2025 nyár, 5.rész

 A következő nap pihenőnapot tartottunk, nem mozdultunk ki sehova. Kényeztettük magunkat, Jacuzziztunk, netflixeztünk, kajáltunk, iszogattunk....tök jól elvoltunk.

Másnap viszont elhatároztuk, hogy megnézünk egy szurdokot (Galamus), ami tőlünk nem messze volt. Google-on szúrta ki Verus a helyet, és megdumáltuk, hogy a kocsit letesszük az elején, és gyalogosan megyünk rajta végig. Lehet autóval is egyébként, váltott irányba, felvezetéssel lehet áthajtani rajta. Pár kilométer az egész. Tudtuk, hogy a végén van egy kápolna bent a hegyben, izgalmasan hangzott.

Könnyű volt megtalálni. Kocsit szépen letettük, és elindultunk. A fénykép nem adja vissza, milyen széditően szép volt. Odalent nagyon mélyen a patak, felettünk a hegyoldal, mi meg a sziklába vájt úton mentünk, kb térdig érő kőperemmel a szakadék oldalán. Csodálatos volt.

Odaérve kis alagúton kell átmenni a hegy gyomrába, ahol van a kápolna. Kis kegytárgybolt is van, és kávét is lehet inni, juhéj. Beültünk a templomba, és láttuk hogy két ember áll az oltár előtt. Még dumáltuk is, hogy menjenek má’ lassan el, hogy odaférjünk fotózni.....de nem mentek. Viszont a nő egyszercsak elkezdett énekelni...de nem is tudom, annyira furán hangzott....gondolom az akusztika, vagy nem tudom, de mintha valami angyali, mennybéli kórus énekelt volna. Ráadásul közben valami harangozás is volt. Nagyon kísérteties volt. Persze hogy csináltam videót.

+

Kifelé ittunk egy jó kávét, majd elindultunk szépen vissza az autó felé. Csodálatos hely volt!

Hazaérve, elhatároztuk, hogy bemegyünk Carcassone belvárosába, iszogatni-koktélozni kicsit. Szépen lefürödtünk, megöltöztünk, én kis szivart is bekészítettem, és irány a napsütötte Carcassone. A kocsit egy pincegarázsban hagytuk, és így pont az óvárosba jutva jöttünk fel a garázsból. Hamarosan el is értük a főteret, ahol kb 25 terasz van, körbe a vendéglátóhelyek, és mindenki előtt a téren csomó szék, asztalokkal. Kinéztünk egy helyet, leültünk. Vártam, hogy a pincér jöjjön felvenni a rendelést, de nem jött. Próbáltam elkapni a tekintetét a kiscsajnak, aki néha kiviharzott a helyiségből, de mintha direkt oda se akart volna bagózni. 5-10 perc után eluntuk, felálltunk, mondván, hogy jó, akkor keresünk egy másik helyet, ha nekik nem kell a fizetővendég, akkor legyen. A negyedik helyen eltöltött 5-10 perc után úgy döntöttünk, hogy akkor inkább hazamegyünk. Beugrottunk még egy boltba sütiért, és otthon koktéloztunk.

2025 nyár, 4. rész

 Másnap miután elköltöttük a reggelit (Amúgy itt a reggeli is spanyolos volt, azaz kurva sok édes tészta, meg joghurt-gyümölcs, és kevés felvágott/sajt szelekció....de a kávé legalább nem instant volt ) útra is keltünk Carcassone felé. Nem kellett sietni, hiszen mindössze 3 órás az út. Persze még Pas de la Casa-ban megálltunk kicsit vásárolgatni....most mit mondjak, a gyógyszertúl kezdve a vaníliáscukron át a dezodorig minden is sokkal olcsóbb, éshát az ember ezeket mindenképpen megveszi úgyis, tehát akkor miért ne...nem? De. Azért itt hagy írjam le, hogy azon elgondolkodtam, mennyi adóra húznak le minket az országaink....mert ha itt Íroszágban 30 euró körül van egy 0,7-es Paddys whiskey, akkor hogy a fenébe lehet a literes Andorrrában 12 euró alatt úgy, hogy azt itt gyártják le, odaviszik, tárolják, és még 4,5% adót is tesznek rá....és nyilván haszon is van még rajta. Őrület.

