Pénteken befejeztem a munkát idénre és megérkezett Mimike is végre: nagyon vártuk már.
Egy tüneményes, érdeklődő, örökmozgó kislány. Két nap “szoktatás” után tegnap egyedül volt nálunk, Hannáék így tudtak kicsit még vásárolni, kávézni együtt, gyerek nélkül.
Meg kell zabálni olyan cuki.. persze az ismerkedős fázisban csak figyelt, Larsie is szagolgatta, azon mindig nagyokat nevet. Tegnap már odáig jutott, hogy addig gyöszködte a kutyát, hogy a végén már inkább a kutya elment előle kis nyugiba.
Lépcsőzni is szeret, azon is fel-le mászott sokszor, Alan sokat énekelt, gitározott neki, azt nagyon szereti, akkor táncikál és tapsol.
Szereti a pocakját, de a kutyát is szereti etetni, azon hangosan kacag, ahogy a kutya bajsza a kezéhez ér.. Lars persze nem bánja, hogy egész nap majszol a baba után.
Szombaton Kari is hazajött, hozta a pisztáciás bejglit, amit csinált (élete első bejglije) nagyon finom lett, ügyes lány. :))
Tegnap Tomi is hazaért és Mimi a kezdeti bizalmatlansága után sokat játszott vele is.
Ma kicsit visszatérünk a kisgyerekes Szentestéinkhez: Mimiék is korán átjönnek, korán eszünk, korán ajándékozunk, mert Mimi 6-7 körül kezdi az esti szeánszát.
Zenélni is csak azután fognak a srácok, ha “haza”mentek Hannáék a babával.
Nehéz a szívem is, talán emiatt is keltem ma korán: Laci bátyám ma lenne 53.
Eszembe jutnak a gyerekkorunk karácsonyai: délben őt ünnepeltük, este pedig Karácsonyoztunk.
Hülye dolog, de semelyikőnk születésnapjaira nem emlékszek, enyéimre sem, de az övé ugye különleges volt, hiszen Szenteste született.. és hogy utálta emiatt. Azt mondta kisebb korunkban, hogy azért utálja, hogy karácsonykor született, mert sokkal -összességében- több ajándékot kapna, ha szeptemberi lenne.
Később azért, mert sosem volt bulija ilyenkor, a haverok sem mentek el vele szórakozni, hiszen Karácsony van. Épp emiatt ilyenkor én csak a szülinapja miatt hívtam fel, sosem kívántam neki “boldog karácsonyt!” .
Boldog szülinapot Laci.
nyugodj békében drága bátyám.