ma extra szenet és begyújtóst vettünk, meg olyan kajákat, amit akár a kempingfőzőn is meg tudunk főzni, ha esetleg elmenne az áram. Sajnos benne van a pakliban. 

Mivel reggel/napközben ér el minket, bízom benne, hogy nem lesz olyan szörnyű élmény, mint a decemberi, amikor kb pánikrohamom volt, (Larsieval együtt.)

Csórinak is jobb lesz, ha fent vagyunk és lefoglaljuk, nagyon betojik szegény a viharoktól.

Hétvége

 Alapvetően laza, semmittevős hétvégét terveztünk. 

És így is lett. :)) főzőcskéztünk, netflixeztünk, ja meg a nyaralást tervezzük ezerrel.

Alant régebben megfűztem, hogy a hálószobánk igen igénytelen szekrényeit (tulajé, nem a miénk) cseréljük le, úgyhogy ezeket az opciókat nézegettük/jük. 

Közben olyan történések voltak, hogy szombat reggel jött Tomi a két öccséért (Marci, Beni), mert elvitte őket hegyet mászni. Gyakorlásként: ui. tesós nyaralást csinálnak, mind az 5-en mennek márciusban Grand Canaria-ra és ott van vmi hegyi túra, amit meg akarnak csinálni, de 1000 m-es szintkülönbség van, arra akarnak rágyúrni.

És elmesélte, hogy megkapta az utolsó vizsgája eredményét is, sikerült, így most már okleveles könyvvizsgáló is (azt hiszem ez a chartered accountant magyar megfelelője) lett a gyerek. Nagyon büszkék vagyunk rá, jó 3-3.5 évnyi tanulás van mögötte. 

Jancsi azért nem ment túrázni, mert elutazott Kacivel 11 napra Németországba a barátaikhoz és síelni is mennek.

Amúgy ez az utolsó hétvégéje a két fiúnak a téli szünetből, holnaptól egyetem megint.

Havazás három

 

Talán a 16 és fél év alatt egy alkalom volt, amikor ilyen sok hó esett, de hogy ennyi ideig megmaradt volna, szerintem arra nemigen volt példa. Úgy alakult, hogy csütörtökön Kari is nálunk volt, és felmerült (eleinte hülyéskedés szinten persze), hogy fel kéne mennünk éjfélkor a hegyre, mert milyen szép lehet így havasan a Devils Bit. Pénteken V. kivételével mindenki szabad volt, így gondoltuk, miért ne próbáljunk meg az alsó parkolóig felmenni. Az egy dolog, hogy 4 kerék meghajtású a kocsi, meg magas is, de itt Írországban olyan szinten leszarják, hogy ha leesik a hó, hogy gyakorlatilag megáll az élet, mert nincs hókotrás, hóeltakarítás, nevezzük akárhogy. A lényeg, hogy leesett a hó ráfagyott az útra, majd megint esett, megint ráfagyott...és kábé ennyi.

Mindezek ellenére elindultunk, pakoltunk be lapátot meg extra plédeket a kocsiba...akármi is legyen. De szerencsére gond nélkül feljutottunk az alsó parkolóhoz....nem mondom, hogy nem volt necces rész, de megoldottam.

Teljesen szokatlanul mínusz 7 fok volt, mindannyian több rétegbe, duplazokniba, bakancsba, és kesztyűkbe burkoltuk magunkat, sőt, én még a balaklavát is elvittem magammal lesz ami lesz. De valahogy nem érződött olyan hidegnek.

Viszont a látvány! Az leírhatatlan volt. Sehol semmi mesterséges fény (kivéve a zseblámpánk ha bekapcsoltuk)...csak a ragyogó hold, a csillagok, és mindenütt hó, ami visszaveri a fényeket. Körben a fenyőfák roskadoztak a hópamacsoktól, kissé megrogyva azok súlya alatt. Egyszerre volt a látvány meseszerű, megindító, szürreális és gyönyörű.

Pár nappal előbb valami traktor felmehetett az erdei úton, mert az úton a két szélén keréknyomok voltak, középen meg kb 0,5 méteres fagyott hó. Ha a nyomokban jártunk, a jegesre fagyott felületen kellett egyensúlyozni, ha a hóban, akkor meg minden lépésnél izomból dolgozni....kicsit több mint hat kilométert mentünk, de extrém nehéz volt.

Igaz, nekem két nappal előtte beállt a derekam hó(jég)lapátolás miatt, hogy a kocsival ki tudjunk állni a ház elől...ilyenkor nem jön jól a 20 méteres behajtó....de ráerősítettem még itthon appranaxdolóval, amit még hoztunk otthonról...Így kibírtam, de a végén már nagyon jól esett, hogy behuppanhatunk a verdába.

Az O’Brian toronyig mentünk fel, itt leültünk a padra, amiről előbb leoperáltuk a jeges havat...és kávéztunk-teáztunk, persze jóféle ír whiskey-vel támogatva megfáradt testünket. Leírhatatlan élmény volt a látvány, és a csend...a néma csend, amit csak a fel-feltámadó szélben zúgó fenyőfák nesze tört csak meg.

A strava csak két órányi mozgóidőt írt, de nekem olyan volt, mintha az egész éjjelt odafent a hegyen töltöttük volna. Valamikor hajnal kettő körül értünk haza, csatakosan, hullafáradtan, de egy életre szóló élménnyel.