No, elhagyva Andorrát, kigondoltuk, hogy Foix városát megnézzük, Kari is dicsérte, hogy milyen szép, Ő már volt errefelé többször is. Hát, nem ma kezdtem a vezetést, de a körforgalomnál rossz kijáraton jöttem ki sajnos. És amikor láttam, hogy e miatt a hiba miatt 6,2 km-t kell menni visszafelé, hogy újra bejöhessek a körforgóba, na akkor úgy gondoltam, hogy köszi, akkor nem érdekel Foix ...lol... helyette Mirepois-ban álltunk meg nézelődni kicsit, ez a városka a vegeta/szódiumglutamát/idegméreg  vegyes zöldségkockákból (hagyma, zeller, répa) készült ízesítő szülőatyja. A belvárosi rész meg van hagyva a középkori sztílóban, nagyon hangulatos hely....valami zene is szólt, kirakodóvásár is volt....meg persze a helyi templomba is bementünk, csodás volt az is. Itt amúgy már kvázi nehezen elviselhető volt a hőség.

Innen indultunk tovább a Cacassonne melletti kis falu, Villemoustassou-ban lévő szállásunkra. Azt hiszem ezen a napon fotózott le minket egy speedcamera, már meg is jött a bírság azóta, 83-al mentem a max 80 helyett....és realizáltuk, hogy Franciaország tele van kamerákkal, a legváratlanabb helyen, és nagyon sűrűn. Továbbá minden bokornál sebességkorlátozás van, és minden város közepén 30-as tábla. Nyilván miután villant a vaku, extrém módon oda kellett figyelnem, és innentől kezdve rigorózusan be is tartottam a korlátozást, ami általában azt eredményezte, hogy a helyi autósok mögöttem csapkodtak, integettek, káromkodtak......mert nem tudtak tőlem haladni. Na és persze amint lehetett, ki is lőttek, hogy megelőzzenek gyorsan. Extrém hasznosnak bizonyult az autónk „speedlimiter” funkciója, ami nem engedi túllépni az előzőleg beállított sebességhatárt.

A szállásunk egy cukorfalat kis kompakt méretű stúdió volt, felszerelve a mosógéptől kezdve a sütőn keresztül a nespresso gépig mindennel. Persze jó erős, jéghideg klímával, ez alap volt a 35 fokos hőségben. Kert is volt hozzá, 5 személyesj akuzzival, napernyővel, grillsütővel, és napozóágyakkal. Kipakoltunk, elhelyezkedtünk, és csobbantunk is egyet gyorsan. Kaptunk egy üveg ajándék rosét is. 

A nap hátralévő részét pihenéssel és pezsgéssel töltöttük, majd estefelé kaptam egy kommentet valakitől, hogy „csak nem Pas de la Casa-ban vagytok?”....hát kiderült, hogy egy általános iskolai osztálytársam dolgozik/él itt Toulouse mellett, és előző nap ő is pont ott volt Andorrában. Fel is hívtuk egymást, hogy akkor miért ne talizzunk....így 40 évvel az általános iskola után lol. Megbeszéltük, hogy ő vonattal eljön Carcassonne-ig (nincs kocsija), és akkor ott talizunk, sétálunk egyet, megnézzük a várat, ilyesmi.

Másnap reggel a gyógyszertárban kellett kezdeni a napot, mert allergiás rohamaim voltak....orrom, szemem. Meg voltam győződva arról, hogy a jacuzzi, ahogy felpezseg, a klóros vízgőz belemegy az ember orrába, és biztos az irritál. Verus vett nekem gyógyszert meg orrsprét. Utána még vásároltunk valami kaját magunknak aznapra meg másnapra, ugyanis az Vasárnap volt, amikoris minden zárva van....és indultunk be a városba, hogy Zsoltival találkozzunk.

Érdekes volt 40 év után újra látni ezt a srácot....szóval ahonnan én jövök, kőbánya-prolinegyed....nem ritka az olyan életút, amilyen neki jutott. Abúzív szülők, nehéz sors....alkohol, szerencsejáték, pánikbetegség. Család nincs, csak a munka látástól mikulásig. Átdumáltuk ki-kivel mi történt, Lóhalálában átgázoltunk a városon, közben (jó)néhányszor sör-szünetet tartva. Viszont sikerült magamnak kalapot lőni egy kisboltban. Megnéztük a várat is (mondjuk nem olcsó, hármunknak fizettem 60 eurót)....majd beültünk a pizzériába a főtéren kajálni egyet. Majd visszasétáltunk az állomásig, ahol a kocsit hagytuk, és elköszöntünk egymástól.

2025 nyaralás, 3. rész

 A “hegymászás” után arra gondoltunk, megnézzük a fővárost, Andorra la Vella-t. Az útikönyvek szerint kb semmi érdekes nincs itt, kivéve egy Dalí szobrot a főtéren. A kocsit letettük egy parkológarázsban a város szélén, és elindultunk befelé a 35 fokos rekkenő hőségben a városközpont felé.

Iszonyat hőség, beton mindenhol, folyó építkezések, és magasba nyúló üveg-beton monstrumok között, útba ejtve még egy “kis” parfümériát (minimum 1000 m2), el is értünk az ominózus szoborig. Megcsodáltuk, majd feldobtam Verusnak, hogy mi lenne, ha kiautóznánk a spanyol határhoz. Megnéztem korábban térképen, hogy ott véget ér az út, és át lehet slattyogni Spanyolországba. 

No, meg is beszéltük, hogy beugrunk egy leclerc-be venni valami harapnivalót, és megyünk piknikezni. Ebből végül az kerekedett ki, hogy kb 12 kilónyi alkohollal a hátunkon meneteltünk vissza a 35 fokos városon át a parkolóig, mert az áruházban kihagyhatatlan alkohol ajánlatok jöttek velünk szembe. Többek között még szép, hogy nem hagytam tovább porosodni az utolsó három üveg literes Unicumot.....ugye? Ugye!

Miután leolvasztottuk magunkól a hátizsákokat, bepattantunk a kocsiba, és irány a Spanyol határ. Lélegzetelállítóan szép az út, ami odavezet. A sziklába van bevájva és a völgy felé is fantasztikus látványt nyújt, meg a hegy felé is. Néhány helyen megálltunk nézelődni, és végül kikötöttünk az út végi parkolóban, ahol rajtunk kívül csak egy spanyol logo-s fehér furgon állt, gondolom ez volt a határőrség. Hátizsák ki, és irány a mező a hegyek között. Egy farönkön ülve piknikeztünk, közben befutott egy lakóautós párocska is.

Miután “kisponyolóztuk” magunkat, visszafelé vettük az irányt a hotelhez. Visszaérve ráncba szedtük magunkat, megöltözünk, és lecsorogtunk Arinsal központjába, hogy keressünk egy helyet, ahol megvacsorázhatunk. A folyóparton találtunk egy fain kis pizzériát, ahol megittunk jónéhány finom helyi sört, ettünk egy jó pizzát, és leteszteltem az előző nap vásárolt kitűnő Plasencia Riserva szivart is.

Utána visszacsorogtunk a hotelhez, és kiülve az erkélyre, lazítottunk még kicsit lefekvés előtt.

2025 nyaralás 2. rész

 A következő úti célunk már Andorra volt, ahová mindig is szerettünk volna eljutni. Valahogy ezek a törpeállamok mind nagyon tetszettek nekünk, ahol eddig megfordultunk. Monaco, Liechteinstein, Luxembourg....ráadásul Andorra eleve 1500 méter felett fekszik, és körbeölelik a Pireneusok hegység hegyei. Ja, és adóparadicsom, mert nagyon alacsonyak az adók, így a jövedéki cuccok eleve sokkal olcsóbbak, mint bárhol máshol az EU-n belül. Nyilván a szivar-, alkohol- és parfümkészleteinket itt töltöttük fel.

Andorrához érve ugyan volt határátkelő, de nem állítottak meg, csak intettek, hogy menjünk tovább. Egy alagúton kellett volna az utunknak vinnie, csakhogy azt épp felújították vagy átépítették...a lényeg, hogy át kellett vezetnünk a hegyen, ami alatt megy az alagút. Csodaszép volt az út, mondjuk szerencse hogy a kocsink automata, négykerékmeghajtásos, és 200 lóerő. Ha nem így lenne, lehet hogy annyira nem élveztük volna ezt az utat. 

Andorrában 2 napot terveztünk eltölteni, és tele voltunk tervekkel. Üres tankkal gurultunk be az első kis városba, Pas de la Casa-ba, ahol gyorsan teletankoltuk a kocsit ( az 1,3-as benzinnel lol), és elintéztük a nagyját a vásárlásnak. Nem volt nehéz, ezen a helyen minden a shoppingról szól. Egymást érik az óriási áruházak, tele van minden alkohollal, dohánnyal, parfümmel, sífelszerelés-boltokkal, szédítő az egész. Parkolóhelyet találni nem egyszerű, és folyamatosan cirkulálnak a rendőrautók. Nem egyszer fül- és szemtanúi voltunk annak, hogy kikiabált a rendőr a kocsiból a parkoló autóra, hogy a vonalon áll, igazítson. 

 

Érdekes, hogy az ország nyelve a katalán, de egyszerre beszélnek spanyolul és franciául....mondjuk a hotelnél, amikor beszálltunk a liftbe, egy öreg fószer okoskodva mondta, hogy a négy az katalánul ’kvátre’, és nem ’kvátro’...én mosolyogva megköszöntem, és közöltem vele, hogy magyarul meg négy. Nézett mint hal a szatyorban, aztán nevetett ő is. De a végén már kapásból nem azt mondtam mindenhol, hogy thanks, hanem hogy mucsász gráciász-mersziboku-tenkjuverimács.....az egyik eladó nevetve felelte, hogy obrigádó :):) Vicces egy hely nagyon. Mondjuk az nem volt annyira vicces, hogy mivel nem EU, ezért az adatforgalom-roaming nem jár ingyen...de szerencsére azért képben voltunk.

A hotelfoglalásunk Arinsal-ban volt, a falu végén, ahol gyakorlatilag vége van a betonútnak, onnan már csak túrázni lehet tovább menni. Hangulatos, 5 emeletes óriási hotel, safari-sztílóban berendezve...állatbőrök, kényelmes kanapék, fotelok, óriási kandalló....gondolom inkább télen van tele, a síszezon miatt, de most is voltak azért. A negyediken volt a lakosztályunk, az erkélyről leírhatatlan kilátás tárult elénk. 

Este lementünk a bárba inni egy koktélt és kifújni magunkat, no meg persze megbeszélni a másnapi programot. Először rá akartam venni Verust, hogy túrázzunk fel a Coma Pedrosa-hoz, ami majdnem 3000 méter magasan van, és a hotel mellől indul a túra a csúcs felé. De aztán abban maradtunk, hogy nem feltétlenül jó ötlet a 30 fokban 20 kilométeres hegyi túrát csinálni, ráadásul nem épp a legfittebb formánkban voltunk. Szóval ehelyett egy kisebb túrát terveztünk, fel a „Solar Mountain” kilátóhoz, ami „csak” 2701 méter magasan van. 

Reggeli után útnak is indultunk. A parkolóból egy üvegpadlós síkabinnal indultunk fel a hegyre, majd miután arról leszálltunk, felültünk egy chairliftre (libegő)...és azzal még vagy fél órán át mentünk felfelé a hegyek közé. A látvány leírhatatlan volt. Tavak alattunk, sziklák, erdők....ragyogó napsütésben, 30 fokos melegben, kristálytiszta levegőben, egy árva felhő nélkül. Mesébe illő utazás volt. Onnan egy jó félórás-órás hasalás következett a hegynek fel, és végül fent is voltunk a kilátónál. A hegygerincen vezet az út, és az egyik oldal Franciaország, a másik Andorra.

 Maga a kilátó nagyon monumentális, körbe végig lehet sétálni rajta, és eléggé mozog a szélben....de a látvány csodaszép. Leérve megjutalmaztuk magunkat egy kávé-sör kombóval, mer' ami jár az jár :)